A jótékonyságon túl fontos az ember átfogó fejlődésének előmozdítása – a pápa beszéde a világi apostolkodás vezetőihez

A szerzetesekkel tartott szombat délutáni találkozót követően a Szentatya a pápamobilon a közel 2 km távolságra levő kkottongnaei lelkiségi központba hajtatott, hogy találkozzon a világi apostolkodás vezetőivel.

A koreai helyi egyházban a világiak döntő szerepének elismeréseként 1968-ban létrehozták a világi apostolkodás katolikus tanácsát. A szerv jelen van 16 egyházmegyében és 27 székhelyen az országban. Küldetése, hogy párbeszédet folytasson a nem hívőkkel. Az intézmény kápolnájában 150 személy gyűlt össze, akik nagyon aktív szerepet vállalnak az apostolkodásban.

A Szentatyát a világiak társulatának elnöke köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy a koreai egyház a történelem egyedülálló esete, mert néhány világi kezdeményezésére indult el külföldi misszionáriusok hozzájárulása nélkül. „Őseink hosszú ideig készültek fel, hogy befogadják a külföldről érkező papokat és szerzeteseket. Ezek az első keresztények az üldöztetés közepette is ezer kilométereket gyalogoltak sokszor egészen Pekingig, hogy tájékoztató leveleket küldjenek a Apostoli Széknek Rómába.”

Az elveszett 99 bárány megkeresésére indulnak egoizmusuk szorító láncainak levetésével – folytatta az elnök. A perifériák felé akarnak elindulni és megkeresni legkisebb testvéreiket, vagyis a szegényeket, a betegeket, azokat a személyeket, akik igazságtalanságot szenvednek és senkitől nem kapnak segítséget. Azok is a perifériákat jelentik számukra, akik eltávolodtak az egyháztól illetve a fiatalok is, akik elvesztették a reményt és a helyes irányt. Továbbá a perifériák egyike, amely felé el akarnak indulni, az észak-koreai testvéreik, a határon túl, ahol üldözik őket és segítséget várnak tőlük, valamint Ázsia népei, akik Isten ismerete nélkül élnek.

Ezt követően Ferenc pápa fordult beszéddel a világi apostolkodás képviselőihez. A koreai helyi egyház világi hívek nemzedékei hitének örököse, akik kitartottak Jézus Krisztus szeretetében és az egyházzal való szeretetközösségben a papok hiánya és a súlyos üldöztetések fenyegetései ellenére is. Boldog Paul Yun Ji-chung és a ma boldoggá avatott vértanúk e történet rendkívüli fejezetét képviselik. Tanúságot tettek a hitről nemcsak szenvedésük és haláluk által, hanem az egymás iránti szeretetteljes szolidaritásról jeleskedő életükkel a keresztény közösségekben, amelyeket példamutató szeretet jellemzett.

Ma, mint mindig, az egyháznak a világiak hiteles tanúságtételére van szüksége az Evangélium üdvözítő igazságáról, és termékenységéről az emberi család építésében az egység, az igazságosság és a béke jegyében. Ferenc pápa kiemelte, hogy Isten egyházának egyetlen küldetése van, és ebben minden megkeresztelt kereszténynek meghatározó szerepe van. A világiak tehetsége sokféle, apostolkodásuk különböző, de mindez az egyház küldetésének előmozdítását célozza, biztosítva, hogy az ideiglenes rendet hassa át és tökéletesítse Krisztus Lelke, és Isten országának eljövetele felé irányuljon.

A pápa különösen is elismeri a számos társulat munkáját, amellyel közvetlenül a szegények és rászorulók felé fordulnak a társadalom perifériáin. A hit termékenysége a konkrét szolidaritásban fejeződik ki testvéreink iránt, kultúrájuk és társadalmi státuszuk figyelembe vétele nélkül, hiszen Krisztusban „nincs többé görög vagy zsidó” (Gal 3,28). A pápa megállapította, hogy a szegények segítése jó és szükséges, de nem elegendő. Meg kell sokszorozni a személy átfogó előmozdítására irányuló erőfeszítéseket, hogy minden ember megismerhesse az örömöt, amely abból a méltóságból fakad, hogy megkeresi mindennapi kenyerét, ezáltal eltartja saját családját.

A Szentatya elismerte a koreai katolikus nők hozzájárulását az egyház életéhez és küldetéséhez, mint családanyák, hitoktatók, tanárok és még más területeken szolgálva. A pápa továbbá méltatta a keresztény családok tanúságtételének fontosságát. A családi élet válsága idején keresztény közösségeink arra kaptak meghívást, hogy támogassák a házaspárokat és a családokat küldetésük betöltésében az egyház és a társadalom életében. A család továbbra is a társadalom alapsejtje és az első iskola, ahol a gyermekek megtanulják az emberi, spirituális és erkölcsi értékeket, amelyek képessé teszik őket, hogy a jóság, a jellemszilárdság és az igazságosság világítótornyai legyenek közösségeinkben.

Ferenc pápa azt kérte, hogy mozdítsák elő a világi hívek átfogóbb képzését az állandó katekézis és a lelki vezetés által. Cselekedjenek teljes összhangban a lelkipásztorokkal, megérzéseiket, tehetségüket és karizmáikat az egyház egységben és missziós lelkületben való növekedésének szolgálatába állítva. A világiak hozzájárulása nélkülözhetetlen, hiszen Koreában és egész Ázsiában az egyház jövője nagyrészt egy olyan ekkleziológiai szemlélet fejlődésétől függ, amely a szeretetközösség, a részvétel és a tehetségek megosztásán alapul (vö. Ecclesia in Asia, 45) – zárta beszédét Ferenc pápa a világi apostolkodás képviselőihez.

(sv)