Az Eucharisztia: hitünk titka – P. Szabó Ferenc elmélkedése Úrnapjára
Az áldás kelyhe: Krisztus
Vérében való részesedés, a megtört kenyér Krisztus Testében való részesedés, - tanítja
Szent Pál a Korintusiaknak. Az Eucharisztia, „hitünk titka”: üdvösséges áldozat és
megtört kenyér, keresztény életünk és a liturgia középpontja, csúcsa: ebben a hálaadó
és engesztelő isteni áldozatban „megvalósul megváltásunk műve” („opus nostrae redremptionis
exercetur”.
A zsinat tanítása szerint (Sacrosanctum Concilium,
2) az eucharisztikus liturgia egyrészt „az Úrban szent templomává és a Szentlélekben
Isten hajlékává építi az Egyház tagjait, amíg el nem jutnak a krisztusi nagykorúságra,
másrészt csodálatos erőt ad nekik ahhoz, hogy Krisztusról tanúságot tegyenek.”
Az
Eucharisztia hálaadás, utal a bibliai „áldásra” (eulogia beraka): az
Egyház e hálaadásban, a szentmisében Isten csodatetteit ünnepli, visszaemlékezve az
üdvösségtörténet nagy eseményeire, amint ez a zsidó pászkavacsorában is történt. Mi
most az Úr Jézus meghagyása, az utolsó vacsorán tett rendelkezése szerint - „Ezt
cselekedjétek az én emlékezetemre!” – elsősorban az Ő üdvösséget hozó kereszthalálára
emlékezünk. Ez a hálaadó emlékezés az egyszer s mindenkorra végbevitt üdvösséges
áldozat hathatós megjelenítése a Szentlélek erejében. (Nem megismétlése!)
Az
Eucharisztia Krisztus „húsvétja”, pászkája”, átmenete az Atyához; az önkiüresítő,
halálig menő, engedelmes szeretet áldozata (Fil 2). Ez a nagy Igen az Atyának sorsunk
megfordítása, bűntől való szabadulásunk, újjászületésünk és feltámadásunk forrása.
A szeretet erősebb, mint a bűn és a halál: ezt hirdeti a keresztre feszített és feltámadt
Krisztus, akinek emlékezetét (anamnézis,memoriale) az Eucharisztiában
ünnepeljük. Nem puszta visszaemlékezés egy hajdani eseményre, hanem Krisztus halálának
és feltámadásának hathatós megjelenítése: az Egyház és hívő tagjai – megnyílva
a Szentléleknek - részesednek abban a valóságban, amely isteni életüket táplálja.
A hívők Krisztus által és Krisztussal felajánlják magukat élő és szent áldozatként,
és így megújulva tanúságot tesznek a bennük kibontakozó isteni életről. Könyörögnek
azért, hogy a Krisztus-hívők mind egyek legyenek, és minden ember részesedjék a megváltás
nagy művében.