Újra kell értékelni a nemzetközi vállalatok felelősségét az országokban, ahol működnek, beleértve a profit és a befektetés-kezelést

- Ferenc pápa üzenete az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetéhez

Május 28. és június 12. között tartja Genfben 103. közgyűlését a nemzetközi szervezet. A tanácskozás alkalmából a Szentatya levelet küldött Guy Ryder-nek, az ENSZ ügynökség főigazgatójának. Ebben érinti a munkanélküliség, a tömeges elvándorlás és az emberkereskedelem témáját. Figyelmeztet, hogy összefogásra és a szolidaritás kiszélesítésére van szükség a jelenlegi helyzetben.

A munkanélküliség kapcsán a pápa rámutat, hogy az tragikus módon kiterjeszti a szegénység határait. Különösen fájdalmas az ifjúsági munkanélküliség jelensége, mert a fiatalokat könnyen demoralizálja, értékvesztést, a társadalomtól való elidegenedést eredményez. A foglalkoztatás szélesebb körű kiterjesztéséhez a Szentatya emlékeztet: „az emberi lény a szabad, kreatív, résztvevő és szolidáris munkában fejezi ki és növeli életének méltóságát.” (Evangelii gaudium, 192)

Ezt követően a pápa a tömeges elvándorlás kérdését érinti üzenetében. Aggodalomra ad okot azoknak az embereknek a száma, akik arra kényszerülnek, hogy hazájuktól távol keressenek munkát. A jobb jövőbe vetett reményük azonban gyakran bizalmatlansággal és kizárással találkozik, hogy ne említsük a tragédiákat és szerencsétlenségeket. Hatalmas áldozathozataluk ellenére gyakran nem találnak méltóságteljes munkát és a „közöny globalizációjának” áldozataivá válnak. Ki vannak téve az emberkereskedelem borzalmának, a kényszermunkának és a rabszolgaságnak. Elfogadhatatlan, hogy a mai világban a rabszolgamunka mindennapossá vált. Ez nem folytatódhat tovább! – figyelmeztet a pápa. Az emberkereskedelem az egész emberiség elleni csapás, bűntett. Itt az ideje, hogy összefogjunk és kiszabadítsuk ezeket az áldozatokat, továbbá, hogy felszámoljuk ezt a bűntényt, ami mindannyiunkra hat, a családoktól az egész globális közösségig.

Ferenc pápa ezután rámutat: itt az ideje annak is, hogy megerősítsük az együttműködés formáit és új utakat hozzunk létre a szolidaritás kiszélesítésére. Ehhez szükség van számos feltételre: ragaszkodjunk minden személy méltóságához; határozottan meg kell valósítani a nemzetközi foglalkoztatási előírásokat; célzottan kell tervezni a fejlődést, a személyt, mint a fejlődés központi cselekvőjét és elsődleges haszonélvezőjét figyelembe véve; újra kell értékelni a nemzetközi vállalatok felelősségét az országokban, ahol működnek, beleértve a profit és a befektetés-kezelést; összpontosított erőfeszítést kell tenni, hogy a kormányok segítsék elő a bevándorlók szabad mozgását mindenki javára; tehát fel kell számolni az emberkereskedelmet és a veszélyes utazási feltételeket. A hatékony együttműködés ezeken a területeken hozzájárulhat jövőbeli fenntartható fejlődési célkitűzések meghatározásához.

A pápa itt utalt a közelmúltban az ENSZ főtitkárhoz és a szervezet vezetőihez intézett beszédére: „Fenntartható jövőbeli célkitűzéseket nagylelkűen és bátran kell megfogalmazni és megvalósítani, hogy valóban hatást gyakoroljanak a szegénység és az éhezés strukturális okaira; hogy több eredményt érjünk el a környezet védelme terén; hogy mindenki számára méltó munkát biztosítsunk és, hogy megfelelő védelmet biztosítsunk a családok számára, amely alapvető eleme a fenntartható emberi és társadalmi fejlődésnek”.

(sv)