2014-08-28 17:57:46

Jézus követése: kereszthordozás - P. Szabó Ferenc elmélkedése az évközi 22. vasárnapra


RealAudioMP3 Múlt vasárnap Péter ünnepélyes vallomásáról olvastunk Máté 16. fejezetéből. A mostani evangélium annak folytatása: Jézus megjövendöli szenvedését, és a benne hívőket követésére hívja: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem. Aki …érettem elveszíti életét, megtalálja azt.” Kemény beszéd ez! Péter is értetlenül hallja Jézus jövendölését, - majd csak pünkösd után, a Lélek erejében érti meg, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és úgy bemennie dicsőségébe. Az első apostoli igehirdetés lényege is ez: Jézus kereszthalált halt bűneinkért, és a halálból feltámadva szerezte meg nekünk a megigazulást, az üdvösséget. Ez az Örömhír a hívőknek, bár a nem hívőknek botrány és esztelenség!

Kereszténynek lenni annyi, mint követni Jézust, aki az Atyához vezető út és Ő maga az Igazság és az Élet. De ez a követés kereszthordozás. Bármilyen nehéz is ezt elhinni és megvalósítani, csak így juthatunk el a teljes életre. A régi mondás szerint: Per crucem ad lucem = A kereszt által az élet világosságára.

Húsz évszázadon át egészen a mai napig számtalan keresztény adta életét Krisztusért különféle üldöztetések alatt. Emlékezünk a közel fél évszázados kommunista egyházüldözésre, amikor sok-sok egyházi és világi hívő ártatlanul börtönbüntetést, internálást, zaklatást, mellőzést szenvedett Krisztus és Egyháza iránti hűségéért. Ma is naponta hallunk kegyetlen üldözésekről, pl. az arab világban vagy Afrikában. Foglaljuk e vértanúkat imáinkba! De ha csak keveseknek jut is osztályrészül a vértanúság, minden hívőnek vállalnia kell – Krisztussal – a mindennapi élet nehézségeivel, betegségekkel, öregedéssel stb. járó kis és nagy kereszteket; továbbá az önmegtagadásokat, amelyeket az Isten és az Egyház parancsolatainak megtartása, a hivatásunkhoz való hűség megkövetel.

Ha már erőnkhöz képest mindent megtettünk, hogy legyőzzük a bajt, gyógyíttassuk a ránk szakadó betegséget, és ez nem sikerül, akkor, erőfeszítésünk csúcsán, - a minket szerető Isten gondviselésébe vetett hittel és reménnyel, a kegyelem segítségével, igyekezzünk elfogadni a meg nem érthető, lázadásra ingerlő megpróbáltatásokat is. Legalább is imádkozunk azért, hogy hinni tudjunk Isten emberszeretetében, és abban, hogy Ő „egyenesen ír görbe vonalakkal is” (portugál közmondás) - a történelemben és a mi életünkben is.

Szent Pál vallja a Római levél 8. fejezetében: Az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Omnia cooperantur in bunum. És Szent Ágoston hozzáfűzte: etiam peccata: még megbánt bűneink is javunkra válnak, mert abűnbocsánatban megtapasztaljuk Isten végtelen irgalmát.

(Mt 16, 21-27)








All the contents on this site are copyrighted ©.