Szőnyi Zsuzsa emlékezete (1924. X. 2 – 2014. III. 16) – P. Szabó Ferenc SJ személyes, baráti megemlékezése

Halála napján, vasárnap este írtam nehéz szívvel ezeket az emlékező sorokat Szőnyi Zsuzsáról, akihez közel fél évszázados barátság fűzött. 1967. őszén ismertem meg Zsuzsát és Matyit, amikor elkezdtem a munkát a Vatikáni Rádiónál. Amikor pedig Zsuzsa az Olasz Miniszterelnökség Sajtóosztályáról nyugdíjba ment, 1989-ben meghívtam a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségébe, ahol évekig munkatársunk lett.

Mennyi szép közös emlék az elmúlt évtizedek során! A heti találkozásokon és a közös rádiós munkán túl: Római séták, Ostia Antica, ahol Matyi festeni szeretett, itáliai városok és tengerpartok, kétszer körút Görögországban, sok kiállítás Magyarországon, mióta hazatelepült.

Több olasz és magyar kitüntetés után tavaly november 13-án is újabb kitüntetést vehetett át a Sándor-palotában Áder János államelnöktől. A dokumentumon ez állt: „Magyarország köztársasági elnöke Szőnyi Zsuzsa részére a magyar kultúra több évtizedes áldozatos szolgálatáért, sokoldalú irodalmi munkásságáért, példaértékű életútja elismeréseként a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetést adományozom.”

Tehát 1967 őszén lettem törzstagja a Várady Imre bácsi (volt bolognai professzor) által „Triznya-kocsmának” nevezett heti találkozóknak Szőnyi István festő Zsuzsa lányánál és akvarellfestő férjénél Triznya Mátyásnál a külföldi és hazai magyar értelmiség színe javával megismerkedtem.

Több látogatóval igen érdekes beszélgetéseink voltak. Felsorolok néhány nevet: Várady, Barankovics, Fejtő, Kerényi, Huszárik, Hubay, Méray, Szörényi, Sárközy. Egyes írókat én vittem el Zsuzsáékhoz: Rónay Gyurkát és Nellit, Weöres Sándort és Károlyi Amyt, Vas Istvánt és Szántó Piroskát. Szörényi Lászlót… Itthon a Szőnyi- és Triznya-kiállítások alkalmával megdöbbenve tapasztaltam, mennyi magyar értelmiségi megfordult Rómában a „Kocsmában”.

Szörényi Laci irodalomtörténész barátunk Zsuzsa „A Triznya-kocsma” c. könyve előszavában jól jellemzi e sajátos emlékirat, illetve a „kocsma” jellegét: „A nyugati magyar irodalom és kultúra egy jórészt ismeretlen központjának krónikája. (…) Páratlan tanúságként szól az emigráns és a hazai magyarság egymásra találásának az elmúlt évtizedekben lezajlott fázisáról.”

Zsuzsa könyveinek megjelenése, majd hazaköltözése és itthoni szereplései után már jobban ismertté vált a Triznya-házaspár emigrálásának története, római élete, világméretű kapcsolattartásuk (tv-interjúk, Az aventinuszi tündér című film, országszerte kiállítások Szőnyi István és Triznya Mátyás festményeiből). Matyival akvarelljei mellé válogattunk verseimből; közös kötetünk Mielőtt szürkülnek a színek címmel először Rómában jelent meg 1987-ben, majd ugyanott újra, és itthon is több kiadást ért meg. A kötet egy kicsit katalógusul is szolgált Matyi kiállításain, illetve közös kiállításainkon (Baláca, Sümeg).

Matyi 1991-ben bekövetkezett halála után Szőnyi Zsuzsa neves írónővé lett: nemcsak az említett „Kocsma”-könyvekkel, hanem Márai Sándorral és Cs. Szabó Lászlóval folytatott levelezése kiadásával, valamint legújabban szüleivel való levelezésének két vaskos kötetével.

A Triznya-kocsma c. emlékezését így dedikálta: „Szabó Ferinek, a legkedvesebb barátnak és a legszorgalmasabb ’kocsma-tölteléknek’, szeretettel T. Szőnyi Zsuzsa. A Rómából a szülőknek írt levélgyűjteményt, a Levelek Rómából c. kötetét pedig így: „Ferinek, a régi római barátnak, szeretettel: Zsuzsa.”

Az utóbbi hetekben döbbent fájdalommal láttuk gyengülését, és egyben lelki erejét a kisebbedés elfogadásában, viszonylagos derűjét a vég közeledtével is. Péntek délután felugrottam hozzá, és együtt néztük kedves sorozatunkat, a REX-felügyelőt. Nagyon lefogyott az utóbbi hónapokban, egyre nehezebben lélegzett. …Ekkor láttam utoljára. Ma koradélután Győrben kaptam a telefonhívást, halálhírét. Régen sírtam (talán utoljára apám halálakor), de most nem tudtam visszatartani könnyeimet.

Amikor vasárnap e sorokat írom, látom, hogy a magyar sajtóban már számos emlékezés jelent meg az „Aventinusi tündérről”, Zsuzsa pályafutásáról.

Drága Zsuzsa! Isten veled! Hétfőn reggel Érted ajánlottam fel szentmisémet. Nyugodj békében!

Szabó Ferenc SJ