„Milyen a szívünk? Szilárd a Szentlélekben, vagy ide-oda táncol?” – Ferenc pápa hétfő
reggeli homíliája
Milyen a szívünk?
Ferenc pápa május 19-én, hétfőn reggel a Szent Márta házban bemutatott szentmisén
ezt a kérdést tette fel homíliájában. Az Apostolok Cselekedeteiből vett első olvasmányhoz
fűzve gondolatait (ApCsel 14,5-18) megállapította: csodálattal tekinthetünk Szent
Pál evangelizáló elkötelezettségére.
A Népek apostolának szilárd, de mindig
mozgásban lévő szíve volt. Ikóniumban meg akarták ölni, azonban nem panaszkodott emiatt,
hanem folytatta útját és tovább evangelizált Likaónia térségében. Az Úr nevében meggyógyított
egy béna embert. A pogányok, látván a csodát, azt hitték, hogy Pál és a kíséretében
lévő Barnabás földre szállt istenek: Zeusz (Jupiter) és Hermész (Merkur). Pál csak
nehezen tudta meggyőzni a tömeget arról, hogy ők is halandó emberek. Pál élete ilyen
emberi események között zajlott – mutatott rá Ferenc pápa, majd így folytatta:
Mi
is, mindnyájan annyi esemény között élünk, amelyek egyik helyről a másikra visznek
bennünket. De kértük-e már a kegyelmet, hogy szilárd legyen szívünk, mint amilyen
Pálé volt? Nem panaszkodott az üldöztetés miatt, hanem elment egy másik városba, ott
kezdett el prédikálni, meggyógyított egy beteget. Megértette, hogy annak az illetőnek
elegendő hite volt ahhoz, hogy meggyógyuljon. Azután lecsillapította a lelkes embereket,
akik áldozatot akartak bemutatni neki. A helyi kultúra nyelvén hirdette, hogy csak
egy Isten van. Mindezt csak szilárd szívvel lehet megtenni.
„Hol volt Pál
szíve, hogy olyan rövid időn belül olyan sok változást tudott előidézni és megfelelő
módon tudott fellépni az egyes helyzetekben?” – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Az
evangéliumban Jézus azt mondja nekünk, hogy az Atya elküldi nekünk a Szentlelket,
aki majd mindent „megtanít” és „eszünkbe juttat mindent”, amit Ő mondott nekünk (vö.
Jn 14,21-26). Szent Pál szíve tehát szilárdan a Szentlélekben gyökerezett, ebben az
ajándékban, amelyet Jézus küldött nekünk.
Ha szilárd pontot akarunk találni
életünkben, akkor nekünk is Őhozzá kell mennünk. Ő a szívünkben van, a keresztségben
kaptuk meg. A Szentlélek erőt ad, ő adja meg nekünk ezt a szilárd kitartást, hogy
az élet annyi eseményén keresztül előre haladjunk – fejtette ki a pápa, majd hozzáfűzte:
Jézus két dolgot mond nekünk a Szentlélekről: „megtanít majd titeket mindenre, és
eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek”. Pontosan ez történik Szent Pállal:
a Szentlélek megtanítja neki, és eszébe juttatja az üdvösség üzenetét. A Szentlélek
ad szilárdságot szívének.
Ezt a példát látván, ma feltehetjük magunknak a
kérdést: milyen az én szívem? Olyan szív, amelyik ide-oda táncol, mint egy pillangó
ide-oda repked; olyan szív, amelyik megijed az élet eseményeitől, elrejtőzik és fél
tanúságot tenni Jézus Krisztusról; bátor szív, vagy olyan szív, amelyik fél és mindig
el akar rejtőzni? Mi fontos szívünk számára? Melyik az a kincs, amelyikhez ragaszkodik
szívünk? Mire összpontosít szívünk: a problémákra, amelyek mindnyájunk életében jelen
vannak? Olyan szív, amely a mindennapok isteneire szegeződik, vagy szilárd a Szentlélekben?
Jót
tesz nekünk, ha megvizsgáljuk szívünk szilárdságát és végiggondoljuk mindennapi életünk
annyi eseményét: otthon, a munkahelyen, kapcsolatainkat gyermekeinkkel, a szomszédokkal,
munkatársainkkal, mindenkivel.
Hagyom-e, hogy elsodorjanak az események, vagy
szilárd szívvel élem meg őket? Egyedül a Szentlélek adhat szilárdságot szívünknek.
Gondoljunk arra, hogy szép ajándékot kaptunk, amelyet Jézus hagyott nekünk: a lelki
erősség, a jótanács Szentlelkét, aki segít bennünket, hogy előre haladjunk a mindennapok
eseményei között.
Ma végezzük el ezt a gyakorlatot: tegyük fel magunknak a
kérdést: milyen a szívünk? Szilárd, vagy nem? És ha szilárd, mire szegeződik? A dolgokra,
vagy a Szentlélekre? – fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.