„Sohasem értettem a vitathatatlan értékek kifejezést” – Ferenc pápa interjúja a Corriere della Sera c. olasz napilapnak - 3. rész

Március ötödikén jelent meg az a beszélgetés, amelyet Ferenc pápa folytatott a Szent Márta-ház egy kis szalonjában Ferruccio De Bortoli újságíróval, a Corriere della Sera c. olasz napilap igazgatójával. A beszélgetés harmadik részét ismertetjük.

K: - A botrányok, amelyek megzavarták az egyház életét, szerencsére már mögöttünk vannak. A kiskorúak kihasználásának kényes témáját illetően a Foglio c. olasz napilap felhívást intézett Önhöz, amelyet többek között filozófusok is aláírtak, mint Alain Besançon és Roger Scruton, azért, hogy Ön hallassa hangját a fanatizmusokkal és a szekularizált világ rossz lelkiismeretével szemben, amely kevéssé tiszteli a gyermekkort.

V: - Két dolgot szeretnék elmondani. A visszaélésekkel kapcsolatos események rettenetesek, mert rendkívül mély nyomokat hagynak. XVI. Benedek nagyon bátor volt és utat nyitott. Az egyház ezen az úton nagyon sokat tett. Talán többet, mint mindenki más. A gyermekekkel szemben elkövetett erőszak jelenségéről szóló statisztikák megdöbbentőek, de világosan azt is mutatják, hogy a visszaélések túlnyomó többségére családi környezetben, a közelállók részéről kerül sor. A katolikus egyház talán az egyetlen közintézmény, amely átláthatóan és felelősségteljesen lépett ebben az ügyben. Senki más nem tett ennél többet. Azonban egyedül az egyházat támadják.

K: - Szentatya, ön azt mondja, hogy a „szegények evangelizálnak bennünket”. A szegények iránti figyelmét, amelyre Ön talán a legerősebb hangsúlyt fekteti lelkipásztori üzenetében, egyes megfigyelők egyfajta pauperizmussal, szegénypolitikával tévesztik össze. Az evangélium nem ítéli el a jólétet. Zakeus gazdag és karitatív volt.

V: - Az evangélium a jólét kultuszát ítéli el. A pauperizmus a kritikai értelmezések egyike. A középkorban számos pauperisztikus, az általános elszegényedéssel kapcsolatos irányzat alakult ki. Szent Ferenc zseniálisan a szegénység témáját az evangéliumi előrehaladás útjára helyezte. Jézus azt mondja, hogy nem szolgálhatunk két úrnak, Istennek és a Gazdagságnak. Amikor az utolsó ítéletkor elbírálnak bennünket (Mt, 25), akkor a szegénységhez való közelségünk számít. A szegénység eltávolít a bálványimádástól és megnyitja a Gondviselés kapuit. Zakeus vagyonának felét a szegényeknek adja. És azoknak, akik éléskamrájukat telerakják saját önzésükkel, az Úr végül benyújtja a számlát. Amit a szegénységről gondolok, azt jól kifejtettem az Evangelii gaudium k. apostoli buzdításban.

K: - Ön a globalizációban, főleg a pénzügyi globalizációban jelölt meg néhány negatív jelenséget, amely megtámadja az emberiséget. A globalizáció azonban emberek millióit szabadított meg a mélyszegénységtől. Reményt adott, egy ritka érzelmet, amelyet nem szabad összetéveszteni az optimizmussal.

V: - Igaz, a globalizáció sok embert megmentett a szegénységtől, viszont annyi más embert éhhalálra ítélt, mert ezzel a gazdasági rendszerrel a globalizáció szelektívvé válik. A globalizáció, amelyre az egyház gondol, nem egy gömb, amelyben minden pont egyenlő távolságra van a középponttól, és amelyben ennek következtében elvész a népek sajátossága, hanem egy sokszög, különféle oldalakkal, vagyis minden nép megőrizheti kultúráját, nyelvét, vallását, önazonosságát. A jelenlegi „gömbölyű” gazdasági és főleg pénzügyi globalizáció egyetlen, gyönge gondolatot termel. A középpontban már nem az ember, hanem csak a pénz áll.

K: - A család témája központi helyet foglal el a nyolc bíborosból álló tanács tevékenységében. II. János Pál „Familiaris consortio” k. (1981) apostoli buzdítása óta sok minden megváltozott. Két szinódus van programban (2014 és 2015). Az emberek nagy újdonságokat várnak. Ön azt mondta az elváltakról: nem elítélni, hanem segíteni kell őket.

V: - Az egyháznak hosszú utat kell megtennie. Az Úr által akart folyamat ez. Három hónappal megválasztásom után elém terjesztették a szinódusi témákat, azt javasolták, hogy vitassuk meg: mit jelent Jézus a mai ember számára. Végül fokozatos lépések után – számomra Isten akaratának jelei voltak – azt választottuk, hogy a család témáját vitatjuk meg, mivel a család komoly válságon megy keresztül. Nehéz megalapítani. A fiatalok nem igen házasodnak. Sok különélő család van, amelyeknél kudarcot vallott a közös élet. A gyermekek nagyon sokat szenvednek emiatt. Választ kell adnunk ezekre a kérdésekre. De ehhez arra van szükség, hogy mélységében megvizsgáljuk a problémát. Ez az, amit a konzisztórium és a szinódus tesznek. Kerülni kell, hogy a felszínen maradjunk. Az a kísértés, hogy minden problémát a kazuisztikával (vagyis hogy általános elveket alkalmazzunk minden konkrét esetre) oldjunk meg, téves. A mélyreható dolgok leegyszerűsítése, ahogy ezt a farizeusok tették, nagyon felületes teológia. Mély megfontolások fényében lehet komolyan, lelkipásztori mélységgel szembenézni olyan sajátos esetekkel, mint amilyen az elváltaké.

K: - Walter Kasper bíboros beszámolója a konzisztóriumon (ami rámutatott arra a mély szakadékra, amely a házasságra és családra vonatkozó doktrína és sok keresztény valós élete között fenn áll) miért osztotta meg a bíborosokat? Hogyan tud az egyház végighaladni ezen a fárasztó kétéves úton, eljutva egy széleskörű és kiegyensúlyozott egyetértéshez? Ha a tanítás szilárd, miért van szükség vitára?

V: - Kasper bíboros nagyon szép és mélyreható bemutatót tartott, amelyet hamarosan németül közzétesznek. Öt pontot vizsgált meg, az ötödik a második házasság volt. Aggódtam volna, ha a konzisztóriumon nem alakult volna ki egy intenzív vita, nem lett volna semmi értelme az összejövetelnek. A bíborosok tudták, hogy elmondhatják véleményüket és bemutatták számos, különféle nézőpontjaikat, amelyek gazdagító hatásúak. A testvéri és nyílt szembesülések növelik a teológiai és pasztorális gondolkodást. Ettől én nem félek, sőt keresem.

K: - A közelmúltban szokás volt az ún. „vitathatatlan értékekre” hivatkozni, főleg a bioetika és a szexuálerkölcs területén. Ön nem használja ezt a kifejezést. A tanbeli és erkölcsi alapelvek nem változtak. Ez a választás talán egy kevésbé parancsoló, a személyes lelkiismeretet jobban tiszteletben tartó stílust jelent?

V: - Soha nem értettem meg a vitathatatlan szabályok kifejezését. Az értékek azok értékek, és kész. Nem mondhatom, hogy egy kéz ujjai közül egyik hasznosabb, mint a másik. Tehát nem értem, hogy milyen értelemben lehet vitatható értékekről beszélni. Az élet témájára vonatkozó mondanivalómat megírtam az Evangelii gaudium k. apostoli buzdításomban.

(vm)