Amikor meghal egy szent – Sandri bíboros megemlékezése II. János Pálról

Kilenc évvel ezelőtt április 2-án tért vissza az Atya házába hosszú betegség után, amellyel nagy bátorsággal és nagylelkűséggel nézett szembe. A szabad ég alatti Cenákulummá vált Szent Péter téren azon a napon Leonardo Sandri akkori államtitkár-helyettes, a Keleti Egyházak Kongregációjának jelenlegi prefektus bíborosa jelentett be II. János Pál halálát:

„Kedves testvérek, 21.37-kor szeretett Szentatyánk, II. János Pál visszatért az Atya házába. Imádkozzunk érte!”

Erre így emlékezik Sandri bíboros: „Nagy érzelmekkel teli pillanat volt. A közelgő szentté avatás fényében tekintve egy szent halálának bejelentése kétszeresen is nagy érzelmet jelent: méltatlannak éreztem magam, hogy eszköze voltam abban a pillanatban annak, aki hithirdető, a béke embere, mély lelki élettel rendelkező ember volt, amelyen minden tevékenysége alapult. Egyszerűségben és nagy szegénységben élte meg küldetését.

II. János Pállal kapcsolatos emlékei közül Sandri bíboros kiemelte, hogy elsősorban Isten milyen nagy emberi gazdagsággal áldotta meg a lengyel pápát. Ez az életszentség, amelyet papi, püspöki és pápai szolgálata idején láttunk, olyan személyből fakadt, aki sokat szenvedett. Üldöztetés, édesanyja korai halála, a rezsim akadályozó tényezői, a tény, hogy ellenséges közegben kellett élnie. Mindezt egy rendkívül szimpatikus, jó fizikai megjelenésű, nagy kultúrájú, sokféle tanulmányokat folytatott személy élte meg. Nagyon jó ember- és világismerő volt, könnyen kapcsolatot tudott teremteni másokkal, számos nyelvet ismert. Ezt az emberséget Isten felemelte egy élet által, amely tele volt kemény megpróbáltatásokkal, szenvedéssel és áldozatokkal. Isten megkoronázta ezt az emberséget a Szentlélek ajándékaival, tehát mindazzal – kezdve a hittel, a reménnyel és a szeretettel -, amely egy átlag embert szentté tesz – vallott Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa II. János Pál pápáról.

(sv)