A sport álljon a nevelés, a játék és a közösség szolgálatában – Ferenc pápa beszéde
az Olasz Sportközpont tagjaihoz
Az Olasz Sportközpont
fennállásának 70. évfordulója alkalmából a különféle sportegyesületek tagjai ünnepi
nagygyűlésre jöttek össze szombaton Rómában a Szent Péter térre vezető Conciliazione
sugárúton, mely így egy hatalmas hosszú stadionná változott. Kicsik és nagyok, férfiak
és nők, hivatásos és amatőr sportolók többnyire a csapatjuk mezében és Francesco felirattal
a legkülönfélébb labdajátékot űzték, mások küzdősportokat gyakoroltak. A nagy közös
edzés és sportbemutató záróeseménye volt a Ferenc pápával való találkozás, aki délután
öt órakor köszöntötte a teret zsúfolásig megtöltő, közel százezer sportolót, edzőt
és sportvezetőt.
Hozzájuk intézett beszédében a Szentatya elismerésének adott
hangot a sportolók azon elkötelezettsége kapcsán, mellyel a sportot, mint nevelési
tapasztalatot akarják szolgálni.
A pápa arra bíztatta a fiatal sportolókat,
hogy számukra a sport maradjon egy játék, mert csak így tud használni a testnek
és a léleknek is. Azonban ne csak játsszatok, hanem hozzatok magatokat is játékba,
mind az életben mind a sportban. Hozzátok tehát magatokat játékba a jó keresésében,
az Egyházban, a társadalomban, félelem nélkül bátorsággal és lelkesedéssel. Versenyezzetek
másokkal és Istennel, de ne elégedjetek meg egy langyos döntetlennel, hanem adjátok
önmagatok legjavát.
A sport világban fontos megtanulni az elfogadást,
hangsúlyozta Ferenc pápa: „Minden atlétát szívesen fogadjatok, és fogadjátok el egymást
egyszerűséggel és örömmel”. A vezetőket és az edzőket arra kérte a pápa, hogy nyitottan
fogadjanak mindenkit, különösen a kevésbé szerencséseket, hogy ők is lehetőséget kapjanak.
Amikor
pedig magatokra húzzátok a klubjaitok mezét, arra kaptok meghívást, hogy igazi atlétaként
viseljétek azt, nap mint nap megküzdve méltó viseletéért komoly elkötelezettséggel
és fáradsággal. Azt kívánta a résztvevőnek a pápa, hogy érezzék a csapatjáték szépségét
és jó ízét, ugyanakkor mondjanak nemet az önzésnek, az egyénieskedésnek!
Utalt
arra is a pápa, hogy milyen sok papi és szerzetesi hivatás született a sport révén!
Sokan nőttek fel játék közben a „templomtorony árnyékában”. Milyen szép, amikor a
plébánián sport-csoportok működnek, de fontos számukra, hogy találják meg a helyüket
a plébánia keresztény közösségében, hiszen a sport optimális missziós eszköz, amelyben
az egyház közel tud lépni mindenkihez.
Végül Ferenc pápa megköszönte, hogy
őt csapatkapitánynak szólították. Mint ilyen, arra buzdította a téren összegyűlt sportolókat,
hogy ne szoruljanak be védekezésre, hanem induljanak támadó játékra és együtt játsszák
a mérkőzést, az evangélium meccsét. Azt is kérte tőlük, hogy együtt és mindannyian
játsszanak, a legjobbak a kevésbé tehetségesekkel együtt, sőt őket még külön is segítsék.
Pünkösd vigíliáján a Szentlélek áldását kérte az útjukon és adjon nekik erőt tanúskodni
a feltámadt Jézusról.