Amikor II. János Pál találkozott a kazahsztáni magyarokkal... - Vertse Márta visszaemlékezése
„Monsignor Roncalli
egyházi gondoskodása Bulgáriában” – ezzel a címmel jelent meg a Vatikáni Könyvkiadó
(LEV) új kötete, amelynek szerzője Kiril Plamen Kartaloff, fiatal bolgár történész.
A szerző Angelo Giuseppe Roncalli szentszéki diplomata 1925 és 1934 közötti bulgáriai
apostoli misszióját mutatja be könyvében. Kutatását lehetővé tette, hogy a Vatikáni
Levéltárban konzultálhatta a XI. Piusz pápáságára vonatkozó dokumentumokat, aki azokban
az években töltötte be péteri szolgálatát.
A bolgár szerző rádiónknak adott
nyilatkozatában elmondta: Roncalli pápa diplomáciai pályafutása Keleten, egy számára
ismeretlen világban kezdődött. Az volt a feladata, hogy rendezze a helyi katolikus
egyház helyzetét. Roncalli mindenkivel kapcsolatot létesített: a kormánnyal, az ortodoxokkal.
Itt kezdődött ökumenikus érzékenysége is, amely később az évtizedek során tovább fejlődött
és jelentősen hozzájárult a II. Vatikáni Zsinat megnyitásához – fejtette ki a későbbi
XXIII. János pápa bulgáriai éveiről megjelent kötet szerzője.
II. János Pál,
a zarándok pápa 104 alkalommal tett Olaszországon kívüli apostoli látogatást. Számunkra,
magyarok számára különlegesen emlékezetes volt 95. külföldi útja, kazahsztáni apostoli
látogatása, amelyre 2001. szeptember 22-25-e között került sor. Szeptember 23-án,
vasárnap, a hatalmas kiterjedésű közép-ázsiai szovjet utódállam új fővárosában, Asztanában,
a Szülőhaza téren bemutatott szentmise után a pápa anyanyelvükön köszöntötte a jelen
lévő kazahsztáni magyarokat, azoknak a főleg kárpátaljai magyaroknak a leszármazottait,
akiket 1945-től kezdve a sztálini rezsim büntetésként hurcolt a térségbe sok más nép,
népcsoport tagjaival együtt. Hasonló sorsra jutottak a Volga-menti németek, lengyelek,
ukránok, koreaiak, csecsenek, kalmükök, krími tatárok, grúzok, görögök.
Már
a pápai utat megelőzően kapcsolatban voltunk a Kazahsztáni Magyarok Kulturális Szövetségének
elnökével, Lesskó Lászlóval, aki több ízben is megszólalt műsorunkban, felidézve a
Kazahsztánba hurcolt magyarok és más népek több évtizedes, szívszorító történetét.
Szinte hihetetlennek tűnt, hogy a már idős és beteg Szentatya vállalkozott egy ilyen
távoli útra, de a zarándokpápát nem riasztották vissza a nehézségek, az időeltolódás,
az időjárási viszonyok, sokkal fontosabb volt számára, hogy eljusson a volt ateista
államokba és hirdesse Krisztus evangéliumát.
Sajnos csak az utazást megelőző
napokban vált bizonyossá, hogy a Kazahsztáni Magyar Szövetség elnöke és felesége,
nagy-nagy nehézségek árán, az ottani zsidó kulturális szövetség baráti segítségével
és a helyi egyház anyagi támogatásával vállalkozhatott a 23 órás vonatozásra, hogy
eljussanak az asztanai pápai szentmisére. Mindent megpróbáltunk, hogy kieszközöljük
II. János Pál pápa magyar nyelvű köszöntését. A program szerint az Úrangyala elimádkozása
után a Szentatya ugyanis kazah, német és lengyel nyelven szólt a jelenlévőkhöz.
A
hivatalos út – a különféle követségek, külképviseletek közreműködése egyrészt az idő
rövidsége, másrészt bürokratikus hozzáállásuk miatt már nem volt járható. Ezért egyenesen
a rádió akkori főigazgatójához, P. Pasquale Borgomeo SJ atyához fordultam segítségért.
Ő azt javasolta, hogy küldjek el egy faxot a már helyszínen tartózkodó, az utat szervező
államtitkársági atyának, akit meghatott inzisztálásunk, és azt üzente: teljesíti kérésünket,
mert átérezte, hogy evangéliumi hittel bíztunk abban: „aki kér, annak adatik” és mert
reménykedtünk „minden remény ellenére. Így a Szentatya a következő szavakkal köszöntötte
a távoli Asztanában a mintegy 50 ezer hívő között a magyar katolikusokat, miután kifejtette,
hogy jól ismeri a deportáltak tragikus sorsát:
„Szeretettel köszöntöm a kazahsztáni
magyar híveket, akik velünk együtt ünnepeltek. Az evangélium tanítása legyen lelki
erőforrásotok a jövő kihívásai közepette. Dicsértessék a Jézus Krisztus”. A „Szentatya!
Segítsen hazatérni Magyar Hazánkba!” orosz és magyar nyelvű feliratot magasba emelő
hívek nagy tapssal köszönték meg a pápa szavait. II. János Pál gesztusa kitörölhetetlen
nyomot hagyott a kazahsztáni magyarok lelkében, amelyet nevükben és a Hungária szövetség
nevében Lesskó László ezekkel a szavakkal köszönt meg: „hálás köszönetet mondunk azért
a kegyelemért, hogy életünkben először imádkozhattunk az itt élő és a már elhunyt
magyar testvéreinkért nyilvánosan, szabadon és hangosan - a Szentatyával együtt -
magyarul, az édes anyanyelvünkön! Azért, hogy anyanyelvünkön is megkaphattuk a Szentatya
áldását”.
A történet itt Rómában tovább folytatódott a Gondviselés közreműködésével.
Ma már mindenről valós időben szerzünk információt, de 2001-ben még nem hálózta be
az egész világot az internet, ismeretlenek voltak a napjainkban hétköznapinak számító
„alkalmazások”, „okostelefonok”, különböző méretű táblagépek. Így az volt a legnagyobb
gondunk, hogy hogyan juttassuk el minél előbb a magyarországi híveknek az asztanai
szentmise magyar vonatkozású részeit.
A Vatikáni Televíziós Központban kiválasztottam
a felvételről a számunkra fontos perceket, amelyeket kazettára játszottak, és mivel
éppen egy rokonom szeptember 29-én, szombaton utazott vissza Budapestre, ő vitte magával
az értékes kincset. Ferihegyen – különleges ismertetőjel megadásával – pedig már várta
őt a Duna TV illetékes szerkesztője. Így a hívek – egy hetes eltolódással – szeptember
30-án – részesülhettek az asztanai szentmise lelki élményében.