Ferenc pápaságának kulcsszava a találkozás – Antonio Spadaro jezsuita méltatja Jorge Mario Bergoglio péteri szolgálatának első évét

Pontosan egy évvel ezelőtt, 2013. március 13-án este 20.22 perckor jelent meg a Szent Péter bazilika központi erkélyén Szent Péter 266. utóda. Az első jezsuita, az első latin-amerikai és az első, aki Ferencnek hívja magát. Annak ellenére, hogy a jezsuita rend egyik legnagyobb misszionáriusa, Xaveri Szent Ferenc, az új pápa hamar leszögezte, hogy nem az ő neve sugallta névválasztását, hanem Assisi Szent Ferencet tekinti eszménykének, az ő szegénysége és reformja szerint akarja megváltoztatni a katolikus egyházat.

A Civiltà Cattolica, az olasz jezsuiták rangos magazinjának igazgatója - ő volt az első, akinek hosszú beszélgetésben Ferenc pápa elmondta saját pápai szolgálatával kapcsolatos terveit - most a Vatikáni Rádiónak adott interjúban fejti ki gondolatait a pápaság első évéről.

Egyszerű, közvetlen stílus, folyamatos, nem egyszer fizikai kapcsolat az emberekkel: Ferenc pápa így rajzolta meg az egyház képét a harmadik évezred számára.

Ferenc pápa missziós egyháznak képzeli el az egyházat: ez a kép lebeg előtte, azon fáradozik, hogy missziós irányba vezesse az egyházat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyház teljesen kifelé tekint, megnyílik a világnak, nyitott a világ felé. A pápa azt akarja, hogy mindenkihez eljusson az evangélium örömhíre, bármely helyzetben éljen. Ezért használ természetes, mondhatnám azt is, hogy normális nyelvezetet, célja ugyanis az, hogy amit mond, azt mindenki megértse.

Nagy figyelemmel fordul Latin-Amerika felé, eltökélt szándéka a kúria reformja, a többi egyházzal való kapcsolatok: ez csak néhány szempontja pápasága első évének. Az eljövendő hónapokban milyen más változásokra lehet számítani?

Ezt nem tudjuk és talán a pápa maga sem tudja, abban az értelemben, hogy a Szentatyának nincsenek elméleti elképzelései, amelyeket a valóságra akar alkalmazni. Igazából lépésről lépésre halad, olvassa a történelem eseményeit és az egyházban végbemenő folyamatokat a világ életének kapcsolatában szemléli. A pápa számára tehát az a fontos, ami történik és a reform folyamatot úgy gondolja el, mint egy belülről megvalósítandó reformot. Nyilvánvaló azonban, hogy ma az egyház fejlődése szorosan kapcsolódik a fiatal egyházakéhoz, emiatt tehát változik a perspektíva és maga a szemlélet. A fiatal egyházakban jelenlévő prófétai küldetés teljes joggal belép az egyház mindennapi életébe az egyház központi kormányzásában jelen lévő személyeken keresztül is.

Voltak-e nehézségei a pápának szolgálata első éve során?

Bizonyára voltak és lesznek továbbra is. A pápa világosan látja a gondokat, ám alapjában véve derűs lelkülettel közelíti meg a dolgokat. Ő maga mondta nekem ezt, amikor tavaly nyáron interjút adott a Civiltà Cattolica folyóiratnak. Jól alszik és nagy belső békét érez, amely megengedi, hogy a legnagyobb egyszerűséggel és közvetlenséggel nézzen szembe a problémákkal.

Ha ismét interjút készíthetne a pápával, milyen kérdést tenne fel?

Nem tudom, mert a pápával töltött idő, az interjú ténylegesen számomra lelki tapasztalatot jelentett. Azt válaszolnám tehát, hogy ha ott lennék előtte azzal kezdeném, hogy mit akar ő mondani. Ez hallatlanul érdekes lenne számomra.

(ik)