Sziklára épült ország – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Szent István királyról

Az évközi 20. vasárnap két kedves magyar ünnep: Nagyboldogasszony és Szent István király ünnepe közé esik. Ezért most néhány gondolatot fűzök az első magyar király művéhez.

Az ünnepre rendelt evangéliumi szakasz Máté evangéliumából az ún. „Hegyi beszéd” záradéka a sziklára épült ház hasonlatával. István királyt elsősorban azért ünnepeljük, mert ő volt Magyarország alapítója és építője. Sziklára, a krisztusi hit szilárd alapjára építette pogányságból megtért népe közösségét. Bármint értelmezik is egyesek a szent király politikáját, térítését, egyházépítését: a tény tagadhatatlan. Sokszor elmondták, és most is megismételhetjük: amikor pogány népével felvétette a keresztséget, és a pápától kért korona jelképével Rómához kapcsolta az országot, amikor élete végén országát a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta, máig ható, a magyarság sorsát meghatározó tettet vitt véghez, történelmi szerepet játszott.

Az országépítő király egyházépítő is volt. Krisztus Egyházát sziklára, a Szikla-Péter hitvallására építette, és a hívők közössége fejlődött, növekedett a századok során, kibontakozott magyar földön is. Tudjuk, hogy a feltámadt Krisztus Lelke élteti a hívők közösségét, akik Krisztus Testét alkotják. Istenben és Jézus Krisztusban hiszünk, és hisszük az Egyházat, amely a Szentlélek műve. Ezért az Egyház szent, bár tagjai bűnösek, vétkeink elcsúfítják Krisztus Jegyesének arcát. Ez a földön vándorló Egyház tehát szent is és bűnös is: - a zsinat tanítása (LG 8) szerint a bűnbánat útját járja, állandó megtérésre, megújulásra, reformra szorul. Ezt hirdeti Ferenc pápa minden megnyilatkozásában, és rendelkezéseivel a korszerűsödés követeltelte reformokat igyekszik megvalósítani a római központban, és ezek kivitelezésére buzdít a helyi egyházakban is.

István király népének itt és most, a szent országalapító és egyházszervező példáját követve, az a feladata, hogy a római pápához csatlakozva, a megtérés és a megújulás útját járja, a szeretet tetteire váltva élő hitét, hogy így részt vegyen az új evangelizálásban, ki-ki sajátos hivatása szerint. Hogy ne csak névleg legyünk keresztények, hanem hiteles krisztushívőkké váljunk, akik tetteikkel, tanúságtételükkel Krisztus, az Igazság és az Élet felé segítik az igazságot őszintén kereső „anonim keresztényeket” is, tehát azokat, akik még önhibájukon kívül nem találkoztak az Evangéliummal és Krisztussal, de akiknek a lelkiismeretében mindig működik a kegyelem, ezért részesedhetnek – Isten tudja hogyan – Krisztus húsvéti misztériumában, halálában és feltámadásában. (Vö. a zsinat tanítását: LG 16 és GS 22)

Szent István király – a Boldogasszony közvetítésével – kérje Istent a szegény, sokat szenvedett magyar népért, hogy a hazájukat és az egyházukat a krisztusi sziklára építsék! „Isten, áldd meg a magyart!”

(Mt 7, 24-29)