„Jézus átforrósítja a nép szívét, a hit nem kazuisztika” - Ferenc pápa csütörtöki homíliája a Szent Márta Házban

A nép követi Jézust, mert felismeri, hogy ő a Jó Pásztor. Ezt a gondolatot hangsúlyozta Ferenc pápa a reggeli szentmise homíliájában, amikor óva intett attól, aki a hitet moralizmusra redukálja és a politikai szabadulás nyomába szegődik, vagy éppen megegyezést keres a hatalommal.

„Miért követi olyan sok ember Jézust?” – tette fel a kérdést a pápa, majd ebből kiindulva építette fel a népre és Jézus tanítására figyelő homíliáját. „Jézust azért követték olyan sokan, mert bámulatba estek a tanításától, és mert a szavai megdöbbentették a szívüket. Ellenben voltak mások, akiknek a szavai nem érkeztek el a néphez”. A pápa ezen a ponton négy csoportját sorolta fel a tanítóknak, akik Jézus korában a néphez szóltak. „Mindenekelőtt a farizeusok, akik kultuszt csináltak az Istenből, a vallásból, parancsolatok sorozatát alkották, a tíz parancsolatból több mint háromszázat csináltak és ennek a terhét a nép nyakába varrták. Az Élő Istenben való hitnek az ilyen megcsonkítása a kazuisztika, az álokoskodás”.

„De ha neked például – folytatta a pápa – be kell tölteni a negyedik parancsolatot? Igen, igen, - akkor enni kell adnod az idős nagypapádnak, nagymamádnak! Igen, igen! De tudja - teszel ellenvetést - én nem tehetem meg, mert a pénzemet a templomnak adtam! Hogyan, te nem csinálod meg? És a szülők közben éhen halnak? Íme, ezek a kazuisztikának a legkegyetlenebb ellentmondásai. A nép tisztelte őket, mert a nép tisztelettudó. Igen, tisztelték, de nem hallgatták meg őket. Elmentek és otthagyták őket”.

„Egy másik csoport a szadduceusoké” – folytatta a pápa. „Ezeknek nem volt hitük, elvesztették a hitüket. Vallásos mesterségüket az utcán űzték, a hatalommal folytatott megegyezésekkel. A politikai hatalommal és a gazdasági hatalommal. Ezek a hatalom emberei”.

„A harmadik csoport a forradalmiak csoportja, a zélótáké, akik forradalmat akartak, hogy megszabadítsák Izrael népét a római uralomtól. A népnek azonban van egy józan értékítélete és meg tudja különböztetni az érett gyümölcsöt attól, ami nem az. És nem követték őket sem”.

„A negyedik csoport a jó népből való – folytatta tovább Ferenc pápa -, esszénusoknak hívták őket, szerzetesek voltak, akik életüket Istennek szentelték. Mindenesetre távol éltek a néptől, és a nép nem tudta követni őket”.

„Ezek voltak azok a csoportok – mondta a pápa - amelyeknek a hangja eljutott a néphez, de egyik sem tudta igazában megmelegíteni a nép szívét. De Jézus igen! A tömeg elcsodálkozott rajta, és miközben hallgatták Jézust, a szívük átforrósodott. Jézus üzenete eljutott a szívükig, mert ő közel ment az emberekhez, meggyógyította a szívüket. Jézus nem szégyellte azt, hogy szóba álljon a bűnösökkel, sőt a keresésükre indult. Örömet érzett velük, tetszett neki együtt járni a néppel. Éppen ezért ő a Jó Pásztor, a bárányok ismerik a hangját és követik őt”.

„A nép éppen azért követte Jézust, mert ő a Jó Pásztor” – hangsúlyozta a pápa. „Nem volt ő farizeus, sem moralista, sem szadduceus, aki a hatalmasokkal politikai ügyeket intézett, sem pedig egy gerilla, aki népének politikai szabadítására törekedett, sem pedig egy kolostornak szemlélődő szerzetese. Pásztor volt! Pásztor, aki beszélte a népe nyelvét, megértette magát, kimondta az igazságot, Isten dolgait. Soha nem bocsátkozott tárgyalásokba Isten ügyeiben. De oly módon beszélt róla, hogy a nép megszerette Isten dolgait, és éppen ezért követte őt”.
„Jézus soha nem távolodott el a néptől, és soha nem távolodott el az Atyjától. Jézus nagyon össze volt kapcsolva az Atyával – egészen egy volt vele – és éppúgy nagyon közel volt a néphez. Neki tekintélye volt és ezért követte őt a nép. Jézust, a Jó Pásztort szemlélve jó, ha mi is meggondoljuk, kit akarunk követni?” – fordult a pápa felhívással a kápolna híveihez.
„Azokat, akik elvont dolgokról beszélnek, akik morális esetelemzéseket végeznek, vagy azokat, akik a néphez szólnak ugyan, de nincs hitük és a politikai, gazdasági hatalommal tárgyalnak. Vagy azokat kövessük, akik örökké idegen dolgokat csinálnak, romboló dolgokat, úgynevezett felszabadító harcokat, de amelyek szintén nem az Úr útjai. Vagy egy távoli szemlélődőt? Kit akarok én követni? Erre a kérdésre az imádság adjon választ, kérjük az Istent, hogy közel jussunk Jézushoz és kövessük őt, hogy csodálkozás töltsön el bennünket mindarról, amit Jézus mond nekünk” – fejezte be homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta Házban tartott reggeli szentmisén.

(vl)