„Az irgalmasság békéhez vezet” – Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája
Bocsássunk meg, hogy
irgalmasságra találjunk: ez az az út, amely elhozza a békét szívünkbe és a világba
– mondta hétfő reggeli homíliájában Ferenc pápa. A Szent Márta-házban bemutatott
szentmisén idézte a napi evangéliumból (Lk 6,36-38) Jézus buzdítását: „Legyetek tehát
irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!”
Hozzátette: nem könnyű megérteni
az irgalmasságnak ezt a magatartását, mert hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy ítélkezünk
mások felett: nem vagyunk olyan személyek, akik természetszerűleg egy kis helyet biztosítanak
a megértésnek és az irgalmasságnak is. Ahhoz, hogy irgalmasok legyünk, kétféle magatartásra
van szükség. Az első önmagunk ismerete. Legyünk tudatában annak, hogy bűnösök vagyunk,
sok nem igazán jó dolgot tettünk. A bűnbánat láttán Isten igazságossága irgalommá
és bocsánattá válik. Szükség van azonban arra, hogy szégyenkezzünk bűneink miatt.
Igaz, senki sem ölt meg közülünk senkit, de olyan sok kis hétköznapi bűnt
követtünk el, minden nap – folytatta homíliájában a pápa. Amikor arra gondolunk, hogy
mit követtünk el az Úr ellen, szégyelljük magunkat! Isten előtt szégyenkezni kegyelmet
jelent: annak a kegyelmét, hogy bűnösek vagyunk. Egyszerű, de mégis olyan nehéz azt
mondani, hogy „vétkeztem”.
Gyakran úgy igazoljuk vétkeinket, hogy másokat
okolunk, mint ahogy Ádám és Éva tették. Talán a másik ember segített nekem, megkönnyítette
az utat a bűn felé, de a bűnt én követtem el! Ha így gondolkodunk, akkor annyi minden
jó történik majd, mert alázatosak leszünk! A bűnbánat magatartásával képesek leszünk
arra, hogy irgalmasak legyünk, mert érezzük, hogy Isten irgalmas velünk szemben. Ezt
mondjuk a Miatyánkban: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek”.
Az irgalmassághoz szükséges másik magatartásforma
az az, hogy kitágítjuk szívünket, mert egy kicsi szív önző és képtelen az irgalomra.
Tágítsuk ki a szívünket! De én bűnös vagyok! Nézd, mit tett ez vagy az a személy.
Én is annyi rosszat tettem! Ki vagyok én, hogy megítéljem? Ki vagyok én, hogy ítélkezzem?
Ki vagyok én, hogy erről fecsegjek? Ki vagyok én, aki ugyanazokat elkövettem, mint
az az illető, sőt még rosszabb dolgokat is tettem? Ki kell tágítani a szívünket!
És
az Úr ezt mondja: „Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok
senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok
nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is”. Ez a szív nagylelkűsége! És mit fogtok
kapni? „Jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe” – idézte
az evangélium szavait a pápa.
Azokat az embereket ábrázolja ez a példabeszéd,
akik a kötényükben vitték haza a búzaszemet és kötényüket jó szélesre kihúzták, hogy
minél többet kapjanak. Ha szélesre tárod a szíved, akkor te is többet kapsz – mutatott
rá homíliájában Ferenc pápa.
A nagy szív nem ítélkezik, hanem megbocsát és
elfelejt, mert Isten elfelejtette a bűneimet, megbocsátotta a bűneimet. Tágítsuk ki
a szívünket. Ez nagyon szép –hangsúlyozta a pápa. Legyetek irgalmasak!
Az irgalmas
férfiaknak és nőknek tágra nyitott a szívük: mindig megbocsátanak a többieknek, és
saját bűneikre gondolnak. – Láttad, hogy mit tett az az ember? – Nekem éppen elég
az, amit én tettem, és nem keveredek bele az ő dolgaiba.
Ez az irgalmasság
útja, amit kérnünk kell az Úrtól. Ha mindenki, minden nép, minden személy, minden
család, a városnegyedek így viselkednének, mennyi béke lenne a földön, mennyi béke
lenne a szívünkben! Mert az irgalmasság a békéhez vezet. Emlékezzetek rá mindig: Ki
vagyok én, hogy ítélkezzek? Szégyenkezzünk és tágítsuk ki a szívünket. Az Úr adja
meg nekünk ezt a kegyelmet – fohászkodott homíliája végén Ferenc pápa a hétfő reggel
bemutatott szentmisén.