A keresztény ember akkor egészséges, ha öröm tölti el – Ferenc pápa csütörtöki szentbeszéde

A Szentatya szokásos reggeli szentmiséjén a Szent Márta Ház kápolnájában az életörömről, a derűs magatartásról elmélkedett, mint a keresztény ember megkülönböztető jegyeiről. A keresztény a szenvedések, a viszontagságok között is képes örülni. A pápa hangsúlyozta, hogy lehetetlen elképzelni egy szomorú keresztényt, hiszen a Szentlélek megtanít bennünket a szeretetre és örömmel tölt el minket.

Mennybemenetele előtt Jézus számtalan dologról beszélt tanítványainak, de főként három kulcsfontosságú szó foglalja össze tanítását: béke, szeretet és öröm. A békével kapcsolatban azt hagyta ránk, hogy az ő békéje nem olyan, mint, amit a világ ad. Az ő békéje örökké tart. A szeretettel kapcsolatban megismételte azt, amit már annyiszor mondott, vagyis, hogy a szeretet parancsa arra szól, hogy szeressék Istent és a felebarátaikat. Máté evangéliumának 15. fejezete lefektet egyfajta szabályt erről és mi ennek jegyében részesülünk az utolsó ítéletben. A mai evangéliumban János 15. fejezetének 9-11. versében a szeretetről szólva Jézus új dolgot mond, nemcsak azt, hogy szeressetek, hanem azt is hozzáteszi, hogy „maradjatok meg szeretetemben”.

A keresztény ember hivatása ennek megfelelően megmaradni Isten szeretetében, azaz benne lélegezni, abban az oxigénben, abban a levegőben élni. Megmaradni Isten szeretetében. Ezzel Jézus lezárja a szeretetre vonatkozó tanítását és tovább lép. Milyen tehát az Ő szeretete? „Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket.” A szeretet az Atyától származik és a közte és az Atya közötti szeretetkapcsolat olyan, mint az Ő és a mi szeretetkapcsolatunk. Jézus azt kéri tőlünk, hogy maradjunk meg ebben az Atyától jövő szeretetben.

A béke gondolatára visszatérve a pápa szentbeszédében ezt mondta: a béke nem a világtól származik, hanem tőle. A béke, amelyet nem a világ ad, az Atyától jön. Ferenc pápa itt elidőzött Jézus felhívásán, hogy „maradjatok meg szeretetemben.” A Jézus szeretetében megmaradás jele az, hogy megőrizzük a parancsolatokat. Nem elég tehát ezek követése. Ha megmaradunk a szeretetben, akkor a parancsolatok maguktól jönnek, a szeretetből fakadnak. A szeretet az, amely a parancsolatok megtartására indít, mégpedig a legnagyobb természetességgel. A szeretet gyökere a parancsolatokban hajt ki. A parancsolatok egy fonalat alkotnak, amely egybekapcsolja a lánc szemeit: vagyis az Atyát, a Fiút és minket.

Az örömre terelve a szót ezt mondta: „Az öröm a keresztények megkülönböztető jegye. Az örömtelen keresztény vagy nem keresztény, vagy pedig beteg. Valami nincs rendben az egészségével. A keresztények egészsége az öröm. Egy alkalommal azt mondtam – idézte fel a pápa -, hogy vannak savanyú, fancsalodott arcú keresztények (olyanok, mint az ecetbe eltett paprikák). Ezeknek az elszontyolodott arcú keresztényeknek a lelkük is ilyen és ez bizony elég csúnya. Az ilyenek nem is keresztények, mert a vigasztalan keresztények valójában nem is igazán keresztények. A keresztény ember megkülönbözető jegye az életöröm, amely megmarad a szenvedések, hányattatások és az üldöztetés közepette is.” Az első keresztényekről azt jegyezték fel, hogy úgy mentek a vértanúság felé, mintha lakodalomba készültek volna. A keresztény ember öröme a béke és a szeretet megőrzője. Ki adja nekünk ezt a békét – kérdezte a pápa? A Szentlélek.

A Szentlélek valójában életünk nagy elfelejtettje. Szeretném feltenni a kérdést – de most inkább eltekintek tőle – hányan vannak közületek azok, akik imádkoznak a Szentlélekhez. A Szentlélek a nagy elfeledett. A Szentlélek ajándék, aki békét ad, aki megtanít a szeretetre, aki eltölt minket örömmel. Az imádságban azt kértünk az Úrtól, hogy őrizze meg bennünk a Szentlelket, adja meg nekünk ezt a kegyelmet. A Szentlélek tanít meg bennünket a szeretetre, az örömre és adja meg a békét – mondta végül Ferenc pápa csütörtök reggel elhangzott homíliájában.

(ik)