„Te Péter vagy!...” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 13. vasárnapra
Idén az évközi 13.
vasárnapra esik az apostolfejedelmek, Péter és Pál ünnepe. Jézus Simon apostolnak
adta a Kéfás vagyis Szikla nevet, amikor elsőnek kiválasztotta és meghívta apostolának.
Simon-Péter Fülöp Cezáreánál (Mt 16) az élő Isten Fiának vallotta meg Jézust, aki
kijelentette, hogy őrá, a belőle részesedő sziklaalapra építi Egyházát.
A
rendíthetetlen szikla maga Krisztus, a Beléje vetett hit révén lesz a főapostol a
sziklaalap. Péterre bízza az oldás-kötés, tehát a bűnbocsánat lelki hatalmát. Feltámadása
után pedig – visszautalva Péter háromszoros tagadására – rá bízza az egész nyáj –
bárányok és juhok gondozását. (Jn 21) Péternek feladata lesz, hogy Mesterét követve,
mint jó pásztor legeltesse a nyájat, vagyis bőséges életben részesítse, és még életét
is feláldozza érte (vö. Jn 10 1-28). A feltámadt Jézus jelzi Péter vértanúságát is.
Péter
és az apostolok, Jézus feltámadásának tanúi, valamint az apostolutódok Róma püspöke
vezetésével, lelki hatalmat kaptak Jézus Krisztustól. Péterrel együtt az égi város
kapuit nyitják és csukják, gyakorolják a tekintélyt fegyelmi és tanbeli kérdésekben,
az oldás-kötés hatalmát lelkiismereti kérdésekben, az utolsó vacsora hathatós megjelenítésére
is hatalmat kaptak.
Az Egyház az Isten országa csírája itt a földön, de nem
azonos az Országgal, ahogy a Zsinat hangsúlyozza. Lelki hatalomról van szó, amely
szolgálat és nem uralkodás. Az egyház vezetői, pápaság és hierarchia evilági, gazdasági-társadalmi-politikai
hatalma igen sok kárt okozott a történelem folyamán a Krisztus által akart lelki küldetés
megvalósításában.
A II. Vatikáni Zsinat által hangoztatott „szegény és szolgáló
Egyház” eszményét most Ferenc pápa gyökeres kezdeményezésekkel igyekszik megvalósítani,
hangsúlyozva, hogy a pápaságnak, a péteri szolgálatnak is meg kell térnie. Emlékezünk
az Evangelii gaudium k. buzdítás 32. pontjára:
„Mivel arra kaptam meghívást,
hogy meg is éljem azt, amit másoktól kérek, a pápaság megtérésére is gondolnom kell.
Róma püspökeként rám vár a feladat, hogy nyitott maradjak minden – szolgálatom végzésére
irányuló – javaslatra, amely által hűségesebbé lesz ahhoz az értelemhez, melyet Jézus
akart adni e szolgálatnak, valamint az evangelizálás jelenlegei szükségleteihez.”-
Ez a „megtérés” természetesen vonatkozik a püspökökre, papokra, minden egyházi szolgálatot
teljesítő vezetőre.