„A keresztény nem önmagát hirdeti, hanem az Urat” – Ferenc pápa kedd reggeli homíliája

Keresztelő Szent János, a „próféták legnagyobbika” születésének ünnepén Ferenc pápa az „Előfutár” hármas hivatásáról elmélkedett, mely „előkészíti az Úr érkezését, megkülönbözteti az eljövetelét és kisebbedik, hogy az Úr növekedjék”.

„Keresztelő Szent János, a keresztény ember örök modellje, úgy készítette elő az Úr útját, hogy semmit sem vesztett el maga számára. Fontos ember volt, mert a nép kereste és követte János szavait, melyek erős szavak voltak és megérintették az emberek szívét. Talán kísértést is szenvedett attól, hogy fontos embernek tartsa magát, de nem engedett a kísértésnek. Amikor ugyanis az írástudók azzal keresik fel, vajon ő-e a Messiás, akkor azt válaszolja: Egy hang vagyok, csak egy hang, de azért jöttem, hogy előkészítsem az Úr útját. Íme, ebben áll János első hivatása – állapította meg a pápa – vagyis felkészíteni a népet, felkészíteni a nép szívét az Úrral való találkozásra. De ki is az Úr? – tette fel a kérdést a pápa.

„Itt van János második hivatása: megkülönböztetni annyi jó ember közt, ki az Úr! A Szentlélek nyilatkoztatta ki ezt neki, ő pedig bátran hirdette: Ő az, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Tanítványai csak nézték ezt az embert, aki ott elhaladt mellettük és hagyták őt elmenni. Másnap ugyanaz történt: Ő az - mondja –, aki méltóbb nálam. A tanítványok pedig a nyomába szegődtek. Az előkészítés során mondta János: „Mögöttem jön valaki …”. A megkülönböztetésben - már aki tud megkülönböztetni és az Urat jelezni – azt mondja: „Aki előttem áll… az Ő”.

„János harmadik hivatása – folytatta a pápa – a kisebbedés. Attól a pillanattól kezdve az élete egyre jobban megalázkodott és kisebbedett, hogy az Úr növekedjék, egészen önmaga megsemmisüléséig. Ahogy mondta: Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem. Mögöttem, előttem, távol tőlem…”. Ez volt János életének a legnehezebb szakasza, mert az Úrnak olyan volt a stílusa, amit soha nem képzelt volna, egészen odáig menően, hogy a börtönben – mert börtönben volt abban az időben – cellája sötétjében szenvedett: De ő lenne? Vajon nem hibáztam? Mert a Messiásnak nagyon emberi a stílusa… Nem értjük… De minthogy János az Isten embere volt, tanítványait kéri, hogy menjenek el hozzá és kérdezzék meg: Te vagy az tényleg vagy valaki mást kell várnunk?

„János megalázkodása kettős – fejtette ki a pápa –, egyfelől megalázkodás a halálig, mint egy szeszélynek az ára, másrészt a lélek sötétjének a megalázkodása. János, aki meg tudta várni Jézust, most meg tudja különböztetni őt, jóllehet csak távolról látja Jézust. Az ő ígérete eltávolodik és egyedül végzi be életét. Sötétben és megaláztatásban. Egyedül marad, mert annyira megsemmisült, csak hogy az Úr növekedjék. János látja az Urat, aki távol van, ő a megalázott, akinek a szíve békében van”.

„Három hivatás egy emberben: előkészíteni, megkülönböztetni, növekedni hagyni az Urat és kisebbíteni önmagát. Szép dolog a keresztény ember hivatására gondolni ezen a módon” – mondta pápa. „A keresztény nem önmagát hirdeti, más valakit hirdet, utat készít valaki másnak, az Úrnak. A keresztény tudjon megkülönböztetni, ismernie kell azt, hogyan különböztesse meg az igazságot attól, ami annak látszik, attól, ami valójában nincs. A megkülönböztetés embere legyen! A keresztény legyen olyan ember, aki tud kisebb lenni, csakhogy az Úr növekedjék, a szívében és mások lelkében” – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta ház kápolnájában tartott szentmisén.

(vl)