Ferenc pápa augusztus
13-án, szerdán délután kezdi meg harmadik nemzetközi útját, amely ez alkalommal Koreának
szól. Az utazás mottója, „Kelj föl, ragyogj föl!” (Iz 60,1) – Izajás próféta szavait
idézi. Célja a VI. ázsiai ifjúsági találkozón való részvétel, 124 koreai vértanú boldoggá
avatása, valamint a két részre osztott ország újraegyesítésének, kiengesztelődésének
elősegítése.
A Koreai Köztársaság, vagyis Dél-Korea lakóinak száma 49 millió.
Az ország kilenc tartományra oszlik, 6 tartományi jogú városa van. Fővárosa, a különleges
igazgatású Szöul, az ország észak-nyugati részén található, nem sokkal az észak-koreai
határtól délre fekszik. Lakóinak száma több mint 9 és fél millió. Másik két legnépesebb
városa Puszan és Incshon.
Korea a világ egyik legsűrűbben lakott országa:
lakóinak száma több mint megkétszereződött a múlt század második felében. Sok koreai
ugyanis, aki Japánba emigrált a második világháború előtt, 1945 után visszatért hazájába.
Kétmillióra tehető azoknak az észak-koreaiaknak a száma, akik az ötvenes évek elején
dúló háború idején vándoroltak délre. A ’70-es években jelentősen megnőtt a lakosság
száma a gazdasági fejlődés és az életkörülmények javulása következtében. Jelenleg
a dél-koreai népességnövekedés a világon a legalacsonyabbak közé tartozik.
Dél-Korea
etnikailag a világ egyik leghomogénebb összetételű nemzete: a lakosság 99%-a koreai,
a fennmaradó 1% kínai. A koreai nyelv ábécéje a hangul, amelynek kialakítását hagyományosan
Nagy Szedzsong királynak tulajdonítják az 1440-es években. Az egyik legtudományosabbnak
tartott, jelenleg is használatban lévő ábécé a világon. A hangul összesen 24 gyökből
(betűből), 10 magánhangzóból és 14 mássalhangzóból áll. A gyökök nem mindig egymást
követik, hanem egységekbe rendeződnek. Egy egység egy szótagot jelöl. A koreai nyelvben
továbbra is számos kínai eredetű szó található, mondattani szerkezete hasonló a kínaihoz
és a japánhoz. Egyes elméletek szerint a magyar és a finn nyelvvel együtt az urál-altáji
nyelvcsoporthoz tartozik.
Dél-Korea néhány évtized alatt a fejletlen országok
kategóriájából a világ 12. gazdasági hatalmává lett; Ázsiában a negyedik Kína, Japán
és India után. Dél-Korea 1991-ben csatlakozott az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez.
Honfitársuk, Ban Ki Mun, az ENSZ jelenlegi főtitkára második mandátumát teljesíti
ezen a poszton.
A mai fiatalok szüleikkel ellentétben jó anyagi körülmények
között nőnek fel. A digitális kor gyermekei, akik az átlagnál nagyobb jártasságra
tettek szert az új technológiák, kommunikációs eszközök terén. A koreai családok 95,9%-a
kapcsolódik a világhálóhoz, ez a világon a legmagasabb arány. Másik primátusuk, hogy
67,6%-os az okostelefonok elterjedtsége. Ez a fajta fejlett társadalom igen csak messze
áll a konfucianizmus hagyományos értékeitől, amelyek még áthatották az előző nemzedékeket.
A fiatalok elsősorban a világhálón létesítenek kapcsolatot egymással és cserélik ki
információikat.
A koreai fiatalok olyan társadalomban nőttek fel, amelyben
a legfőbb prioritás a versenyképesség és a szakmabeli siker. Ennek eredményeként szüntelen
versengésben élnek és folytonos célkitűzésük a maximális teljesítmény. Ennek a mentalitásnak
az egyik negatív következménye az öngyilkosságok magas száma, ami valóságos csapás
Korea számára, ha figyelembe vesszük, hogy a fiatalok között ez a halált kiváltó okok
közül a második. Lemondanak a házasságról és a gyermekekről a karrier és a kitűzött
célok elérése érdekében. A kortárs kultúra mindig előre tekint és maximalista. Nem
veszi figyelembe az élet valódi értelmét, értékét, és az első kudarc után a fiatalok
már selejtesnek érzik magukat. Úgy látják, hogy az egyetlen lehetséges kiút a válságból
az öngyilkosság. Az egyház ebből a szempontból jelentős válaszokat kínál fel határozott
elkötelezettsége révén.
Heo atya, a szöuli egyházmegye papja rámutatott, hogy
a világi hívek nagyon fontosak, mert sokat dolgoznak, támogatják az egyházat, imádkoznak
a papokért és a békéért. Elkötelezték magukat a szolidaritás, a szegények megsegítése
terén. Az utóbbi évek fiatal nemzedéke azonban egészen más, egyre nagyobb a távolság
az egyház és az ifjúság között, mert az egyház a hagyományok felé irányul, míg az
új nemzedékek az újdonságok iránt érdeklődnek.
Egy gyermekkorától kezdve Koreában
élő olasz fiatal, a Neokatekumenális út tagja arra a kérdésre, hogy milyen a fiatal
koreaiak helyzete, egy kemény szóval válaszolt: „Tragikus. A nemzet nagytöbbsége ateista,
kizárólagos értéket jelentenek a tanulás, a siker, a büszkeség, a hírnév. Egy fiatal
koreai számára az egyetlen vonatkozási pont, hogy jó hírű iskolába, egyetemre járjon”
– mondta az olasz fiú.
A fiatalok részvétele a plébániai életben, az utóbbi
években csökkenő tendenciát mutat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fiatalok nem
érdeklődnek a katolikus egyház iránt. Minden évben egyre többen csatlakoznak azokhoz
a lelkigyakorlatokhoz, amelyeket a Katolikus Biblikus Mozgalom szervez. Említésre
méltó, hogy a hadsereg 20%-a katolikus.
Egy nemrégen végzett felmérés szerint
a fiatalok nagy része azért megy el a vasárnapi szentmisére, hogy „egy kis békét”
találjon, vagyis nem Isten szava és a keresztény üzenet jelenti számukra a fő motivációt.
A fiatalok körében végzett pasztoráció egyik formája a vasárnapi iskola, amelyen
az általános iskolások, a közép- és felsőoktatásban tanulók vesznek részt. A Koreában
működő csoportok között jelen van a Mária-légió, a Katolikus Biblikus Mozgalom és
Páli Szent Vince Társasága; különféle kezdeményezéseiket kínálják fel a koreai ifjúságnak,
mint a zarándoklatok, a szociális tevékenységek, imacsoportok. Az egyház arra törekszik,
hogy megértesse a fiatalokkal: Isten mindig mellettük áll, ne bátortalanodjanak el,
hanem vállalják keresztjüket és haladjanak előre.