„Hallgassátok Jézust és osszátok meg másokkal Szavát” – Ferenc pápa beszéde a vasárnap déli Úrangyala elimádkozásakor

„Kedves Testvérek, jó napot kívánok! A mai evangélium Urunk színeváltozásának eseményét beszéli el. Ez a nagyböjti út második állomása. Az első, múlt vasárnap Jézus megkísértése volt a pusztaságban; a második állomás Urunk színeváltozása. Jézus „maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre” (Mt 17,1). A Bibliában a hegy Isten közelségének, a Vele való bensőséges találkozásnak a helye. Az imádkozás helye, ahol az Úr jelenlétében vagyunk.

Ott fenn, a hegyen, Jézus a három tanítványnak színében elváltozva, ragyogó, csodálatos tündöklésben mutatkozik meg. Majd megjelenik Mózes és Illés, akik beszélgetnek az Úrral. Arca olyan ragyogó, és ruhái olyan fényesek, hogy Pétert egészen elvakítják, olyannyira, hogy szeretne ott maradni, mintegy megállítva a pillanatot. A magasból azonnal felhangzik az Atya hangja, aki Jézust szeretett Fiának nevezi és így szól: „őt hallgassátok!” (5). Ez a szó nagyon fontos! Atyánk, aki ezt mondta az apostoloknak, nekünk is ezt mondja:

„Hallgassátok Jézust, mert ő az én szeretett Fiam!” És ezt nem a pápa mondja, hanem az Atya Isten mondja mindenkinek: nekem, nektek, mindenkinek! – hangsúlyozta nyomatékosan Ferenc pápa. Ne feledjétek el.

Nagyon fontos az Atyának ez a felszólítása. Mi, Jézus tanítványai, arra kaptunk meghívást,
hogy olyan személyek legyünk, akik hallgatják hangját, és komolyan veszik szavait. Ahhoz, hogy meghallgassuk Jézust, közel kell lennünk Hozzá, követnünk kell Őt, mint ahogy az evangéliumi tömegek tették, akik sietve haladtak utána Palesztina utcáin. Jézusnak nem volt egy állandó katedrája, szószéke, hanem vándorprédikátor volt, aki felkínálta tanítását, amelyet az Atyától kapott az utak mentén. Olykor kiszámíthatatlan, olykor nem könnyen járható utak voltak ezek. Kövessük Jézust, hogy meghallgassuk Őt. De hallgassuk Jézust a leírt Szóban, az evangéliumban is.

A pápa ezután feltett egy kérdést: "minden nap olvassátok-e az evangéliumnak egy szakaszát? Igen, nem, igen, nem. Félig-meddig. Néhányan igen, néhányan nem. Ez azonban fontos! Olvassátok az evangéliumot? Jó, ha van nálunk egy kisméretű evangélium, egészen kicsi, amit magunkkal viszünk a zsebünkben, a táskánkban, és a nap bármelyik pillanatában elolvasunk belőle egy kis szakaszt. A nap bármelyik pillanatában előveszem a zsebemből az evangéliumot, és valamit elolvasok, egy kis szakaszt. Ott Jézus beszél hozzánk, az evangéliumban! Gondoljatok erre! Nem nehéz, arra sincs szükség, hogy mind a négy evangélium nálunk legyen, elég az egyik, egészen kicsiny evangélium. Az evangélium legyen mindig velünk, hogy tudjuk hallgatni Jézus Szavát".

Urunk színeváltozásának epizódjából szeretnék két jelentős elemre figyelmeztetni, amelyet két szóban foglalok össze: „felmenetel” és „lemenetel”.

Szükségünk van arra, hogy félrevonuljunk, hogy felmenjünk a hegyre, egy csöndes helyre, hogy megtaláljuk önmagunkat, és jobban érzékeljük az Úr hangját. Ezt tesszük az imában. De nem maradhatunk ott! Az Istennel való találkozás az imában ismét arra késztet bennünket, hogy „lemenjünk a hegyről” és visszatérjünk a síkságra, ahol találkozunk sok testvérünkkel, akiket fáradtság, betegségek, igazságtalanságok, a tudatlanság, anyagi és spirituális szegénységek sújtanak.

Arra kaptunk meghívást, hogy ezeknek a nehézségekkel küzdő testvéreinknek elvigyük Isten megtapasztalásának gyümölcsét, megosztva a kapott kegyelmet. Ez érdekes. Amikor halljuk Jézus Szavát, meghallgatjuk Jézus Szavát és azt szívünkbe zárjuk, az a Szó növekedik. És tudjátok, hogy hogyan nő? Úgy, hogy átadjuk másoknak! Ez a keresztény élet.

"Misszió az egész egyház számára, minden megkeresztelt, mindnyájunk számára: hallgassuk Jézust és ajánljuk fel másoknak. Ne feledjétek: ezen a héten hallgassátok Jézust! És gondoljatok arra, amit az evangéliumról mondtam. Megteszitek? Megteszitek ezt?" – kérdezte atyai jóságával a pápa. És majd jövő vasárnap megmondjátok, hogy megtettétek-e: egy kis evangéliumos könyvet vigyetek magatokkal a zsebetekben vagy a táskátokban, hogy olvassatok egy kis részt belőle a nap folyamán.

"Most pedig forduljunk Anyánkhoz, Máriához, és bízzuk rá magunkat irányítására, hogy hittel és nagylelkűen tovább haladhassunk Nagyböjtnek ezen az útvonalán, megtanulva, hogy egy kicsit jobban „menjünk fel” az imával és hallgassuk Jézust és jobban „jöjjünk le”, testvéri szeretettel, hirdetve Jézust".

(vm)