Ferenc pápa: a megbocsátás az a kapu, amely elvezet a kiengesztelődéshez
Ezt az erőteljes felhívást
intézte Ferenc pápa a koreai keresztényekhez azon a szentmisén, amelyet augusztus
18-án, hétfőn délelőtt mutatott be apostoli látogatása lezárásaként a szöuli Myeong-dong
székesegyházban. Utalással az ország több mint 60 éve tartó megosztottságára, arra
buzdította a híveket, hogy helyezzék bizalmukat Krisztus keresztjébe. Tegyenek
tanúságot barátságukról és működjenek együtt a többi kereszténnyel, más vallások követőivel
és minden jóakaratú emberrel. Minden koreai egymás testvére, egyetlen népnek a tagja
– ez volt a pápa homíliájának végső üzenete.
A félsziget több mint 60 éves
megosztottságát, a négy km-es fegyvermentes övezetet, amelyet állig felfegyverzett
katonák őriznek, őrtornyok, egyre kifinomultabb technológiával készült hadi eszközök
szegélyeznek, a szentmisén egy tövis-koszorú jelképezte, amelyet az ún. Demilitarizált
Zónán (DMZ) végighúzódó szögesdrót kerítésének egy darabjából készítettek. A koszorút
a Fatimai Szűzanya kegyszobrának lábánál helyezték el latin felirattal: „Ut unum sint”
– „Hogy egyek legyenek”.
A hívek könyörgésekor Ferenc pápa arra kérte a hívőket,
hogy imádkozzanak Filoni bíborosért, aki Irakban tartózkodik a pápa személyes küldötteként,
valamint imádkozzanak mindenkiért, akiket üldöznek, és akiket arra kényszerítenek
abban az országban, hogy elhagyják otthonukat.
Kedves testvérek – kezdte szentbeszédét
a pápa. Koreai tartózkodásom a vége felé közeledik. Hálát adok Istennek a sok áldásért,
amelyben ezt a szeretett országot részesítette, különös tekintettel a helyi egyházra.
Ezek között az áldások között különösen megőrzöm az utóbbi napok tapasztalatát, az
Ázsia minden részéből érkezett fiatal zarándokok jelenlétét. Jézus iránti szeretetük
és lelkesedésük Isten országának terjesztésére ihletet jelentettek mindenki számára.
„Látogatásom csúcspontja ez a szentmise, amelyben fohászkodunk Istenhez a
béke és a kiengesztelődés kegyelméért. Ennek az imának sajátos visszhangja van a koreai
félszigeten. Ez a mai mise mindenekelőtt és főként ima a koreai nép kiengesztelődéséért.
Az evangéliumban Jézus elmondja, hogy milyen nagy hatása van imánknak, amikor ketten
vagy hárman összegyűlünk nevében, hogy kérjünk tőle valamit (vö. Mt 18,19-20). Mennyivel
nagyobb a hatása annak, amikor egy egész nép felemeli Istenhez szívből jövő könyörgését!
– mondta homíliájában Ferenc pápa.
A szentmise első olvasmánya Isten ígéretéről
szól, ami az egység és a jólét visszaállítására vonatkozik egy csapásoktól sújtott
és megosztott népet illetően. Számunkra, mint Izrael népe számára, ez az ígéret tele
van reménnyel: olyan jövőt jelez, amelyet Isten már mostantól kezdve készít számunkra.
Ez az ígéret azonban elválaszthatatlanul kapcsolódik egy parancsolathoz: térjünk vissza
Istenhez, és engedelmeskedjünk teljes szívünkkel törvényének (vö. MTörv 30,2-3). A
kiengesztelődés, az egység és a béke isteni ajándéka elválaszthatatlanul kapcsolódik
a megtérés kegyelméhez: át kell alakítani szívünket, hogy megváltoztathassuk életünk
és a történelem folyását, mint egyének, és mint nép egyaránt.
Ezt az ígéretet
most a koreai nép történelmi tapasztalatának összefüggésében hallgatjuk. Több mint
60 éve tart a megosztottság és a konfliktus tapasztalata. Azonban Isten sürgető felhívása
a megtérésre, szól Koreában Krisztus követőihez is, hogy vizsgálják meg, hogyan járulnak
hozzá egy igazságos és emberi társadalom építéséhez. Arra szólít, hogy gondolkozzanak
el róla: mint egyének, és mint közösség, hogyan tanúskodnak evangéliumi elkötelezettségükről
a hátrányos helyzetűek, a kirekesztettek érdekében, mit tesznek azokért, akiknek nincs
munkájuk, vagy ki vannak zárva a sokak által birtokolt jólétből. Arra szólít, hogy
mint keresztények, és mint koreaiak, határozottan utasítsátok vissza a gyanakváson,
az ellentéten, a versengésen alapuló mentalitást és segítsétek elő egy olyan kultúra
kialakulását, amelyet az evangéliumi tanítás és a koreai nép legnemesebb hagyományos
értékei hatnak át.
A mai evangéliumi szakaszban Péter azt kérdezi az Úrtól:
„Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?”. Az
Úr pedig így válaszol: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenhétszer” (Mt 18,21-22). Ezek
a szavak a Jézus által megjelölt kiengesztelődés és béke-üzenet szívét alkotják. Parancsolatának
engedelmeskedve kérjük naponta mennyei Atyánkat, hogy bocsássa meg bűneinket, miképpen
„mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Ha nem lennénk készek, hogy ezt megtegyük,
hogyan imádkozhatnánk becsületesen a békéért és a kiengesztelődésért?
Jézus
azt kéri tőlünk, hogy higgyük: a megbocsátás a kapu, amely elvezet a kiengesztelődéshez.
Azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg testvéreinknek fenntartások nélkül. Valami teljesen
radikálisat kér tőlünk, de megadja a hozzá szükséges kegyelmet is. Ez emberi távlatokból
nézve lehetetlennek, kivitelezhetetlennek, sőt olykor visszataszítónak tűnik. Jézus
teszi lehetővé és gyümölcsözővé keresztje végtelen hatalma által. Krisztus keresztje
kinyilatkoztatja Isten hatalmát, amely képes arra, hogy megszüntessen minden megosztottságot,
begyógyítson minden sebet és helyreállítsa a testvéri szeretet eredeti kapcsolatait.
„Ezt az üzenetet hagyom tehát koreai látogatásom végén” – folytatta homíliáját
Ferenc pápa: bízzatok Krisztus keresztjének hatalmában! Fogadjátok be szívetekbe kiengesztelő
kegyelmét és osszátok meg azt a többiekkel. Azt kérem tőletek, hogy tegyetek meggyőző
tanúságot Krisztus kiengesztelő üzenetéről otthon, közösségetekben, a nemzet életének
minden környezetében.
Bízom abban, hogy a barátság és az együttműködés lelkületével,
más keresztényekkel, más vallások követőivel és minden jóakaratú férfival és nővel,
akik szívükön viselik a koreai társadalom jövőjét, Isten országának kovászai lesztek
ezen a földön. A békéért és a kiengesztelődésért mondott imáink akkor tisztább szívekből
szállnak majd fel Istenhez kegyelmi ajándékáért és elnyerik azt az értékes kincset,
amelyre mindannyian vágyunk – mondta homíliájában Ferenc pápa.
Imádkozzunk,
hogy a párbeszéd, a találkozás és a különbségek leküzdésének új alkalmai jelentkezzenek,
folytatódjon a nagylelkű humanitárius segítségnyújtás a szükséget szenvedők számára.
Imádkozzunk, hogy egyre szélesebb körben felismerjék: minden koreai egymás testvére,
egyetlen család, egyetlen nép tagja. Ugyanazt a nyelvet beszélik.
A pápa
homíliája végén köszönetet mondott a köztársasági elnök asszonynak, a polgári és egyházi
hatóságoknak és mindazoknak, akik bármilyen formában hozzájárultak ennek a látogatásnak
a létrejöttéhez. Külön kifejezte személyes elismerését a koreai papoknak, akik naponta
folytatják evangéliumi szolgálatukat és építik Isten népét hitben, reményben és szeretetben.
Arra kérte Krisztus követeit, szeretetének és kiengesztelődésének szolgálóit
(vö. 2 Kor 5,18-20), hogy továbbra is építsék a tisztelet, a bizalom és a harmonikus
együttműködés kapcsolatait plébániáikon, egymás között és püspökeikkel. Az Úr iránti
példaadó, fenntartások nélküli szeretetük, a szolgálatukhoz való hűség és odaadás,
valamint karitatív elkötelezettségük a szükséget szenvedők iránt, járuljanak nagymértékben
hozzá az ország békéjéhez és kiengesztelődéséhez.
Kedves testvérek, Isten
arra szólít bennünket, hogy visszatérjünk Hozzá és meghallgassuk szavát. Megígéri,
hogy a földön nagyobb békét és jólétet valósíthatunk meg, mint amit elődeink valaha
is megtapasztalhattak.
Bárcsak Krisztus követői Koreában előkészítenék annak
az új napnak a hajnalát, amikor a „reggeli nyugalom” földje élvezheti majd az összhang
és a béke leggazdagabb isteni áldásait! Ámen – fejezte be utolsó koreai földön mondott
homíliáját Ferenc pápa.