„A Szentlélek tanít, emlékeztet, szólásra és prófétálásra indít” – Ferenc pápa pünkösdi
homíliája
Pünkösdvasárnap délelőtt
a Szentatya a Szent Péter bazilikában mutatott be szentmisét a Lélekjövetel főünnepén.
A hívekhez fordulva Ferenc pápa három pontban foglalta össze a Lélek szerepét. A Krisztus
által megígért Lélek különleges módon áradt ki az apostolokra, de ez az esemény rendre
megújul most, a jelenben is – kezdte beszédét a pápa.
A Lélek először is tanít
bennünket, ő a belső Mester, aki a helyes útra vezet el minket, aki magát az Utat
mutatja. Arra indít, hogy kövessük Jézust, aki maga az Út, járjunk a nyomában. A Lélek
továbbá az Élet mestere is, aki a keresztény élet mind szélesebb és harmonikusabb
horizontját ismerteti meg.
A Szentlélek emlékeztet bennünket mindarra
- folytatta a pápa - amit Jézus tanított, mert ő az Egyház élő emlékezete. Miközben
emlékeztet, egyúttal meg is érteti a hallottakat. Szerepe tehát nem szűkíthető
le a puszta emlékezésre, hiszen mind teljesebben bevisz minket Jézus szavainak az
értelmébe. Mindnyájan rendelkezünk ilyen tapasztalattal: bármilyen helyzetben is vagyunk,
fölmerül egy ötlet, aztán egy másik, mely összekapcsolódik a Szentírás egy helyével…
A Lélek jelöli ki ezt az utat, az Egyház élő emlékezetének az útját. Ez persze megkívánja
a mi válaszunkat is: minél nagylelkűbb a feleletünk, annál inkább életté válnak bennünk
Jézus igéi.
Emlékezet nélkül a keresztény nem keresztény, csak egy „félút”,
a pillanat foglya, nem tud mit kezdeni az Egyház kincseivel. Ellenben a Lélek segítségével
növekszik bennünk az emlékezet bölcsessége, a szív bölcsessége, mely a Lélek adománya.
Azokban a napokban az apostolokkal közösségben az Asszony volt az emlékezet,
– hangsúlyozta a pápa – hiszen ő kezdettől fogva elmélkedett a szívében mindezen dolgokról.
Mária volt, ő a mi Anyánk.
A Szentlélek tehát tanít, emlékeztet… és beszédre
indít az Istennel és az emberekkel. Beszédre indít bennünket az imádságban, egyúttal
megengedi, hogy az Istenhez fordulva Abbá-nak, Atyának szólítsuk őt. Senki sem mondhatja,
hogy Jézus Krisztus az Úr, a Szentlélek nélkül. A Szentlélek vezet bennünket a többiekkel
való beszédre, amikor testvéreinknek ismerjük el őket, amikor barátian, gyengéden
és szelíden beszélünk velük, amikor megértjük aggodalmaikat és reményeiket, szomorúságaikat
és örömeiket. De még ennél is több, amikor a Szentlélek a prófétálásra indít bennünket
és így az Isten Szavának alázatos és engedelmes „csatornáivá” leszünk. A prófétálás
legyen őszinte – kérte a pápa - mutassa meg nyíltan az ellentmondásokat és az igazságtalanságokat,
de mindig szelíden és építő szándékkal. Így a Lélektől áthatva az Isten jelei és eszközei
lehetünk.
Végül a Szentatya összefoglalt a homíliáját: a Szentlélek tanít
és megmutatja nekünk az utat, emlékeztet és magyarázza Jézus szavait, imádságra indít,
hogy Istent Atyának szólítsuk, általunk szól az emberekhez a testvéri párbeszédben
és prófétai szóra vezet.
Pünkösd napja, amikor az apostolok elteltek a Szentlélekkel,
az Egyház keresztsége, mely a „kijáratban” született meg, induláskor, az örömhír hirdetésére.
Az Anya-Egyház szolgálni indul. De emlékezzünk a másik Anyára, a mi Anyánkra, aki
készséggel indult el szolgálni. Az Anya-Egyház és a Mária-Anya: mindkettő szűz, mindkettő
anya, mindkettő asszony. Jézus határozottan rendelte az apostoloknak: ne távozzanak
el Jeruzsálemből, amíg meg nem kapják a Szentlelket. Nélküle ugyanis nincs misszió,
nincs evangelizálás. Ezért az egész Egyházzal, a mi katolikus Egyházunkkal kérjük:
Jöjj, Szentlélek!