A jóra való restség és a formalitás bezárja a kaput az üdvösség előtt – Ferenc pápa homíliája

Az érzéstelenített, elbódított keresztények nem tesznek jót az egyháznak – hangsúlyozta Ferenc pápa kedden reggel, a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén. Ismételten leszögezte, hogy nem kell formalizmusokba merevedni, hanem le kell küzdeni a spirituális tunyaságot, a jóra való restséget és személyesen vállalni kell az evangélium hirdetésével járó kockázatot.

Ferenc pápa homíliájában az evangéliumi szakaszhoz fűzte gondolatait (Jn 5,1-3a.5-16), amely Jézus és a 38 éve béna férfi közötti találkozót beszéli el. A béna férfi a betezdai fürdő oszlopcsarnoka alatt várta gyógyulását. Azért panaszkodott, hogy nincs senki, aki bevigye a tóba, amikor felkavarodik a víz. Mire pedig odaér, már valaki más bement előtte. Jézus kitágítja a látóhatárt és megparancsolja a bénának, keljen föl és menjen. A csoda kiváltja a farizeusok bírálatát, mivel szombat volt és azt mondták, hogy szombaton a beteg nem viheti arrébb az ágyát. Ebben az elbeszélésben két súlyos spirituális betegséggel állunk szemben – mondta a pápa.

Mindenekelőtt a beteg belenyugvása, aki keserűen panaszkodik.
„Én azt hiszem, hogy sok keresztény, sok katolikus, bár hívő, de lelkesedés nélkül, megkeseredetten él. Minden vasárnap megyek misére, de jobb, ha nem keveredek bele a dolgokba, én hiszek a saját üdvösségemért, de nem érzem szükségét, hogy másoknak átadjam. Mindenki a saját otthonában, éljen nyugodtan. Ha csinálsz valamit, akkor majd szemrehányást tesznek: nem, jobb ez így, jobb nem kockáztatni” – mondta a pápa, majd így folytatta: „Ez a tunyaság, a keresztények jóra való restségének betegsége. Ez a magatartás megbénítja az apostoli buzgóságot, amely következtében a keresztények egyhelyben álló, nyugodt személyekké válnak, de nem a szó jó értelmében véve: nem törődnek azzal, hogy kilépjenek bezártságukból és hirdessék az evangéliumot! Elkábított, elaltatott személyek”.

Az elkábultság negatív tapasztalat. A be nem avatkozás spirituális tunyasággá válik. A tunyaság pedig szomorúság: ezek a keresztények szomorúak, nem ragyogó, hanem negatív személyiségek. Minden vasárnap misére megyünk, de azt mondjuk: kérem, ne zavarjanak. Ezekre az apostoli buzgóság nélküli keresztényekre nincs szükség, nem tesznek jót az egyháznak. És milyen sok az ilyen keresztény, önzők és csak önmaguknak élnek. Ez a jóra való restség bűne, amely szemben áll az apostoli buzgósággal, ellenkezik azzal az akarattal, hogy Jézus újdonságát átadjuk másoknak, azt az újdonságot, amit én ingyen kaptam.

De az evangéliumnak ebben a szakaszában találunk egy másik bűnt is, amikor látjuk, hogy Jézust azért bírálják, mert a beteget szombaton gyógyította meg. Ez a formalitás bűne. Ezek a keresztények nem hagynak helyet Isten kegyelmének. Ezeknek az embereknek a keresztény élete azt jelenti, hogy minden iratuk, minden okmányuk, bizonyítványuk rendben van.

Ezek álszent keresztények. Csak a formaságok érdeklik őket. Szombat volt? Nem, szombaton nem szabad csodákat tenni, Isten kegyelme nem működhet szombaton. Becsukják az ajtót Isten kegyelme előtt! Nagyon sok ilyen keresztény van az egyházban, nagyon sok. Ez egy másik bűn. Az elsők, akik a tunyaság miatt vétkeznek, nem képesek arra, hogy előre haladjanak apostoli buzgósággal, mert úgy döntöttek, hogy magukba zárkóznak, szomorúságukba, sértettségükbe. Ezek pedig azért nem képesek elvinni az üdvösséget, mert bezárják a kaput az üdvösség előtt. Számukra csak a formalitás a fontos. Nem lehet – ez az a szó, amit a leggyakrabban használnak.

Ezekkel az emberekkel mi is találkozunk, mi is gyakran restek voltunk, vagy hipokriták, mint a farizeusok – mondta a pápa. Ezek olyan kísértések, amelyeknek ki vagyunk téve, de ismernünk kell őket, hogy védekezzünk ellenük. És ezzel a két kísértéssel szemben, a tábori kórházzal szemben, amely az egyház jelképe volt, annyi sérült emberrel szemben Jézus közeledik, és csak ezt kérdezi: Meg akarsz gyógyulni? És kegyelmét adja, amely mindenre képes. És amikor ismét találkozik a bénával, így szól hozzá: „többé már ne vétkezz”.

Két keresztény szó: meg akarsz gyógyulni? Ne vétkezz többé. De előbb Jézus meggyógyítja a bénát, és utána mondja: ne vétkezz többé. Gyöngéden, szeretettel mondja. Ez a keresztény út, az apostoli buzgóság útja: közelednünk kell sok emberhez, a tábori kórház sérültjeihez, akiket gyakran egyházi személyek sebeztek meg. Intézzük ezt a szót testvérünkhöz: meg akarsz gyógyulni? És amikor halad tovább, mondjuk neki ezt: ne vétkezz többé, nem tesz jót. Ez sokkal jobb: Jézus két szava sokkal szebb a tunyaság vagy az álszentség magatartásánál – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(vm)