Az istenfélelem ajándéka a bizalom, mellyel az irgalmas Atya jóságára hagyatkozunk
– Ferenc pápa katekézise a szerdai általános kihallgatáson
A római kánikula ellenére
Ferenc pápa a Szent Péter téren tartotta meg a szerdai általános kihallgatást, folytatva
katekézisét a Szentlélek hét ajándékáról. Most a sorozat befejező részében az istenfélelem
ajándékáról tanított. Mindenekelőtt erővel szögezte le, hogy „az istenfélelem nem
az Istentől való félelmet jelenti, egyáltalán nem azt, mert tudjuk jól, hogy az Atya
szeret bennünket, üdvösségünket akarja és mindig megbocsát nekünk. Nincs tehát semmi
ok a félelemre! Ellenben az istenfélelem a Szentlélek ajándéka, mely emlékeztet bennünket
arra, hogy milyen kicsik vagyunk Isten és a szeretete előtt, továbbá a mi javunkat
szolgálja, ha alázattal, tisztelettel és bizalommal hagyatkozunk az ő kezeire. Ez
tehát az Isten félelme: ráhagyatkozás az Atyánk jóságára, aki nagyon szeret bennünket”
– tanította a Szentatya.
„Amikor a Szentlélek lakást vesz a szívünkben, vigasz
és béke tölt el bennünket, ami arra vezet, hogy olyannak érezzük magunkat, amilyenek
vagyunk, vagyis kicsiknek, azzal a lelkülettel, amit Jézus az evangéliumban oly nagyon
ajánlott nekünk, és ami minden aggodalmunkat, elvárásunkat az Istenbe helyezi, ugyanakkor
melegségének és oltalmának érzete tölt el minket, mint egy kisgyermeket az édesapjával
szemben. Ez az érzés az, amit a Szentlélek művel a szívünkben: megérezteti velünk
azt, ahogy egy gyermek nyugszik az atyja ölében. Ebben az értelemben az istenfélelem
az engedelmesség, az elismerés és a dicséret formáját ölti magára. Ugyanis hányszor
nem sikerül megérteni az Isten tervét és hányszor vesszük észre, hogy nem vagyunk
képesek saját magunktól biztosítani a boldogságot és az örök életet! Mégis a Szentlélek
segít bennünket, hogy megvigasztalódjunk és hogy megértsük: az egyetlen fontos dolog,
hogy hagyjuk magunkat Jézus által az Atya karjaiba vezetni.”
„Ezért is olyan
fontos a Szentléleknek ez az ajándéka” – hangsúlyozta Ferenc pápa a katekézisében.
„Az istenfélelem tudatosítja, hogy minden a kegyelemből ered, és hogy a mi igazi erőnk
egyedül Krisztus követése. Hagyjuk továbbá, hogy az Atya ránk árassza a jóságát és
az irgalmát. Nyissuk meg a szívünket, hogy az Atya jósága és irgalma elérjen minket.
Ezt teszi a Szentlélek az istenfélelem ajándékával, megnyitja a szíveket, hogy elérjen
minket az Atya megbocsátása, irgalma, jósága és gyengédsége, mivel végtelenül szeret
minket”.
„Amikor istenfélelem tölt el minket – folytatta a pápa – akkor arra
indulunk, hogy kövessük Jézust alázattal, tanulékonyan és engedelmesen. De ez nem
egy lemondó, passzív, sem pedig siránkozó magatartás, hanem meglepetés és öröm, annak
a fiúnak az öröme, aki érzi, hogy az Atyja mintegy szolgálja és segíti őt. Az istenfélelem
tehát nem tesz bennünket, keresztényeket félénkké, belenyugvóvá, hanem bátorságot
és erőt támaszt bennünk. Ez az adomány meggyőződésessé és lelkessé tesz bennünket,
hogy ne félelemből vessük alá magunkat Istennek, hanem mert megérintett és megszerzett
magának az ő szeretete. Milyen szép – csodálkozott a pápa -, hogy Isten szeretete
megszerez magának bennünket! Engedjük, hogy az apa ilyen szeretete megszerezzen minket”.
Végül Ferenc pápa egy nagy veszélyre hívta fel a figyelmet. „Az istenfélelem
adománya egyúttal egy vészjelzés, egy riadó is a bűnben való megátalkodottsággal szemben.
Amikor ugyanis az ember bűnben él, káromolja az Istent, kihasználja a társait, uralkodik
fölöttük, amikor csak a pénzért, hatalomért és a hiú büszkeségért él, akkor az Isten
félelme mintegy riadókészültségbe helyezi őt, azt mondva: Figyelem! Ezzel a hatalommal,
pénzzel és büszkeséggel, mindezen ürességgel nem leszel boldog! Semmit nem tudsz ebből
odaátra venni, semmit! Csak az Atya szeretetét, melyet tőle kaptunk, vihetjük magunkkal.
És amit mások számára tettünk! Gondoljatok csak azokra, akik felelősséget viselnek
másokért és mégis korruptakká válnak. El tudjátok képzelni, hogy egy korrupt ember
boldog legyen?” – kérdezte a pápa. „Nem! Romlottsága megrontotta a szívét is és így
nehéz az Atya színe elé járulnia. Ugyanez érvényes az embercsempészekre és azokra
is, akik rabszolgamunkával zsákmányolják ki az embereket”. Gondoljunk továbbá a fegyvergyártókra,
akik a háborúkat szítják. Miféle mesterség ez? Kérdem tőletek: Hányan vannak közöttetek
fegyvergyártók? Ugye, senki, de senki sem! Mert akik fegyvert gyártanak, azok nem
jönnek ide Isten Igéjét hallgatni. Azok ugyanis halált gyártanak, a halál kereskedői!
Az Isten félelme értesse meg velük, hogy egy nap mindez véget érjen és végre számot
vessenek az Istennel”!
Befejezésül a 34. zsoltárt idézte a pápa:
„Ez a szegény az Úrhoz kiáltott és ő meghallgatta, az Úr angyala védőfalat emel és
körülveszi az igazat, hogy megoltalmazza őt. Kérjük az Úr kegyelmét, hogy egyesítse
a hangunkat a szegényekével, hogy elfogadjuk az istenfélelem adományát és ismerjük
fel velük együtt, hogy Isten a mi Atyánk és apánk” – fejezte be katekézisét Ferenc
pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson. (vl)