Az emmauszi tanítványok – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Húsvét 3. vasárnapjára

Húsvét 3. vasárnapján az emmauszi tanítványokról szóló történetet olvassuk Lukács evangéliumából. A Feltámadt Jézus, mint ismeretlen vándor a Jeruzsálemből az Emmausz nevű faluba tartó két kiábrándult tanítvány mellé szegődik: Az Írások alapján megmagyarázza nekik, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, hogy bemehessen dicsőségébe. Lángoló szívvel újra hinni kezdenek, majd a kenyértörésnél megnyílik szemük, és felismerik Jézust. Visszatérnek Jeruzsálembe, és elbeszélik az örvendező tizenegy apostolnak, ami az úton történt velük.

Az örökszép evangéliumi történetnek fontos üzenete van nekünk, 21. századi embereknek, hívőknek, kétkedőknek, keresőknek egyaránt. Úton járó emberek vagyunk.

A zsinat tanítása szerint (LG 8): „a földön vándorló Isten újszövetségi népe vándorolva járja útját az örök haza felé tartva; a világ üldözi, Isten vigasztalja, az Úr keresztjét és halálát hirdeti, amíg el nem jön; megerősíti a feltámadott Úr ereje, hogy külső-belső bajait és nehézségeit türelemmel és szeretettel legyőzze.”

Jézus feltámadt, legyőzte a bűnt és a halált; most már Lelkével van jelen a hívők közösségében: Emmanuel, Velünk-lakó, Velünk-Vándorló Isten lett. Ha a Szentírást olvassuk (a szentmisében vagy azon kívül), Lelke megvilágosít bennünket, hogy hittel egyre jobban behatoljunk misztériumába; a kenyértörésben, az Eucharisztiában való részesedés révén pedig bennünk él, kibontakoztatja megkezdett istengyermeki életünk.

De a feltámadott Szentlelke nemcsak a hívők közösségében van jelen, hanem minden jóakaratú, igazságot kereső ember szívében, lelkiismeretében láthatatlan módon működik. Újra a Zsinatot idézem, egyik legfontosabb tanítását (Gaudium et spes, 22; vö. Lumen gentium 16):

„Mivel Krisztus mindenkiért meghalt és mivel az embernek valójában csak egy hivatása van, mégpedig az isteni, vallanunk kell: a Szentlélek mindenkinek módot ad arra – Isten tudja, miképpen -, hogy Húsvét titkában, vagyis Krisztus halálában és feltámadásában részesedjék.” Vagyis a szerető, irgalmas Isten mindenkit meghív a Krisztus és Lelke által működő kegyelem által a hitre és az üdvösségre.

Ez a húsvéti Örömhír: Krisztus valóban feltámadt, él és, a hit által örök életünk van. Kérnünk kell a kegyelmet, hogy megerősödjünk hitünkben, és ezt a megélt örömet sugározzuk szét környezetünkben.


(Lk 24, 13-35)