A börtön vagy segít az újra beilleszkedésben vagy lealacsonyít – Ferenc pápa beszéde
a kalábriai fogvatartottakhoz
Ha a börtön nem segít
az elítéltnek, hogy újra megtalálja a társadalmi beilleszkedés útját, akkor csak egy
büntetési időszakot jelent, amely gyakran lealacsonyító a fogvatartott méltósága számára.
Ez volt az egyik kulcsmondata Ferenc pápa beszédének, amelyet a Castrovillari börtön
lakóihoz és az ott dolgozókhoz intézett. A Szentatya első programja Cassano all’Jonio
kalábriai településen a büntetés végrehajtási intézménybe vezetett. A találkozón a
pápa lelki közelségét fejezte ki az egyház nevében mindazoknak, akik börtönben vannak
a világ minden részén. Jézus azt mondta: „Börtönben voltam és meglátogattatok.”
Az
elítéltekkel kapcsolatban fontos téma az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása
és a büntetésletöltés megfelelő körülményeinek biztosítása. Ez azonban nem elegendő,
ha nem társul hozzá és nem egészíti ki az intézmények konkrét elkötelezettsége a hatékony
társadalmi beilleszkedés iránt. Amikor ezt a célt elhanyagolják, akkor a büntetés
végrehajtás pusztán büntetéssé és társadalmi megtorlássá degradálódik, ami káros az
egyén és a társadalom számára egyaránt. Isten nem így tesz velünk. Amikor megbocsát,
elkísér és segít bennünket az úton. Mindig. A kis dolgokban is. Amikor gyónni megyünk,
az Úr azt mondja: „megbocsátok neked. Gyere velem.” Segít újra elindulni az úton,
sosem ítél el és nemcsak megbocsát. Megbocsát és elkísér – tette hozzá rögtönzött
szavakkal a pápa. Isten sosem fárad bele, mindig kézen fogva vezet minket. Ez Isten
szeretete és ezt kell követnünk, a társadalomnak is.
A személy valódi és teljes
újra beilleszkedése nemcsak egy emberi út bejárása végén valósul meg. Belép az Istennel
való találkozás is ebbe a folyamatba, amely során engedjük Istent ránk tekinteni,
aki szeret bennünket. Nehéz dolog hagyni, hogy ránk tekintsen, hogy találkozzon velünk,
mert mindig van bennünk ellenállás. Ő vár és figyel. Mindig keres bennünket. Isten
szeret, képes megérteni bennünket és megbocsátani hibáinkat. Ferenc pápa az Urat az
„újra beilleszkedés mesterének” nevezte, mert kézen fog bennünket és visszavisz a
társadalmi közösségbe. Hagyjuk, hogy megértsen, megbocsásson és elkísérjen.
Beszéde
végén a Szentatya annak a reményének adott hangot, hogy a Castrovillari börtönben
eltöltött időszak nem elveszett, hanem értékes idő, amely során kérni kell ezt a kegyelmet
Istentől. Ezáltal jobbá teszik önmagukat és a közösséget is, mert jóban és rosszban
a cselekedeteink hatással vannak másokra, az egész emberi családra. Kérte, hogy imádkozzanak
érte is, mert neki is vannak hibái és neki is bűnbánatot kell tartania.