Ferenc pápa csütörtök reggeli szentmiséje: a bezárt szívekben és elmékben nincs hely
Isten számára
Manapság a kizárólagos
gondolkodásmód (pensiero unico) kulturális hegemóniájának rabságában szenvedünk, amely
megöli a népek, emberek és a lelkiismeretek szabadságát. A Szent Márta Házban bemutatott
szokásos napi szentmiséjén, a nagyhetet megelőző csütörtökön a Szentatya ezt a gondolatot
fejtette ki homíliájában.
A pápa ezúttal is az első olvasmány szavaiból indult
ki, a Teremtés (17,3-9) könyvéből, amelyben Isten ígéretet tesz Ábrahámnak, hogy
sok nemzet atyjává rendeli őt. Ennek feltétele azonban az, hogy Ábrahám és utódai
hűséggel megőrizzék az Istennel kötött szövetséget. A pápa ezzel szembeállította a
farizeusok Jézus üzenetétől elzárkózó magatartását. Ők abba a hibába estek, hogy elszakították
a parancsolatokat Isten szívétől.
Egyedüli gondjuk a parancsolatok szigorú
megtartása volt, mintha azok csupán rideg törvények lennének. Ezzel szemben a parancsolatok
a szeretet kapcsolatából fakadnak, útmutatást és segítséget adnak, hogy ne tévedjünk
le az Istenhez vezető útról. A farizeusok becsukták szívüket és lelküket minden elől,
ami új. Ha pedig a szív és az elme zárt, akkor nincs többé hely Isten számára. A parancsolatok
ígéretek hordozói, amelyeket a próféták szítanak fel bennünk. Becsukott szívvel és
elmével az emberek nem képesek befogadni Jézus új üzenetét, amely az Isten iránti
hűségnek a próféták által hirdetett üzenete. A farizeusok ezt nem értették meg.
A
zárt gondolkodásmód nem nyitott a párbeszédre, arra a lehetőségre, hogy van más is,
arra, hogy Isten szól hozzánk, mutatja a hozzá vezető utat. Ezek az emberek nem hallgatták
meg a prófétákat, sem Jézust. Ez jóval több, mint csökönyösség, ez az egyéni elgondolás
bálvánnyá emelése. „Ezt én így gondolom, ennek így kell lennie és nincs más.” Ezek
az emberek kizárólagos módon gondolkodtak és ezt akarták rákényszeríteni Isten népére.
Jézus feddő szavai ezek: túl sok parancsolatot raktatok a nép vállára, amik titeket
meg sem érintenek.
Jézus szemrehányást tesz azért, mert nem következetesek.
Ezeknek az embereknek a teológiája egy szkéma rabjává lesz, ez pedig azt jelenti,
hogy kizárja mások elgondolását.
Nincs lehetőség a párbeszédre, arra, hogy
megnyíljunk Isten újdonságaira, amelyet a próféták hirdettek. Ezek megölték a prófétákat,
becsukták az ajtót Isten ígéretei előtt. Amikor az emberiség történelmében megjelenik
ez a kizárólagos gondolkodásmód, mennyi sorscsapás történik. A múlt században mindannyian
láthattuk a kizárólagos gondolkodás diktatúráját, amelynek annyi emberi élet esett
áldozatául.
Ferenc pápa a mára gondolva ezt mondta: Ez most is így van, ma
is létezik a kizárólagos gondolkodás.
„Ma ezt kell gondolnod és ha nem ezt
gondolod, akkor nem vagy modern, nem vagy nyitott, sőt még ennél is rosszabb vagy.”
Hányszor halljuk a kormányzókat, akik ezt mondják: anyagi támogatásra van szükség,
de ha te akarod ezt a segítséget, akkor ezt kell gondolnod, ezt a törvényt kell meghozni,
és nem egy másikat… Ma is létezik a kizárólagos gondolkodás diktatúrája, az a fajta,
amely követ ragad, hogy megkövezze a népek, az emberek, a lelkiismeretek szabadságát,
az emberek kapcsolatát Istennel. Ma Jézust ismét keresztre feszítik.
Ferenc
pápa szentbeszédét ezekkel a gondolatokkal zárta: „Ezzel a diktatúrával szemben az
Úr Jézus figyelmeztetése mindig ugyanaz: virrasszatok és imádkozzatok, ne legyetek
ostobák, ne vegyetek meg olyan dolgokat, amelyekre nincs szükségetek. Legyünk alázatosak
és imádkozzunk, hogy az Úr adja meg a nyitott szív szabadságát, hogy befogadjuk Igéjét,
amely ígéret, öröm és szövetség. Ezzel a szövetséggel haladjunk az élet útján.