Május 17-én, szombaton délelőtt Jászvásáron a boldogok sorába iktatták Anton Durcovici vértanú püspököt, a kommunizmus áldozatát

A délelőtt 11 órakor kezdődött szentmisén Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa Ferenc pápa nevében felolvasta a boldoggá avatási dekrétumot.

Ferenc pápa 2013. október 31-én adott engedélyt a püspök vértanúságáról és hősies erényeiről szóló dekrétum kihirdetésére. Anton Durcovici liturgikus emléknapját ezt követően minden évben vértanúságának napján, december 10-én tartják meg a jászvásári egyházmegyében.

A bíboros rádiónknak adott interjújában nyilatkozott az új boldogról. Mindenekelőtt röviden felvázolta életútját. A vértanú püspök Ausztriában született 1888. május 17-én. Édesapja korai halála után édesanyjával és testvérével Romániába költözött. Egyházi tanulmányait a bukaresti szemináriumban kezdte, majd Rómában folytatta, ahol doktorátust szerzett filozófiából, teológiából és kánonjogból. 1910-ben szentelték pappá. Hosszú éveken át a hitoktatásban és a plébániai lelkipásztori szolgálatban kötelezte el magát.

Itt jegyezzük meg, hogy XII. Piusz pápa 1947-ben nevezte ki jászvásári püspökké. Gerald Patrick O’Hara érsek, apostoli nuncius 1948-ban szentelte püspökké a bukaresti Szent József székesegyházban.

Amato bíboros rádiónknak adott interjújában megállapította: Anton Durcovici csatlakozik a dicsőséges romániai görögkatolikus egyház vértanúinak sorához. Legutóbb Vladimir Ghika pap boldoggá avatására került sor Bukarestben tavaly augusztusban. Ferenc pápa csodálattal tekint erre a rendkívüli püspökre. Apostoli Levelében „buzgó lelkipásztornak, az Oltáriszentség imádása apostolának, a Péter székével való szeretetközösség hősies tanújának” nevezi őt. Durcovici püspök szelíd, békés személyiség volt, tele hittel, szeretettel, irgalommal. Különösen szerette a szegényeket. Egyes tanúságtevők szerint azokban az években nagy szegénység volt Jászvásáron. A főpásztor akkor elrendelte, hogy a Sioni Notre-Dame katolikus iskolában nyissanak menzát a város szegényei számára.

Boldogunknak nem voltak ellenségei, nem avatkozott bele a politikába, számára a legfontosabbak voltak felebarátai. A tanúvallomások szerint „in persona Christi” beszélt és élt. Jól emlékezett Jézus szavaira: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20).
Annak ellenére, hogy rendkívül óvatosan viselkedett, a püspököt azzal vádolták, hogy a szocializmus ellensége. Ezért 1949. június 26-án letartóztatták. Azon a napon 650 fiatalnak kellett volna kiszolgáltatnia a bérmálás szentségét Bukarestben, egy külvárosi plébánián. Miközben gyalog a plébánia felé indult, a Securitate egy autója lefékezett mellette és néhány titkosrendőr az autóba kényszeríttette. Durcovici püspököt így nyelték el örökre a hírhedt kommunista börtönök, amelyekben kihallgatták és kínozták heteken át, éjjel-nappal, megszakítás nélkül. A kegyetlen bánásmód, víz- és élelemhiány következtében csontvázzá soványodott.
Börtöntársai, akik megmenekültek a haláltól, mind tanúságot tettek róla. Például Rafael Friedrich atya, szintén a hírhedt, legkegyetlenebb máramarosszigeti börtön foglya egy nap, amikor ő volt a soros, hogy felsöpörje az udvart, a püspök cellájához közeledett és latinul ezt suttogta: „Ego sum Friedrich”.

Egy elhaló hang ezt válaszolta: „Morior fame et siti, da mihi absolutionem”. (Éhen- és szomjan halok, oldozz fel). A püspököt később szigorított magánzárkába vitték át, meztelenül a sötét, hideg, piszkos halálcellába dobták be. Itt halt meg végkimerülésben 1951. december 10-ről 11-re virradó éjszaka. Egy tanú szerint másnap korán reggel, a börtön sofőrje elvitte meztelen holttestét és bedobta a börtön közelében lévő zsidó temető közös sírjába.

Arra a kérdésre, hogy mit tanít nekünk Anton Durcovici vértanú püspök példája ma, Amato bíboros a következőket válaszolta:

V: - Azt tanítja, hogy legyünk erősek és bátrak a megpróbáltatások idején. Számára támaszt jelentettek Pál apostol szavai, aki szintén Krisztus foglya és vértanúja volt: „Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor, vagy szükség, üldöztetés vagy éhezés, ruhátlanság, életveszély vagy kard? … De mindezen diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket” (Rm 8,35-37).

Életszentsége és vértanúsága kezdettől fogva élő volt Romániában és máshol. Szemináriumi diákjai, a bukaresti és a jászvásári egyházmegye papjai, az általa megtért és vezetett hívek, mind egyetértenek abban, hogy az új boldog élete, lelki vezetése példát jelentett számukra az evangéliumi tökéletesség útján.

1987-ben, a boldoggá avatási eljárás megkezdésének hírére, Angèle Mornand asszony, egy bukaresti gyártulajdonos, akit a vértanú püspök térített meg, ezt írta Párizsból: „Nehéz keresztemet enyhíti a mennyei öröm, ami boldogsággal tölt el: a csodálatos hír, hogy boldoggá avatják tisztelt és szent Durcovici atyánkat. Nagy isteni kegyelem az a kiváltság, hogy itt, a földön ismerhettem egy szentet. Egy csodálatos szentet” – fejezte be rádiónknak adott nyilatkozatát Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.


(vm)