Vissza kell térnünk a szívünkhöz – a Pápai Ház prédikátorának első nagyböjti elmélkedése

Találjunk időt az elcsendesedésre, böjtöljünk, ami ne csak az ételről, hanem a jólétről való lemondást is jelentse, valamint győzzük le mindazt, ami távol tart Isten akaratától. A keresztény ember nagyböjtje ebből áll – hangsúlyozta a Római Kúriának tartott első nagyböjti elmélkedésében P. Raniero Cantalamessa kapucinus. Az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában a Húsvétot megelőző 40 napos böjt értelméről beszélt. A következő hetekben, péntekenként a pápa jelenlétében a hit nagy igazságairól szól majd a nyugati egyházatyák tanításaiból merítve.

Ha Jézus 40 napra a sivatagba ment, hogy böjtöljön és megkísértés érte, akkor mi mit tegyünk, hogy kövessük Őt? – tette fel a kérdést Cantalamessa atya. Vissza kell térni a szívhez, vagyis ahhoz, ami személyesebb és a legbensőnkben van. Sajnos a befelé fordulás ma válságban levő érték. Lélekből és testből, szellemből és anyagból állunk, de az alsóbb szint felé hajlunk, a külső, a sokaság, a látható felé. Szükségünk van azonban a befelé fordulásra elsősorban nekünk, papságnak és megszentelt életet élőknek.

A böjt ma a józanságra, a kis és nagy kényelmet jelentő dolgokról való önkéntes lemondásra hív. Ez fajta böjt szolidáris a szegényekkel és tiltakozás a fogyasztói mentalitás ellen egy olyan világban, amely a kényelemre, a használatra és a vásárlásra épül, ez tartja működésben rendszerét. A böjtölés egy másik módja, hogy lemondunk a gonosz szavak használatáról.

Nemcsak a káromkodásról, a közönséges szavakról, hanem az éles és negatív szavakról, amelyek testvérünk leggyengébb oldalát emelik ki, amelyek gyanút keltenek, vagy táplálnak, tehát egyet nem értést eredményeznek. Kerüljük az elégedetlenséget, a frusztrációt és a sértettséget eredményező szavakat, semlegesítve bántó hatásukat azzal, hogy bocsánatot kérünk.

A sivatagba kimenni annyit jelent, hogy keressük a mély párbeszédet Istennel, elszakadva mindentől. Isten Krisztusban emberi arcot, szívet akart ölteni, hogy segítsen nekünk szeretni őt, ahogy mi tudunk szeretni. A Szentlélek ösztönözte Jézust, hogy a sivatagba menjen, ma bennünket is erre buzdít, hogy találkozzunk újra Istennel – zárta első nagyböjti elmélkedését a Pápai Ház prédikátora.

(sv)