Jézus megtanítja megélni a fájdalmat, elfogadva az élet valóságát bizalommal és reménnyel
- Ferenc pápa beszéde az önkéntes beteggondozókhoz
Szentatya szombaton
a vatikáni VI. Pál teremben fogadta a betegeket segítő olasz önkéntes szervezet zarándoklatának
résztvevőit, akik teljesen megtöltötték a hatalmas kihallgatási aulát. 350 tolószékes
beteg is jelen volt az első sorokban.
A pápa beszédében emlékeztetett a szervezet
alapítójának, Boldog Luigi Novarese atya születésének centenáriumára, aki Krisztus
és az egyház szerelmese, a betegek lelkes apostola volt. A gyermekkorában megélt személyes
szenvedése nagyon érzékennyé tette az emberi fájdalom iránt. Ezért hozta létre a Kereszt
csendes munkásai és a Szenvedés önkénteseinek központját, amely szervezetek ma is
végzik tevékenységüket.
A Szentatya utalt a Nyolc boldogság egyikére: „Boldogok
a szomorkodók: majd megvigasztalják őket” (Mt 5,4). Jézus ezekkel a prófétai szavakkal
utal arra a földi életben előforduló körülményre, amely mindenkit érint. Van, aki
azért sír, mert nem egészséges; van, aki azért, mert egyedül van, vagy meg nem értés
veszi körül…
Sok oka lehet a szenvedésnek. Jézus megtapasztalta a gyötrelmet
és a megaláztatást. Összegyűjtötte az emberi szenvedéseket, testében felvállalta azokat
és megélte egyenként mindegyiket. A gyötrelem minden fajtáját megismerte, az erkölcsi
és fizikai szintűeket: az éhezést és a fáradságot, a meg nem értés keserűségét, elárulták
és elhagyták, megostorozták, és keresztre feszítették.
Azzal, hogy Jézus azt
mondja: „Boldogok, akik szomorkodnak”, nem akarja örömtelinek nevezni az élet egy
kellemetlen és súlyos körülményét. A szenvedés nem érték önmagában, de olyan valóság,
amelyet Jézus megtanít a helyes módon megélni. Helyes és helytelen módon is megélhetjük
a fájdalmat és a szenvedést.
Nem helyes megélni a fájdalmat passzívan, elhagyva
magunkat tehetetlenül és belenyugvással. A lázadás és az elutasítás sem helyes viselkedésmód.
Jézus megtanítja megélni a fájdalmat, elfogadva az élet valóságát bizalommal és reménnyel,
Isten és embertársunk szeretetét is belefoglalva a szenvedésbe és a szeretet mindent
átalakít – nyomatékosította Ferenc pápa.
Boldog Luigi Novarese atya is ezt
tanította a betegeknek és mozgáskorlátozottak, hogy szenvedésüket hasznosítsák egy
apostoli tevékenységen keresztül, amelyet hittel és szeretettel hordoznak másokért.
Mindig ezt mondta: „A betegek érezzék magukat saját apostolkodásuk főszereplőinek.”
A beteg, mozgáskorlátozott ember, támogatássá és világossággá válhat más szenvedők
számára átalakítva a környezetet, amiben él.
Ezzel a karizmával ajándék vagytok
az egyház számára – hangsúlyozta a Szentatya. Szenvedésetek, ahogy Jézusé is, botrány
a hit számára, de másrészt a hit bizonyítéka, jel, hogy Isten a szeretet, aki hűséges,
titokzatos és vigasztaló. A feltámadt Krisztussal egyesülve „az üdvösség és az evangelizáció
műve tevékeny és felelős alanyai” (Christifideles laici, 54) vagytok. Arra buzdította
őket, hogy álljanak a plébániáik szenvedői mellett, mint a Feltámadás tanúságtevői.
Így gazdagítjátok az egyházat és együttműködtök a lelkipásztorok küldetésével, imádkozva
és felajánlva szenvedéseteket értük.
Végül Ferenc pápa azt kérte a két szervezet
önkénteseitől és a betegektől, hogy keresztjüket és szenvedéseiket hittel és szeretettel
éljék meg Krisztussal együtt. Majd áldása előtt mindenkit arra hívott, hogy imádkozzanak
Szűz Máriához. Ő ismeri a szenvedést, és mindig segít a legnehezebb pillanatokban.