Éljétek meg a hitet komplexusok nélkül – mondta a mexikói püspököknek a pápa
Következetesen és
komplexusok nélkül éljétek meg Éljétek meg a hitet komplexusok nélkül – mondta a mexikói
püspököknek a pápaa hitet, hogy javítani tudjatok az erőszak számos fajtájától sújtott
társadalmi helyzeten. Ezt jelölte ki Ferenc pápa a mexikói főpásztoroknak átadott
beszédében. Hétfőn délelőtt fogadta őket az ötévente sorra kerülő ad limina látogatásuk
alkalmából.
A latin-amerikai pápa tekintete olyan, mint a megértés óceánja.
Mexikó mélyen keresztény, ha viszont ezt a tényezőt figyelmen kívül hagyjuk, nem lehet
komolyan megérteni egyetlen latin-amerikai országot sem – mutat rá beszéde elején
a Szentatya. A helyi egyháznak mégis hatalmas erőfeszítéseket kell tennie, hogy hatással
legyen a társadalmi szövetre, amelynek a veleszületett hit gyökerére folyamatosan
növekedve és megerősödve ránehezedtek a súlyos társadalmi problémák. A pápa ismeri
a püspökök erőfeszítéseit, amelyeket a rászorulók, a nincstelenek és a munkanélküliek,
az embertelen körülmények között dolgozók, a szociális ellátás nélkül élők, a bevándorlók
és a mezőgazdászok érdekében végeznek. A Szentatya ismeri továbbá a főpásztorok aggodalmát
a drogkereskedelem áldozatai, a szociálisan sérülékeny csoportok iránt. Tud elkötelezettségükről
az emberi jogok és a személy átfogó fejlődése érdekében.
Az Apostoli Palota
Kelemen-termében tartott audiencia során a pápa rögtönzött szavakkal így szólt a mexikói
püspökökhöz: „Amikor nem tudjátok megoldani a dolgokat a fiúval, forduljatok az Anyához,
aki majd megoldja azokat… Hiszem, hogy Szűz Mária nem hagy magatokra benneteket a
számos fájó problémával.” Itt utalt azokra, akik elvándorolnak, átkelnek a határon
és akik bérgyilkosok kezei által vesztik életüket, illetve a kábítószerek súlyos problémájára.
Ferenc pápa beszédében érinti a világi hívek szerepét. Az egyház küldetése
hozzájárulásuk nélkül nem valósulhat meg. Szükség van képzésükre, mert nekik hála
láthatóvá válik a hit közéleti dimenziója. A család alapvető helye a hit átadásának
egy olyan időszakban, amelyben nehezen terjed. A Szentatya arra buzdítja a mexikói
püspököket, hogy tegyék intenzívebbé a családpasztorációt, mert a halál elembertelenítő
kultúrájával szemben legyen a támogatója az élet tiszteletben tartása kultúrájának,
amely a fogantatástól a természetes halálig tart.
Végül a népi ájtatosság
értékes mivoltát ajánlja a főpásztorok figyelmébe. A plébániák fontos szerepéről is
szól, ahol megtanítják megélni a hitet következetesen és komplexusok nélkül a mai
társadalomban. Kiemeli továbbá a kettős transzcendencia megőrzését. Az első az Úrhoz
szóló ima, amelyben a püspökök Istenhez fordulhatnak népük érdekében. A másik pedig
a néphez való közelállás.