A Pünkösd alapvető vonása a meglepetés: a mi Istenünk a meglepetés Istene – Ferenc pápa Regina Coeli imádsága

A szentmise után a Szentatya a húsvéti időszak déli Mária imádsága előtt Pünkösd meglepetéséről szólt. „A Lélek kiáradását az első Pünkösdkor a szél, a tűz, a félelem megszűnte és a bátorság megjelenése jellemezte. Ahová elérkezik a Lélek, az mind újjászületik” – kezdte beszédét a pápa. Pünkösd eseménye jelzi az Egyház születését, nyilvános megjelenését. Mindennek a pünkösdi eseménynek alapvető eleme a meglepetés. A mi Istenünk a meglepetés Istene – mondta Ferenc pápa. Az apostoloktól már senki sem várt semmit, mert Jézus halála után jelentéktelen kis csoporttá váltak. Ellenben váratlan esemény történt, a nyelvek csodája, mely csodálkozást váltott ki. A Pünkösdkor születő egyház meglepetést keltett, mert Istentől jövő erővel hirdeti az új üzenetet, Krisztus feltámadását, méghozzá új, a szeretet egyetemes nyelvével.

Az üzenet új: Krisztus él, feltámadt, a nyelvezet új, a szeretet nyelve. Az apostolokat erő tölti el és bátran beszélnek, kevéssel korábban ugyan még félénkek voltak, most bátran és őszintén beszélnek, a Szentlélek szabadságával.

Az Egyház arra kapott meghívást – folytatta a pápa – hogy legyen képes mindig meglepni azzal az örömhírrel mindenkit, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált és hogy az Isten mindig kitárt karral és a türelemmel vár bennünket, hogy meggyógyítson és megbocsásson nekünk. Valóban, Jézus erre a küldetésre adta a Szentlelket Egyházának.

De figyelem - fűzte hozzá szabadon a pápa - ha az Egyház él, mindig meglepetést kell keltenie, mert ő a meglepetés Egyháza. Az az egyház, mely nem képes a meglepetésre, az egy gyenge, beteg és haldokló egyház, nem való egyébre, mint hogy intenzív osztályra küldjék, de minél hamarabb! Ferenc pápa szavait hatalmas tapsvihar kísérte, jeleként annak, hogy a Szent Péter tér pünkösdi nyája épp a Lélek erejében jól megértette a tanítást.

A pápa azonban tartogatott még egy komoly mondanivalót. Jeruzsálemben voltak olyanok - folytatta - akik azt szerették volna, hogy Jézus tanítványai, a félelemtől megbénítva, maradjanak zárt ajtók mögött, hogy ne csináljanak felfordulást. A feltámadt Úr ellenben a világba indítja őket: Ahogy az Atya küldött engem, úgy küldelek én is benneteket (Jn 20,21). Pünkösd egyháza olyan egyház, mely nem nyugszik bele, hogy senkit meg nem bántó, ártalmatlan, túlságosan is „desztillált” legyen. Nem, nem nyugszik bele! Nem akar díszítő elem maradni. Ellenben az Egyház egy olyan egyház, mely nem habozik kilépni, találkozni az emberekkel, hogy meghirdesse a rábízott üzenetet, még akkor is, ha ez az üzenet megzavarja és nyugtalanítja az ember lelkét, még akkor is, ha ez az üzenet néha problémát okoz és néha egészen a vértanúságig visz. Ez az Egyház egynek és egyetemesnek született, egészen pontos identitással, de mégis nyitottan. Ez az Egyház átöleli, de nem ejti foglyul a világot, szabadon hagyja, de átöleli, mint itt ez az oszlopsor, ezt a teret. Két kar, mely átölel, de nem tartóztat fel. Mi keresztények szabadok vagyunk és az Egyház szabaddá akar tenni bennünket!
Végül a pápa a Szűzanyához fordult, aki mint egy Anya a fiaival, úgy volt jelen az utolsó vacsora termében az apostolokkal együtt. Benne az Úr valóban nagy dolgokat művelt, Ő maga mondta ezt. Mária, az Üdvözítő Anyja és az Egyház Anyja, járjon közbe a Szentlélek megújult kiáradásáért az Egyházra és a világra.

(vl)