Szégyen tölt el bennünket Isten előtt napjaink síró, éhező, tengerbe fulladó, kizsákmányolt
gyermekei miatt – Ferenc pápa homíliája Betlehemben
„Ez a jele: kisdedet
találtok a pólyába takarva és jászolba fektetve” (Lk 2,12). Milyen nagy kegyelem
azon a helyen ünnepelni az Eucharisztiát, ahol Jézus született! – kezdte homíliáját
Ferenc pápa. Hálát adott Istennek és köszönetét fejezte ki mindazoknak, aki zarándokútján
fogadták: Mahmúd Abbász elnöknek és a hatóságok többi képviselőjének, Fouad Twal patriárkának,
a többi szentföldi püspöknek, a papoknak, az Istennek szentelt személyeknek és mindazoknak,
akik azon fáradoznak, hogy életben maradjon a hit, remény és szeretet ezeken a területeken,
továbbá minden hívőnek, akik Gázából, Galileából érkeztek, akik ázsiai és afrikai
bevándorlók. Köszönet a fogadtatásért! – mondta Ferenc pápa.
A Betlehemben
megszületett Gyermek Jézus jel, amelyet Isten adott azoknak, akik az üdvösséget várták.
Örökre Isten gyöngédségének és világban való jelenlétének jele marad – hangsúlyozta
a Szentatya.
Az angyal ezt mondja a pásztoroknak: „Ez a jele: kisdedet találtok
a pólyába takarva és jászolba fektetve”. A gyermekek ma is a remény, az élet jelei,
továbbá „diagnózis” jeleként kimutatják, hogy milyen egy család, egy társadalom, az
egész világ egészségi állapota. Amikor a gyermekeket befogadják, szeretik, vigyáznak
rájuk, óvják őket, akkor a család egészséges, a társadalom jobbá válik, a világ emberibb
lesz. Ferenc pápa utalt az „Effetŕ” – azaz Nyílj meg! VI. Pál Intézetre, amely a palesztin
süket-néma gyermekek gondozásával foglalkozik Isten jóságának konkrét jeleként. Jele
a társadalom javulásának. Isten nekünk, a XXI. század férfijainak és nőinek is
ismétli: „Ez a jele” – keressétek a gyermeket.
A betlehemi Gyermek törékeny,
mint minden újszülött. Nem tud beszélni, pedig ő a testté vált Szó, amely azért jött
el, hogy megváltoztassa az emberek szívét és életét. Az a Gyermek, mint minden gyermek,
gyönge. Szüksége van arra, hogy segítsék és védelmezzék. Ma is minden gyermeknek szüksége
van rá, hogy befogadják, megvédjék már az anyai méhben.
Sajnos napjaink világában,
amely a legrafináltabb technológiákat fejlesztette ki, még sok gyermek él embertelen
körülmények között: a társadalom peremén, a nagy városok vagy mezőgazdasági területek
perifériáin. Sok gyermeket ma is kizsákmányolnak, rossz bánásmódban részesítenek,
rabszolgaként és illegális kereskedelem tárgyaiként használják ki őket. Túl sok gyermek
ma menekült, olykor a tengerekbe fullad, különösen a Földközi-tenger vizébe. Mindezért
szégyen tölt el bennünket ma Isten előtt, aki Gyermekké lett.
Feltesszük a
kérdést: kik vagyunk mi a Gyermek Jézus színe előtt? Kik vagyunk mi a mai gyermekek
számára? Olyanok vagyunk, mint Mária és József, akik befogadják Jézust és anyai, vagy
apai szeretettel viselik gondját? Vagy olyanok vagyunk, mint Heródes, aki ki akarja
oltani életét? Olyanok vagyunk, mint a pásztorok, akik sietve elmennek hozzá, letérdelnek
és imádják, felkínálva szerény ajándékaikat? Vagy közömbösek vagyunk? Talán retorikusak
és szenteskedők vagyunk, olyan személyek, akik a szegény gyermekeket nyereség céljából
kihasználják? Képesek vagyunk arra, hogy a gyermekek mellett legyünk, „időt veszítsünk”
velük? Meg tudjuk-e őket hallgatni, tudjuk-e őket védelmezni, tudunk-e imádkozni értük
és velük? Vagy elhanyagoljuk őket, hogy saját ügyeinkkel foglalkozzunk?
Ez
számotokra a jel: találtok majd egy gyermeket – talán sír az a gyermek. Sír, mert
éhezik, mert fázik, mert szeretné, ha ölbe vennék…Ma is sírnak a gyermekek, sokat
sírnak és sírásuk kérdőre von bennünket. Egy olyan világban, amelyik minden nap több
tonna élelmiszert és gyógyszert dob ki, vannak gyermekek, akik hiába sírnak éhségtől,
könnyen gyógyítható betegségektől szenvedve. Napjainkban, amikor hirdetik a kiskorúak
védelmét, olyan fegyvereket gyártanak, amelyek gyermek-katonák kezébe kerülnek; olyan
termékeket hoznak forgalomba, amelyeket kis rabszolga-munkások készítettek. Sírásuk
elfojtott: küzdeniük, dolgozniuk kell, nem sírhatnak! Sír értük anyjuk, a mai Ráchelek:
sírnak gyermekeikért és nem akarnak vigasztalódni (vö. Mt 2,18).
A Betlehemben
megszületett Gyermek Jézus, minden gyermek, aki a világ bármely táján születik és
nevelkedik, „diagnózis jele”, amely lehetővé teszi, hogy megállapítsuk családunk,
közösségünk, nemzetünk egészségi állapotát. Ebből az igaz és őszinte diagnózisból
új életstílus fakadhat: a konfliktusok, a másik eltiprása, a konzumizmus helyett az
emberi kapcsolatokat a testvériség, a megbocsátás és kiengesztelődés, a javak megosztása
és a szeretet jellemzi – mondta a pápa, majd Máriához, Jézus Anyjához fohászkodva
fejezte be homíliáját: A Szűzanya tanítson meg bennünket a befogadásra, az imádásra,
Krisztus követésére.