„Az irgalmasság az evangélium szíve” – Ferenc pápa beszéde a penitenciáriusokhoz

Március 28-án, pénteken délelőtt a Szentatya találkozott annak a tanfolyamnak a résztvevőivel, amelyet évente szervez az Apostoli Penitenciária a belső fórumról.

Az Apostoli Penitenciária egy negyed százada felkínálja a kurzus lehetőséget – főleg újonnan szentelt papok, diakónusok számára, hogy hozzájáruljon jó gyóntatók képzéséhez – mondta a pápa. Köszönetét fejezte ki ezért az értékes szolgálatért. Arra buzdította a penitenciáriusokat, hogy továbbra is segítsék az egyházat és a gyóntatókat, hogy minél jobban végezhessék az irgalmasságot közvetítő feladatukat, amely különösen fontos.

A pápa a következő szempontokra hívta fel a belső fórum témájában megrendezett tanfolyam résztvevőinek figyelmét.

Mindenekelőtt a kiengesztelődés szentségének kiszolgáltatásában a Szentlélek a főszereplő. A megbocsátás, amelyben a gyónó a szentség révén részesül, az új élet, amelyet a Feltámadt Úr adott át a Szentlélek által: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,22-23). Legyenek tehát mindig a Szentlélek emberei, az Úr feltámadásának örömteli és erőteljes tanútevői és hirdetői. Ez a tanúságtétel olvasható a pap arcán, érezhető hangjában, ha hittel és „felkenve” szolgáltatja ki a kiengesztelődés szentségét. Nem az ítélőbíró vagy egy barát magatartásával fogadja a bűnbánót, hanem Isten szeretetével. A pap szíve meg tud hatódni, nem érzelmességből, hanem az Úr irgalmassága révén. A hagyomány a gyóntatóknak tulajdonítja az orvos és a bíró kettős szerepét. Mint orvos arra kaptak hivatást, hogy gyógyítsanak, bíróként pedig a feloldozás a szerepük.

Ha a kiengesztelődés szentsége a Feltámadt Krisztus új életét adja át és megújítja a keresztségben kapott kegyelmet, akkor a gyóntatók feladata az, hogy nagylelkűen szolgáltassák ki ezt a kegyelmet a testvéreknek. Ha egy pap nem ápolja szolgálatának ezt a részét, akkor olyan pásztor, aki nem törődik bárányaival, olyan apa, aki elfeledkezik tékozló fiáról. Azonban az irgalmasság az evangélium szíve – ne feledjétek – mondta nyomatékosan a pápa.
Ez a jó hír: Isten szeret bennünket, mindig szereti a bűnös embert és ezzel a szeretettel magához vonzza, a megtérésre hívja meg. Ne feledjük, hogy a hívek gyakran nehézségekkel küzdenek, hogy szentgyónáshoz járuljanak. Ezért fontos, hogy a gyóntató soha ne legyen akadály, hanem mindig kedvezzen annak, hogy a hívek az irgalmassághoz és a bűnbocsánathoz közelítsenek.

A pápa rögtönzött szavakkal hozzátette: gyakran halljuk, hogy valaki azért nem járul a bűnbocsánat szentségéhez, mert gyóntatójából hiányzott a lelkipásztori szeretet. És a rossz tapasztalat következtében eltávolodik a gyónástól. Ez soha nem történik meg, ha a gyóntató Isten jóságából fakadó atyai magatartással fordul a bűnbánó felé.

A pápa figyelmeztetett két egymással ellentétes veszélyre: a rigorizmus (túlzott szigor) és a laxizmus (a túlzott engedékenység) jelenségére. Egyik sem tesz jót – hangsúlyozta. Azonban az irgalmasság valóban szívvel hallgatja Istent és el akarja kísérni a lelkeket a kiengesztelődés útján. A gyónás nem ítélőszék, hanem a megbocsátás és az irgalmasság megtapasztalása – mondta még az Apostoli Penitenicária által szervezett kurzus résztvevőinek Ferenc pápa.

(vm)