Legyetek az emlékezet és a remény őrei – a pápa beszéde a koreai püspökökhöz

Ferenc pápa megérkezése napján, augusztus 14-én, csütörtökön helyi idő szerint este fél 6-kor találkozott a délkelet-ázsiai ország főpásztoraival a püspöki konferencia székhelyén Szöulban.

A püspök feladata, hogy megóvja az Úr nyáját. Ferenc pápa beszédében a védelmezés két aspektusára összpontosított: az emlékezet és a remény megőrzésére.

Legyetek az emlékezetek őrei! Legyetek tudatában, hogy a vértanúk leszármazottai vagytok, a Krisztusba vetett hit hősies tanúságtételének örökösei a világi hívek nemzedékei szolgálatában. Jelentőségteljes, hogy az egyház története Koreában az Isten Szavával való közvetlen találkozásból indult el. A keresztény üzenet szépsége és teljessége – az Evangélium és a megtérésre, a belső megújulásra és a szeretetteli életre szóló felhívása – tett mély benyomást Yi Byeok-ra és az első nemzedék nemes idős tagjaira. Ez tükröződik vissza a plébániák, az egyházi mozgalmak életerejében, a fiatalok és a katolikus iskolák, a szemináriumok, az egyetemek felé irányuló lelkipásztori figyelemben és szilárd hitoktatási programokban. Az egyházat Koreában nagyra becsülik a nemzet spirituális és kulturális életében betöltött szerepe illetve erős missziós lendülete miatt.

Az emlékezet őreinek lenni többet jelent annál, hogy emlékezzünk a múlt kegyelmeire és kincseket teremtsünk belőlük. Azt is jelenti, hogy spirituális erőforrásokat kell belőle meríteni, hogy előrelátóan és elszántan tudjunk szembe nézni a jövő reményeivel, ígéreteivel és kihívásaival. Az egyház élete és küldetése Koreában nem külsődleges – számbeli és intézményi – mércékkel mérhető le, hanem az Evangélium tiszta fényében és a Jézus Krisztus személyéhez való megtérés hivatásában ítélendő meg. Az emlékezet őreinek lenni annyit jelent, hogy tudatára ébredünk: a növekedést Isten adja (vö. 1 Kor 3,6), ami egyben a türelmes és kitartó múltbeli és jelenbeli munka eredménye. A vértanúkról és a keresztények korábbi nemzedékeiről alkotott emlékeink legyenek reálisak, ne idealizáltak vagy „diadalmasak”. Ha úgy tekintünk a múltra, hogy nem halljuk meg Isten hívását a megtérésre a jelenben, nem segít bennünket, hogy továbbhaladjunk az úton. Éppen ellenkezőleg, megfékez vagy még inkább bebörtönzi spirituális fejlődésünket.

Legyetek a remény őrei! A kegyelem és Isten irgalmának Evangéliuma által felkínált reményé. Arra kaptunk meghívást, hogy hirdessük ezt a világnak, amely anyagi gazdagsága ellenére valami többet, nagyobbat, hitelesebbet keres, ami teljességet nyújt. Őrizzétek ezt a reményt életben tartva az életszentség, a testvéri szeretet és a missziós lelkesedést lángját az egyházi szeretetközösségben.

Missziós egyháznak lenni azt jelenti, hogy az egyház folyamatosan elindul a világ felé és különösen a mai társadalom perifériái felé. Ehhez szükség van, hogy kifejlesszük a „lelki érzéket”, amely képessé tesz bennünket, hogy befogadjuk Krisztus Testének minden tagját és azonosuljunk velük (vö. Evangelii gaudium 268.). Ilyen értelemben közösségeinkben különleges gondoskodással kell fordulni a gyermekek és a fiatalok törekvései, az idősek felé, továbbá legyünk bölcsességük és tapasztalatuk őrzői.

A remény őrzőinek lenni magában foglalja, hogy biztosítsuk: a koreai egyház prófétai tanúságtétele továbbra is jusson kifejeződésre a szegények iránti aggodalmában, a szolidaritási programokban elsősorban a menekültek és bevándorlók irányába és azok felé, akik a társadalom peremén élnek; továbbá nyilvánuljon meg az állandó munkában előmozdításuk érdekében társadalmi, foglalkoztatási és oktatási szinten. Felmerülhet az a veszély, hogy tevékenységünk a rászorulók irányába pusztán a segítségnyújtási dimenzióra korlátozódik, elfeledve, hogy mindenkinek szüksége van a növekedésre, mint személy és arra, hogy ki tudja fejezni saját személyiségét, kreativitását és kultúráját méltó módon. A szegények és a szegényekért élő egyház apostoli eszménye ékesszólóan kifejeződésre jutott az első keresztény közösségekben Koreában. A pápa annak a reményének adott hangot, hogy ezek az eszmények továbbra is formálják az egyház útját Koreában a jövő felé tartó zarándokútján.

A profetikus evangéliumi tanúságtétel sajátos kihívásokat tartogat a koreai egyház számára attól a pillanattól fogva, hogy egy olyan társadalomban él és működik, amely virágzik, de egyre szekularizáltabb és materialistább. Ezen körülmények között a lelkipásztori kisegítők annak a kísértésnek vannak kitéve, hogy nemcsak hatékony kezelési, tervezési és szervezési modelleket vesznek át az üzleti világból, hanem egy olyan életstílust és mentalitást is, amelyet a siker és még inkább a hatalom világi kritériumai vezetnek a Jézus által az Evangéliumban hirdetettek helyett – zárta beszédét Ferenc pápa a koreai püspökökhöz.

(sv)