„Miért keresitek a holtak között az Élőt?” - a pápa katekézise az általános kihallgatáson

Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatáson mondott katekézisében azokat a szavakat ismételte, amelyeket az angyal mondott húsvét hajnalán a Jézus sírjához siető asszonyoknak: „Miért keresitek a holtak között az Élőt?” A húsvéti örömről elmélkedve többször megszakította leírt beszédét, és rögtönözött szavakkal arra buzdította a Szent Péter teret megtöltő hívősereget, hogy vele együtt ismételje az angyal Jézus feltámadását hirdető szavait: „Miért keresitek a holtak között az Élőt?”

Most a leírt és elhangzott katekézist ismertetjük.

„Kedves testvéreim! Ezekben a napokban húsvéti örömmel ünnepeljük Jézus feltámadásának nagy misztériumát. Igazi, mély, arra a bizonyosságra alapozott öröm ez, hogy a feltámadt Krisztus többé nem hal meg, hanem él és működik az Egyházban és a világban. Ez a bizonyosság tölti el a hívők szívét húsvét reggel óta, amikor az asszonyok Jézus sírjához mentek, és az angyal ezt mondta nekik: „Miért keresitek a holtak között az Élőt?” (Lk 24, 5) Ezek a szavak mintegy mérföldkövet alkotnak a történelemben; de botláskőt is, ha nem nyílunk meg az örömhírnek, ha azt gondoljuk, hogy kevésbé kellemetlen egy halott Jézus, mint egy élő Jézus! Mindennapi életünk során hányszor érezzük szükségét annak, hogy ezt halljuk: „Miért keresitek a holtak között az Élőt?” Olyan sokszor szükségünk van ezekre a szavakra, hogy megszabaduljuk nehéz, sőt reménytelen helyzetekből.

Szükségünk van rá, amikor becsukódunk önzésünkbe, amikor hagyjuk magunkat félrevezetni földi hatalmaktól vagy az evilági dolgoktól, felejtve Istent és a felebarátot; amikor reménységünket világi hiúságokba vetjük, akkor Isten Szava ezt mondja nekünk: „Miért keresitek a holtak között az élőt?”

Itt a pápa a hívősereget biztatta, hogy ismételje vele együtt az angyal szavait. "De nem könnyű elfogadni a Feltámadott életét és jelenlétét körünkben. Az Evangélium megmutatja Tamás apostol, Mária Magdolna és az emmauszi tanítványok reakcióját: jót tesz, ha magatartásukat összevetjük a miénkkel. Tamás feltételt szab a hitnek, amikor meg akarja érinteni Jézus sebeit; Mária Magdolna sír, látja Jézust, de nem ismeri fel, csak akkor ébred rá, hogy Jézus az, amikor nevén nevezi őt; az emmauszi tanítványok kiábrándultan, reményvesztetten csatlakoznak Jézushoz, és hagyják, hogy elkísérje őket a titokzatos vándor. Különböző utak! A holtak között keresik az élőt, és maga az Úr téríti őket vissza a jó útra. És én mit teszek? – kérdezte a pápa, ismét rögtönzött szavakkal a hívősereg felé fordulva: „Milyen úton haladok, hogy találkozzam az élő, feltámadt Krisztussal?”

„Miért keresitek a holtak között az Élőt?” Ez a kérdés megszabadít bennünket a kísértéstől, hogy hátra tekintsünk, arra, ami tegnap történt, és előrelendít a jövő felé. Jézus nincs többé a sírban, Feltámadott, Élő, Ő az, aki mindig megújítja Testét, az Egyházat, és magához vonzva előre segít bennünket. A „tegnap” Jézus és az Egyház sírja; a „ma” az örök feltámadás, amely felé a Szentlélek, teljes szabadságot adva serkent bennünket.

Ma hozzánk is szól ez a kérdés: miért keresed a holtak között az élőt, te, aki becsukódsz önmagadba valamilyen bukás után, te, akinek nincs ereje imádkozni? Miért keresed a holtak között az élőt, te, aki magányosnak érzed magad, barátaidtól és talán Istentől is elhagyottnak? Miért keresed a holtak között az élőt, te, aki elveszítetted a reményt és bűneidbe börtönözve érzed magad? Miért keresed a holtak között az élőt, te, aki a szépségre, a lelki tökéletességre, az igazságosságra és a békére áhítozol?

Szükségét érezzük annak, hogy ismételten emlékezzünk az angyal figyelmeztetésére! „Miért keresitek a holtak között az élőt?” – ez segít bennünket, hogy kilépjünk szomorúságunkból, és megnyíljunk az öröm és a reménység távlatainak. Ez a reménység elmozdítja a sírkövet, és bátorít, hogy hirdessük az Örömhírt, mely alkalmas arra, hogy másokban is új életet fakasszon.”

Katekézise végén Ferenc pápa ismételten arra buzdította a hívősereget, hogy vele együtt ismételjék a húsvéti angyal örömüzenetét.

(szf)