Urunk színeváltozása – P. Szabó Ferenc elmélkedése Nagyböjt 2. vasárnapjára

Urunk színeváltozásának történetét, amely mindhárom szinoptikus evangélistánál az előző fontos eseményhez, Péter Fülöp Cezárea-i vallomásához kapcsolódik, a nagyböjti liturgia azért olvastatja, mert Jézus, Isten Fia dicsőségének kinyilvánításához hozzá tartozik a kereszt, a szenvedés előre jelzése. Jézus a hegyről lejövet jövendő haláláról és feltámadásáról beszél a három apostolnak. A tanítványokat megrendíti a színeváltozás jelensége, Isten közelségét érzik meg a dicsfényben ragyogó Jézusban. A lelkes Péter elragadtatásában sátrat akar építeni, hogy a dicsőség fényében sütkérezzen. De botránkozik, amikor Jézus szenvedéséről és haláláról kezd beszélni.


A tanítványok mindvégig – egészen Jézus mennybemeneteléig értetlenek maradnak: csak Pünkösd, a Szentlélek eljövetele után értik meg, hogy „ezeket kellett az Emberfiának elszenvednie, bemennie dicsőségébe. Be kellett teljesítenie küldetését: az izajási Szenvedő Szolga sorsát, a prófétai sorsot. Nem a szenvedést és a halált kereste, hanem teljesítette az Atya akaratát: emberré lett, kiüresítette önmagát, felvette a szolga alakját, engedelmes lett egészen a kereszthalálig, így fordította meg az engedetlen teremtmények sorsát, hozta el a szabadulást. Ezért az Atya megdicsőítette, mindenek Urává tette, ahogy a Filippi levél 2. fejezetének Krisztus-himnuszában az ősegyház megfogalmazta. Emlékezünk, hogy a nagyheti liturgiában az Egyház állandóan ismétli e himnusz verseit.


Most nagyböjtben a keresztutat járva/imádkozva, Jézus üdvözítő szenvedéséről elmélkedve tudatosítsuk: Jézus az üdvösséget szerető engedelmességével szerezte meg nekünk; ez szörnyű lelki és fizikai szenvedéssel járt, de nem szabad eltúlozni a fizikai szenvedést, ahogy pl. a Passió c., különben jelentős film rendezője, Mel Gibson tette. És mindig össze kell kapcsolnunk a keresztet a feltámadással, ahogy az őskeresztény igehirdetés tette, és az Egyház ma is teszi, amikor a szentségekben, főleg a szentmisében a teljes húsvéti misztériumot, Jézus kereszthalálát és feltámadását jeleníti meg hathatósan a hívők közösségében működő Szentlélek erejében.


Befejezésül egy bekezdést idézek Ferenc pápa nagyböjti üzenetéből:

„A keresztény ember arra hivatott, hogy vigye el az élet minden területére a megszabadító jó hírt, hogy létezik az elkövetett rossz megbocsátása, hogy Isten nagyobb a mi bűneinknél és ingyen szeret minket, mindig, és a közösségre valamint az örök életre vagyunk teremtve. Az Úr arra hív minket, hogy örömmel hirdessük az irgalom és a remény üzenetét! Jó megtapasztalni e jó hír terjesztésének örömét, annak örömét, hogy megosztjuk a ránk bízott kincset, hogy ezáltal vigaszt nyújtsunk a megtört szíveknek, és reményt adjunk sok testvérünknek, akiket körülvesz a sötétség. Ez azt jelenti számukra, hogy követjük és utánozzuk Jézust, aki a szegények és bűnösök felé ment, mint a pásztor az elveszett bárány felé, és teljes szeretetével tette ezt. Vele egyesülve bátran nyithatunk meg új utakat az evangelizálás és az emberi fejlődés terén.”

(Mt 17, 1-9)