P. Federico Lombardi SJ jegyzete a Ferenc pápa és Eugenio Scalfari újságíró közötti újabb beszélgetésről

A „la Repubblica” c. olasz napilap július 13-i, vasárnapi száma közzétette az újság igazgatója, Eugenio Scalfari és a pápa újabb beszélgetését. A szívélyes hangú és nagyon érdekes társalgás főleg a következő témákat érinti: a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélés, valamint az egyház magatartása a maffiával szemben.

„Meg kell azonban jegyeznünk – olvassuk P. Lombardi SJ közleményében –, hogy most is, mint az előző alkalommal, Scalfari „idézőjelbe” téve olyan szavakat tulajdonít a pápának, amelyek saját, gyakorlott újságírói emlékezetének gyümölcsei, nem pedig egy hangszalagra rögzített beszélgetés pontos leírása, még kevésbé az érdekelt fél által átnézett szöveg eredménye. Nem lehet és nem is szabad, tehát semmiféle módon interjúról beszélni a szó megszokott értelmében, ami azt jelenti, hogy egymást követi egy sor kérdés és válasz, amelyek mind hűségesen és megbízhatóan tükrözik a beszédpartner pontos gondolatát.

Ha tehát feltételezhető, hogy a cikk egészét tekintve összegezi a Szentatya és Scalfari közötti beszélgetés értelmét és légkörét, erőteljesen le kell szögezni a következőket, csakúgy, mint a Repubblica által előző alkalommal publikált „interjú” esetében: az egyes kifejezések a leközölt formában megfogalmazva nem tulajdoníthatók biztonsággal a pápának.

Ez különösen érvényes két állításra, amelyek nagy figyelmet keltettek, azonban nem tulajdoníthatók a pápának. Vagyis az, hogy a pedofilok között lennének „bíborosok”, valamint az, hogy a pápa egyértelműen leszögezte: „talál megoldásokat” a papi nőtlenséget illetően.

A Repubblica által közölt cikkben ezt a két állítást egyértelműen a pápának tulajdonítja a szerző, de – érdekes módon – az idézőjelet a mondat elején megnyitja, majd nem zárja le.
Egészen egyszerűen hiányoznak a záró idézőjelek… Feledékenység, vagy félreérthetetlen elismerése annak, hogy a jóhiszemű olvasók manipulálásáról van szó?" – teszi fel a kérdést jegyzékében P. Federico Lombardi SJ, szentszéki szóvivő.

Most idézünk néhány gondolatot a la Repubblica vasárnapi cikkéből:
A pápa elítéli mindazokat, akik az egyházon belül ismernek pedofil eseteket, de hallgatnak, vagy az egyházon belül büntetnek, anélkül, hogy feljelentenék a bűntényt. A Szentatya a beszélgetésben megismétli elhatározását, hogy továbbra is szigorúan szembe néz a pedofília „leprájával”.

A maffia témáját illetően Ferenc pápa hangsúlyozza: nem volt egyedi eset, hogy a közelmúltban erőteljesen elítélte a maffiát, továbbra is ezt fogja tenni. Szeretne többet megtudni arról, hogy milyen a maffiózók vallásossága, mit gondolnak az életről.

A nevelés kérdéséről szólva Ferenc pápa szomorúan állapítja meg, hogy a gyermekek nevelésének elsődlegesen fontos feladata látszólag már nem otthon történik. A szülők súlyos mulasztásáról van szó: a nevelés ugyanis azt jelenti, hogy szeretettel el kell kísérni a kicsinyeket, jóra bátorítva és ösztönözve őket, kialakítva személyiségüket. Azt jelenti, hogy elmeséljük nekik az élet meséit, és amikor már nagyok, akkor az élet valóságát. Mint a virágokat, a kicsinyeket is őrizni kell a rossz időtől, fertőtleníteni kell őket az élősködőktől.

Arra a kérdésre, hogy milyen értéke van annak a bűnbánatnak, amelyre életünk végén szánjuk rá magunkat, félve egy esetleges túlvilágtól, a pápa így válaszol: mi nem tudjuk megítélni, hogy a bűnbánat valódi vagy hamis, de Isten igen és ő ítélkezik. Ez azokra is vonatkozik, akik jóhiszeműen teszik a rosszat, azt gondolván, hogy jót cselekszenek. Az Úr törvényét az Úr határozza meg, nem pedig a teremtmények. Mi csak azt tudjuk, mert Krisztus mondta nekünk, hogy az Atya ismeri teremtményeit és számára semmi sem titokzatos. A rossz és a lelkiismeret témáit illetően a pápa hozzáteszi, hogy alaposan tanulmányozni kell a Biblia és az evangélium bölcsesség könyveit. Ezek a kérdések központi helyet foglalnak el a teológiában, de a modern kultúrában is – mondja Ferenc pápa, példaként megemlítve a II. Vatikáni Zsinatot.


(vm)