„Soha többé, Urunk, soha többé!” – Ferenc pápa beszéde a Jad Vasem emlékhelyen

A pápa szentföldi útjának egyik legfontosabb programja volt a Jad Vasemben tett látogatása május 26-án, hétfőn délelőtt 10 órakor. A Holokauszt áldozatainak és hőseinek emlékét őrző helyen gyalog közelítette meg a mauzóleumot, majd belépett az Emlékezés Csarnokába, ahol virágkoszorút helyezett el és köszöntött néhány túlélőt. Ezt követően beszédet mondott, amelyet a Teremtés könyvéből vett idézettel kezdett:

„Ádám, hol vagy?” (vö. Ter 3,9).

Hol vagy ember? Hová kerültél? A Soá emlékhelyén visszhangzik Isten kérdése: Ádám, hol vagy? Ebben a kérdésben benne van az Atya minden fájdalma, amit fia elveszítése miatt érez. Az Atya ismerte a szabadság kockázatát, tudta, hogy fia elveszhet, de talán még az Atya sem tudta elképzelni, hogy fia ilyen mély szakadékban zuhanhat.

Ez a kiáltás: „Hol vagy?”, itt, a Holokauszt mérhetetlen tragédiájával szemben, úgy szól, mint a hang, amely elvész egy feneketlen mélységben…

Ember, ki vagy? Nem ismerek rád.

Ki vagy, ember? Mivé váltál?

Milyen szörnyűségre voltál képes?

Mi okozta, hogy ilyen mélyre zuhantál?

Nem a föld pora, amelyből vétettél. A föld pora jó, mert kezem műve. Nem az élet lehelete, amelyet orrodba leheltem. Az a lehelet tőlem jön, nagyon jó (vö. Ter 2,7).

Nem, ez a mély szakadék nem lehet pusztán csak a te műved, kezed, szíved műve… Ki rontott meg téged? Ki torzította el arcodat?

Ki győzött meg arról, hogy isten vagy? Nem csak megkínoztad és megölted testvéreidet, hanem áldozatul kínáltad fel őket saját magadnak, mert istenné emelted magad. Ma ismét halljuk itt Isten szavát: „Ádám, hol vagy?”.

A földről fojtott kiáltás száll az égbe: Könyörülj rajtunk Urunk!

Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a szégyenkezés azonban a mienk (Bár 1,15).
Egy olyan gonosz tört ránk, amelyhez hasonlót még soha nem lehetett látni az égbolt alatt (vö. Bár 2,2).

Urunk, hallgasd meg most imánkat, hallgasd meg könyörgésünket, ments meg minket irgalmasságod által. Ments meg minket ettől a szörnyűségtől.
Mindenható Urunk, egy szorongatott lélek kiált hozzád. Hallgass meg Urunk, és légy irgalmas!

Vétkeztünk színed előtt. Te örökké uralkodsz (vö. Bár 3,1-2).

Emlékezz meg rólunk irgalmasságodban. Add meg a kegyelmet, hogy szégyenkezzünk amiatt, amit, mint emberek képesek voltunk megtenni, szégyenkezzünk emiatt a féktelen bálványimádás miatt, azért, mert megvetettük és elpusztítottuk testünket, amelyet te sárból gyúrtál, amelyet te az élet leheletével töltöttél el.

Soha többé, Urunk, soha többé!

„Ádám, hol vagy?”

Íme, Urunk, itt vagyunk és szégyenkezünk azért, amit a te képedre és hasonlóságodra teremtett ember képes volt megtenni.

Emlékezz meg rólunk irgalmasságodban.


(vm)