Isten jól felkészít bennünket küldetésünk betöltésére – Ferenc pápa péntek reggeli homíliája

Amikor az Úr ránk akar bízni egy küldetést, akkor „felkészít bennünket arra, hogy azt jól elvégezzük”. A mi válaszunk pedig „az imádságon és a hűségen” alapul – ez volt Ferenc pápa péntek reggeli homíliájának központi gondolata.

Egyik nap Isten szolgálatában állva a bálványimádás bátor ellenzői lehetünk, míg egy másikon a halál kívánásáig menő depresszió időszakát éljük át, mert közben valaki megfélemlített bennünket. Az emberi nagyszerűségnek és az emberi törékenységnek ezt a két szélső értékét Isten egyensúlyozza ki, amennyiben hűségesek maradunk. Ez a Királyok könyvében leírt története Illés prófétának, melyet a maga összességében Ferenc pápa, mint minden egyes ember tapasztalatának modelljét értelmezte. A napi olvasmány Illés próféta Hóreb-hegyi híres Isten-találkozását írja le, aki meghívást kap arra, hogy hagyja el a barlangját, ahol elrejtőzött és jelenjen meg Isten színe előtt. Amikor az Úr elhalad, erős szél, földrengés és tűz testesíti meg jelenlétét, de ő maga egyikben sem mutatkozik meg. Aztán amikor megérkezik a lágy szellő fuvallata, akkor Illés felismeri, hogy „az Úr haladt el benne” – emlékeztetett a pápa.

„Az Úr nem volt a szélben, a földrengésben, a tűzben, de ott volt a könnyű szellő suttogásában, a békében, vagy ahogy az eredeti szöveg mondja egy nagyon szép kifejezéssel: benne volt a „hangzatos csend fonalában”. A kép ellentmondásnak tűnik: hangzatos csend fonalában lenni, de Illés meg tudja különböztetni, hol van az Úr, mert az Isten felkészíti őt a megkülönböztetés képességével. Aztán küldetést bíz rá”.

Az Úr által kapott misszió abban áll, hogy kenje fel Izrael új királyát és az Illést helyettesítő új prófétát. Ferenc pápa felhívta a figyelmet arra a finomságra és atyai érzületre, mellyel az Isten ezt a feladatot rábízza egy emberre, aki tehetséges és buzgó az egyik pillanatban, de most úgy tűnik, mint aki vereséget szenvedett. Az Úr pedig felkészíti a szívét, felkészíti a próbatételben, az engedelmességben és az állhatatosságban”.

„Amikor az Úr misszióba akar küldeni egy feladattal, felkészít rá bennünket. Felkészít, hogy jól végezzük el azt, ahogy felkészítette Illést is. A legfontosabb ebben a történetben nem az, hogy Illés találkozott az Úrral. Nem, nem, nem! A lényeg abban áll, hogy elérkezzen a küldetéséig, melyet az Úr rábíz. Ez a különbség az Úr által nekünk adott apostoli misszió és egy feladat között: „Ahá, neked ez a feladatod, ezt kell csinálnod, ez egy emberi, becsületes és jó feladat… De amikor az Úr ad nekünk küldetést, mindig bevisz bennünket egy folyamatba, a megtisztulás, a megkülönböztetés, az engedelmesség és az imádság folyamatába”.

„Hűségesnek lenni ebben a folyamatban azt jelenti, engedjük, hogy az Úr vezessen minket” - folytatta a pápa. Ebben az esetben Illés az Isten segítségével legyőzi a félelmét Jezabel királynéval szemben, miután ő halásosan megfenyegette a prófétát.

„Jezabel királyné egy gonosz asszony, sorra meggyilkolta ellenfeleit” – mondta a pápa. „Illés pedig fél. De az Úr hatalmasabb a félelménél. Megérezteti vele, hogy ő - aki egyébként nagy és derék próféta – mennyire rászorul az Úr segítségére és a küldetésére való felkészítésre. Nézzük csak meg: Illés úton jár, engedelmeskedik, szenved, imádkozik és rátalál az Úrra. Az Úr adja meg a kegyelmet nekünk – zárta Ferenc pápa a Szent Márta Ház kápolnájában pénteken reggel mondott homíliáját -, hogy engedjük magunkat felkészíteni életünk minden napján, hogy tanúságot tehessünk a Jézus által szerzett üdvösségünkről”.

(vl)