Ferenc pápa interjúja a katalán „La Vanguardia” lapnak: „Egy plébános szívű pápa vagyok” - összefoglalás

„A közel-keleti béke, az egyház szegényeket segítő szolgálata, a Vatikán reformja, XVI. Benedek pápa lemondása, XII. Piusz pápa és a holokauszt, a jelenlegi világgazdasági rendszer torzulásai” – ezek a legfontosabb témák, melyekről Ferenc pápa egy hosszú interjúban nyilatkozott a katalán „La Vanguardia” lap most pénteken megjelent számában. A pápa bízik abban, hogy majd úgy emlegetik őt, „mint aki egy jó ember, aki megpróbált minden lehetségest megtenni”. A most kezdődött brazíliai futball világbajnokság kapcsán tréfásan megjegyezte: „A brazilok azt kérték tőlem, hogy maradjak semleges és én megtartom a szavamat”.

A közel-keleti terrorcselekmények és erőszak kapcsán a pápa megjegyzi: „Az Isten nevében tett erőszak egy ellentmondás, mely nem felel meg a mai időnek”. A Szentatya kemény kritikával illeti a „fundamentalizmust, mely veszélyforrásként sajnos jelen van minden egyes vallásban”. Az izraeli és palesztin elnökkel a békéért együtt folytatott közös imádság kapcsán Ferenc pápa megjegyzi: „A Vatikánban 99 százalékban azt mondták, hogy nem jön létre ez a találkozó és lám, az az egy százalék idáig növekedett”. „Semmi nem volt ebből politika, hanem tisztán csak vallási aktus – magyarázza - hogy ablakot nyissunk a világra”.

Az antiszemitizmus kérdésére válaszolva kifejtette: „… őrültség lenne tagadni a holokausztot… és nem lehet igazi kereszténynek lenni, anélkül hogy ismernénk a saját zsidó gyökereinket”. „A keresztények és zsidók közötti párbeszéd egy kihívás, ’forró kása’, vagyis égető kérdés, de testvérként azért lehet folytatni”. Pacelli pápa kapcsán Ferenc pápa biztos abban, hogy „a vatikáni archívumok sok mindenre fényt vetnek még”.

„Szegény XII. Piuszt - állapítja meg – mindenki tűz alá vette. De emlékeztetni kell arra, hogy először úgy látták őt, mint a zsidók nagy védelmezőjét”. És arra is emlékeznünk kell, hogy XII. Piusz milyen sok zsidót rejtett el Róma kolostoraiban és más olasz városokban, még a castelgandolfói nyaralójában is. Saját hálószobájában 42 zsidó gyermeket bujtatott el. Nem mondanám, hogy XII. Piusz nem követett el hibákat, de az ő szerepét saját korának az összefüggésében kell értelmezni. Én magam is sok hibát követek el, egy egész zsákra valót. Szeretném megjegyezni, hogy egy bizonyos „egzisztenciális csalánkiütés” fog el, amikor azt látom, hogy miközben mindenki XII. Piusz egyháza ellen szól, ugyanakkor megfeledkezik a nagyhatalmakról. A nagyhatalmak tökéletesen jól ismerték a nácik vasúthálózatát, melyeken a zsidókat a koncentrációs táborokba hurcolták. Voltak róla fényképfelvételeik. És mégis, nem bombázták ezeket a vasútvonalakat. Miért? Jó lenne egy kicsit erről is beszélni!”.

A szegények és az egyház kérdésére így válaszol Ferenc pápa: „A szegénység és az alázat az evangélium középpontjában áll, teológiai és nem szociológiai értelemben. Tehát nem lehet megérteni az egyházat a szegénység nélkül, amit persze meg kell különböztetni a pauperizmustól. A püspökök ’szolgák’ és ne ’fejedelmek’ legyenek.

A jelenlegi világgazdasági rendszer torzulásai összefüggésében megjegyzi: „annak a központjába helyeztük a pénzt és így a bálványimádás bűnébe estünk”. A fiatalokkal és az öregekkel úgy bánik ez a rendszer, mint „selejttel”. A fiatalok munkanélkülisége kapcsán nagyon aggódik a pápa. „Európában 75 millió fiatal él munka nélkül és ez egy barbárság”. A pápa elítéli azt a gazdasági rendszert, mely nem tud már többé megállni a saját lábán, ezért „a túlélés érdekében háborút kell folytatnia.” Mivel nem lehet Harmadik világháborút folytatni, akkor kis helyi háborúkat kell kezdeni”. Így figyelmeztet a pápa: „Fegyvereket gyártanak és adnak el, hogy ezzel orvosolják a bálványimádó gazdaság mérlegének hiányait”.

Ferenc pápa a vatikáni kúria reformja kapcsán megjegyzi: „Nincs semmi megvilágosodásom, és nincs személyes tervem sem. Azt teszem, amiről a bíborosok a konklávé előtti általános kongregációkon megfontolásokat tettek”. Az egyik ilyen „jelentős döntés az volt, hogy az eljövendő pápának számítania kellene egy külső tanácsra, egy olyan bíborosi tanácsadói csoportra, mely nem él a Vatikánban. Ezt nevezzük most a Nyolcak Tanácsának”.

Ferenc pápa választ ad az egyik forradalminak tűnő kérdésre, majd megállapítja, hogy „a legnagyobb forradalom abban áll, hogy elmenjünk egészen a gyökerekig. Hiszem, hogy az igazi változások megvalósítása számára a legjobb módszer az önazonosságunkból kiindulni”.

Lelkipásztori tevékenysége kapcsán, vajon „a pápa a népek plébánosa”, megjegyzi, hogy a „plébános dimenziója az, ami legjobban megfelel az ő hivatásának”. „Az, hogy az embereket szolgálom, az nekem belülről jön”. „Nem kell pápa-plébánost játszani, ez éretlen dolog! Amikor államfőket fogadok, méltósággal kell ezt tennem, a protokoll tiszteletben tartásával. Igaz, hogy a protokollal meg vannak a magam problémái, de azt mégis tiszteletben kell tartani…” Ellenben amikor emberekkel találkozik, akkor Ferenc pápa „nem akar akadályokat”. „Tudom, hogy történhet velem valami, de minden az Isten kezében van”. „Brazíliában egy zárt pápamobilt készítettek számomra – emlékezik Ferenc pápa – de én nem köszönthetek egy népet azt mondván, szeretlek benneteket egy szardíniásdobozból”.

(vl)