Ferenc pápa koreai apostoli látogatása elé: az egyház elkötelezettsége Észak- és Dél-Korea egyesítésére

A hidegháború végének ellenére továbbra is fennáll, és egyáltalán nem mutatja az összeomlás jeleit az a fal, amely a két ország közötti 38. szélességi kör mentén halad és mintegy 70 millió koreait választ el egymástól. A koreai félsziget történelmének utóbbi évtizedeit a szüntelen politikai és katonai szembesülés jellemzi. Emlékeztetünk rá, hogy 1948. augusztus 15-én Li Szin Man, az ország első elnöke délen kikiáltotta a Koreai Köztársaságot, míg északon Kim Ir Szen 1948. szeptember 9-én hozta létre a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot.


Az ország erőszakos kettéosztása, amely a világ két tömbre való felosztásának a mintájára történt, fegyveres konfliktusra adott okot, új nemzetközi egyensúlyok kialakítása céljából. 1950. május 25-én Dél-Koreát lerohanta Észak hadserege. A konfliktus rövid időn belül kiszélesedett: az Egyesült Államok azonnal beszálltak a háborúba, válaszként egy ENSZ-határozatra, amely segítséget kért Dél-Korea számára. 1953. július 27-én tűzszünet mondta ki az ország megosztottságát a 38. szélességi kör mentén. A háború rendkívül sok ember életét követelte: mintegy 400 ezer dél-koreai, 55 ezer amerikai halt meg a konfliktusban. Észak-és Dél-Korea, valamint Kína egy millió halottat és sebesültet áldozott fel a háborúban.

A tűzszüneti megállapodás után hozták létre a fegyvermentes, demilitarizált övezetet, amely a két ország között húzódó határ. Ez a rendkívül védett, 4 km széles zóna keletről nyugatra szeli át a félszigetet 241 km hosszan, ebből 238 km a szárazföldi szakasz.

Az egyház elkötelezettsége

Észak- és Dél-Korea egyesítése olyan remény, amelyben az egyházi hatóságok osztoznak minden koreaival. „Ha nincs hazám, nem létezem”. Ezt a mondatot vésték arra a márványtömbre, amelyet a világ minden részéről érkező turisták megtekintenek a 38. szélességi körön, hogy kézzel foghassák egy megosztott nép drámáját. A megosztottság ma is nyitott seb a koreaiak számára, amely halálról és kétségbe esésről szól. Az ún. DMZ – demilitarizált zóna, amely kettéosztja a két Koreát, egyfajta „ázsiai Berlini Fal”, amely egyetlen nemzethez tartozó népet választ el egymástól. „Ez a Fal soha nem létezett az egyház számára” – nyilatkozta P. Eun Hyung Lee a határmenti egyházmegye papja. „Ha egyszer ledöntik, mi is ott leszünk, hogy kivegyük belőle részünket, mint ahogy mindig is ezt tettük”.

A koreai félszigeten egyre jobban előtérbe kerül az egyesítés témája. Ferenc pápa látogatása a két megosztott nép számára rendkívüli alkalom, bár nehézséget jelent a két egymással ellentétes ideológia és a különféle nemzetközi befolyások jelenléte. Gerard Hammond atya, a MaryKnoll Missziós Társaság tagja a következőkről számolt be: „Pap vagyok, és amerikai útlevelem van. Nem érdekelnek az északi rezsim belügyei. De mint papnak példát kell mutatnom, és reményt kell adnom a szenvedőknek”. Az USA misszionárius papja évente kétszer-háromszor átlépi a 38. szélességi kört, a helyi külügyminisztérium engedélyétől függően.

Az ún. „Eugene Bell” protestáns alapítvány védnökségével teheti ezt meg, amely megengedi egy katolikus és egy ateista képviseletnek is, hogy a csoporthoz csatlakozva segélyeket vigyen Észak-Koreába. Azonban nem pusztán a phenjani rezsim fékezi az egyesülési folyamatot. Bár Észak-Korea kiváltságos kapcsolatokat tart fenn Kínával és Kínának érdeke, hogy Észak-Korea továbbra is fennmaradjon, a többi ország közömbösen tekint a nemzet egységére. Ezért van szükség arra, hogy maguk a koreaiak folytassanak párbeszédet egymással. „Csak a két fél békés találkozása oldhatja meg azokat a kérdéseket, amelyekkel szemben a nemzetközi diplomácia kudarcot vallott” – hangoztatja meggyőződését P. Hammond, a MaryKnoll Missziós Társaság amerikai papja.

Az újraegyesítés a helyi egyház egyik legfontosabb küldetése: az elsők között kötelezte el magát egy segélyprogramban, létrehozva egy speciális bizottságot a kiengesztelődésre. Timoteo atya, aki tagja a bizottságnak, és aki a DMZ-hez (demilitarizált zónához) legközelebb eső egyházmegye papja elmondta: „Bizottságunknak különböző célkitűzései vannak, ezek között a legfontosabb Észak-Korea evangelizációja, mivel az országban nem létezik a vallásszabadság. Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy kicseréljük legalább a híreket a két ország között, jelét adva ezáltal érzelmeinknek is. Segítjük továbbá azokat a személyeket, akik megszöknek Észak-Koreából, és rettenetes állapotban érkeznek hozzánk. Segítjük őket, hogy letelepedhessenek Dél-Koreában”.

Az atya szerint szintén nagyon fontos program a közös imádság, amelyet a jövőben is mindig folytatni fognak. „Imádkozzunk együtt”. Ez a legfontosabb. A fegyvermentes övezet közelében lévő templomokban minden szerdán összegyűlnek, hogy imádkozzanak Észak-Korea lakosságáért. „A határ közelében szolgálni nem jelenti azt, hogy korlátoznak lelkipásztori tevékenységemben, sőt, sokkal közelebb érzem magam az egyesítéshez” – tette még hozzá Timoteo atya. „Ez a közelség megerősíti Istentől kapott hivatásomat. Minden bizonnyal az egyesítés, Észak-Korea evangelizálása a legfontosabb számunkra, katolikusok számára”.

Az enyhülés első jelei közé tartozik, hogy Andrew Yeom Soo-jung bíboros, szöuli érsek májusban beléphetett Észak-Korea területére. A bíboros rövid látogatást tett Keszong ipari körzetében, ahol a két ország közötti megegyezés értelmében észak- és dél-koreai állampolgárok együtt dolgoznak bizonyos vállalatokban és iparágakban. Yeom bíboros, aki egyben Phenjan apostoli adminisztrátora, azért látogatta meg az ipari bázist, amely Észak és Dél együttműködésének jelképe, hogy találkozzon az ott dolgozó dél-koreaiakkal és elvigye számukra a bátorítás és a remény üzenetét.

Keszong iparvidék Észak-Korea sajátságos területe, amelyet 2002-ben hoztak létre ipari termelés céljára. Az iparvidék legfontosabb része a Keszong Ipari Park, amely 10 kilométerre található a fegyvermentes övezettől. A Park lehetővé teszi, hogy dél-koreai vállalatok olcsó munkaerőt alkalmazzanak, míg Észak-Korea számára fontos valuta-forrást képvisel. 2013 áprilisában a dél-koreai vállalatok körülbelül 800 dél-koreai és 53 000 észak-koreai dolgozót alkalmaztak az ipari parkban. Az észak-koreai dolgozók 90 millió dollárnyi éves fizetését közvetlenül a phenjani kormányzatnak utalták át.

2013. április 3-án, az akkori válság idején az észak-koreai kormány minden dél-koreai állampolgárt kizárt a területről, majd április 8-án minden észak-koreai dolgozót kivontak a térségből. Ezzel minden ipari tevékenység leállt. 2013. augusztus 15-én a felek megegyeztek, hogy újranyitják az ipari parkot.

Itt emlékeztetünk rá, hogy a két Korea, az 1953-as tűzszüneti megállapodást követően tulajdonképpen még ma is hadban áll egymással.

A Hyundai Research Institute által közzétett tanulmány szerint, ha a két Korea közötti határt 2015 végéig felszámolnák és a félsziget egyetlen államot alkotna, olyan szuperhatalom jönne létre, amely 2050-ig a világ nyolcadik legfejlettebb gazdaságával rendelkezhetne, megelőzve olyan kolosszusokat, mint Németország és Nagy-Britannia. Az egy főre jutó jövedelem magasabb lenne, mint Japánban. Jelenleg Dél-Korea földünk 11. gazdasági hatalma.

(vm)