Kőszívű emberek – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 15. vasárnapra

Jézus a magvetőről szóló példabeszédét maga magyarázza meg tanítványainak. A Máté-evangélium 13. fejezetéből vett hosszabb szakaszban egy súlyos figyelmeztetést idéz a Mester Izajás prófétától (Iz 6, 9-10), amikor a hitetlen nemzedékre céloz: „Szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak, és nem értenek”.

Az isteni Ige kemény, köves talajra hull azoknál, akik gőgösen megkeményítik szívüket, sőt megátalkodnak. Az Istentől elforduló elszakadó ember elvakultságát, fokozatos megmerevedését megátalkodásnak nevezi a Biblia. Megátalkodni annyi, mint lanyha vagy hazug szellemben járni; az ilyen ember keménynyakú és kőszívű. Vannak ilyenek a pogányok, az izraeliták, sőt Jézus tanítványai között is, de a mai új-pogányok, önelégült ateisták között is. Azok, akik beképzelik, hogy minden igazságot birtokolnak, akik az élő Isten helyett a maguk-teremtette bálványokat imádják: Pénz, Hatalom, Hírnév… Akik azt hiszik, hogy nincs szükségük megváltásra, akik csak ebben az életben reménykednek, akiknek istenük a has, a pillanatnyi élvezete. „Együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!” Ahogy Szent Pál írta a korinthusi híveknek, akiknek korábban a feltámadás hitét hirdette.

Ha az ember ellenszegül Isten hívásának, ha hazug, képmutató, ha szíve megosztott Isten és a bálványok között, ha az Igét nem fogadja be készséges szívvel, nem lehet teljesen Istené, Krisztusé. A hit megvilágosítja a készséges szív „szemét”, hogy meglássa, megértse Krisztus misztériumát. A Zsidóknak írt levél (3, 7-12) a 95. zsoltárt (7k) idézi: „Ha meghalljátok Isten szavát, ne keményítsétek meg szíveteket!” De már az ószövetségi próféta, Ezekiel is (36, 26k) előre megmondta: Isten Lelkének hatalma van, hogy átalakítsa az emberek kőszívét hússzívvé. A feltámadt Krisztus elküldte Szentlelkét, aki tanulékonnyá teszi az embereket Isten tanítására, az Ige befogadására. Megkaptuk az isten-gyermekség Lelkét, a Szentlelket, aki nem kőtáblára írja a törvényt, hanem szívünkbe a szeretet törvényét, amint Jeremiás próféta megjövendölte (31, 33).

„Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által” (Róm 5, 5), írja Szent Pál a római levélben. „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten gyermekei. (…) Maga a Lélek tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk, ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: örökösei Istennek, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” (Róm 8, 14-17)

(Mt 13,1-23)