„Isten azt akarja, hogy szabadok legyünk!” – Ferenc pápa beszéde Molise munkásaihoz és vállalkozóihoz

A pápa első találkozása Molise tartomány székhelyén, Campobasso városban a munka és az ipar világának szólt; az Egyetem dísztermében került rá sor. A rektor, egy földműves, a Fiat autógyár egy várandós munkásnője tanúságtétele után Ferenc pápa beszédet mondott.

Megköszönte a fogadtatást, majd rögtönzött szavakkal hozzátette: „A rektor úr megismételte szavaimat, amelyeket egyszer mondtam: Istenünk a meglepetések Istene. Ez így igaz. Minden nap meglep bennünket valamivel. De a rektor úr azt is mondta: Isten széttöri a sablonokat. Ha nekünk nincs elég bátorságunk ahhoz, hogy megtörjük a sablonokat, akkor soha nem haladhatunk előre, mert Istenünk erre késztet: legyünk kreatívak a jövőt illetően. Ez egy szép teológiai megfogalmazás” – mondta Ferenc pápa, majd így folytatta:

„Molise-i látogatásom a munka világával való találkozással kezdődik, amelyre azonban az Egyetemen kerül sor. Ez kifejezi a kutatás és a képzés jelentőségét, amely azért is fontos, hogy válaszolni tudjunk a jelenlegi gazdasági válság új és összetett kérdéseire helyi, országos és nemzetközi szinten. Erről tanúskodott az előbb az a fiatal földműves, aki agrártudományi diplomát szerzett, majd „hivatásként” a földművelést választotta. Földművesként dolgozni nem azt jelenti, hogy egyhelyben maradunk; termékeny, kreatív párbeszédet jelent. Az ember párbeszédet folytat a földdel, azt kivirágoztatja és mindnyájunk számára termékennyé teszi. Ez nagyon fontos. Egy jó képzési folyamat nem kínál fel könnyű megoldásokat, de segít, hogy tekintetünk nyitottabb és kreatívabb legyen, hogy jobban fel tudjuk használni a térség erőforrásait.

A pápa tökéletesen egyetért azzal, ami előzőleg a föld „megóvását” illetően elhangzott: teremjen gyümölcsöket anélkül, hogy kizsákmányolnánk. Ez korunk egyik legnagyobb kihívása: a fejlődésnek olyan formáját kell választanunk, amely tiszteletben tartja a teremtett világot – mondta molise-i látogatása első beszédében Ferenc pápa. Hozzátette: „Látom Amerikában, hazámban: annyi erdőt lecsupaszítanak, olyan földdé tesznek, amelyet nem lehet megművelni, amely nem adhat életet. Ez a mi bűnünk: kizsákmányoljuk a földet, és nem hagyjuk, hogy azt adja, ami belsejében van, megművelve azt segítségünkkel”.

Egy másik kihívásra utalt beszédében egy édesanya, egy munkásnő – folytatta Ferenc pápa. Családja, azaz férje, kisgyermeke és születendő gyermeke nevében szólt. (A pápa előzőleg megérintette és megáldotta az anyukát). A családanya felhívása mind a munka, mind a család kérdését érinti, különös tekintettel a vasárnapi munkára. A pápa köszönetét fejezte ki ezért a tanúságtételért. Valóban arról van szó, hogy összhangot kell teremteni a munkahelyen és a családban eltöltött idő között.

Rögtönözve hozzátette: „Most elmondok nektek valamit: a gyóntatószékben sokakat meggyóntatok – most nem annyiszor, mint a másik egyházmegyében. A fiatal anyukáktól vagy apukáktól megkérdezem: Hány gyermeked van? És mindig hozzáteszem: Szoktál játszani a gyerekeiddel? A legtöbben nem értik: hogyan Atyám? Igen, igen, szoktál játszani a gyermekeiddel? Áldozol rájuk időt? Kezdjük elfelejteni ezt a tudományt, ezt a bölcsességet, hogy játsszunk gyermekeinkkel. A gazdasági helyzet késztet erre minket. Arra kérlek benneteket, hogy fordítsatok időt gyermekeitekre” – mondta a pápa, utalva a munkásnő szavaira, amelyek a vasárnapi családi együttlétre vonatkoztak.

A család és a munka összeegyeztetése kritikus pont, amely révén értékelhetjük az egyes gazdasági rendszerek emberi minőségét. Ebbe a kérdéskörbe illeszkedik bele a vasárnapi munka is, amely nemcsak a híveket, hanem mindenkit érint, mint etikai választás.
A kérdés a következő: minek akarunk elsőbbséget biztosítani? A munkamentes vasárnap – kivéve a szükséges szolgáltatásokat,- azt szögezi le, hogy nem a gazdasági életé az elsőbbség, hanem az emberé, nem a kereskedelmi, hanem a családi kapcsolatoké, a hívők számára pedig az Istennel és a közösséggel való kapcsolatoké. Talán elérkezett a pillanat, hogy feltegyük a kérdést: a vasárnapi munkavégzés valóban szabadságot jelent-e? A meglepetések Istene, a sablonokat széttörő Isten azt akarja, hogy szabadabbakká váljunk: ő a szabadság Istene”.

„Kedves barátaim! Ma szeretnék csatlakozni a térség munkásaihoz és vállalkozóihoz, akik kérik, hogy megvalósulhasson egy „munkaegyezmény”. Láttam, hogy Molise tartományban próbálnak válaszolni a munkanélküliség drámájára, építő módon egyesítve az erőket. Számos munkahelyet vissza lehetne szerezni egy olyan stratégia által, amelyet egyeztetnek az országos hatóságokkal egy olyan „munkaegyezményben”, amely felhasználja a nemzeti és európai normatívák által felkínált lehetőségeket. Arra bátorítalak benneteket, hogy haladjatok tovább ezen az úton, amely jó gyümölcsöket teremhet más régiókban is”.

A pápa ismét rögtönzött szavakkal tette hozzá: „Szeretnék visszatérni egy másik elhangzott
szóra: méltóság. Ha valakinek nincs munkája, az nem csak azt jelenti, hogy nem tud megélni: nem. Ehetünk minden nap a Caritas vagy egyéb szervezetek jóvoltából. Ez nem probléma. A probléma az, hogy nem keressük meg mindennapi kenyerünket: ez súlyos dolog, ami megfoszt a méltóságtól. A legsúlyosabb probléma nem az éhség, hanem a méltóság. Ezen kell munkálkodnunk: meg kell őriznünk a munka által kapott méltóságunkat!”

Végül ezekkel a szavakkal fejezte be Campobasso egyetemén mondott beszédét a Szentatya: „Nagy hatással volt rám, hogy egy ’anyaságot’ ábrázoló képet adtatok nekem ajándékba. Az anyaság vajúdással jár, de a vajúdás, a szülés az életre irányul, tele van reménységgel. Külön köszönöm ezt a tanúságtételt, amit a kép ábrázol: reménnyel teli vajúdás. Köszönöm szépen!
Szeretnék végül egy történelmi tényt elmondani, ami velem történt. Amikor jezsuita provinciális voltam, el kellett valakit küldenem 10 hónapra lelkésznek az Antarktiszra. Gondolkoztam… és azután valakit elküldtem. Tudjátok, itt született, Campobasso-ban, idevalósi volt… – Köszönöm szépen!”


(vm)