Egy év Ferenc pápával – az egyház kinyitotta kapuit
2013. március 13-án,
pontosan egy évvel ezelőtt választották meg Péter székébe Jorge Mario Bergoglio bíborost,
Buenos Aires érsekét. Megkezdődött tehát Péter 266. utódának pápasága, egy hónappal
azt követően, hogy előde, XVI. Benedek bejelentette történelmi lemondását, mely által
addig elképzelhetetlen gesztusra került sor. A választás évfordulója alkalmából a
Vatikánban ma munkaszüneti napot tartanak, kivéve a Vatikáni Rádiót. Maga a Szentatya
a lehető legszebb módon ünnepli megválasztását, a Róma melletti Aricciában egy szerzetesházban
nagyböjti lelkigyakorlaton vesz részt a római kúria bíborosaival és püspökeivel együtt.
Ferenc lehengerlő pápasága a világ legnormálisabb „Jó esetét kívánok” köszöntésével
kezdődött. Jorge Mario Bergoglio mindjárt azt akarta jelezni, hogy az evangéliumi
egyszerűség, az alázat, a hétköznapi reformját akarja követni, amely meglepett és
megdöbbentett egyszerre. Az új pápa első gesztusai – az első, aki Assisi Szegénykéjének
nevét választotta, az első jezsuita, az első latin-amerikai – felborította azt, ami
addig a megszokott volt. Első megjelenésekor a Szent Péter bazilika loggiáján, meghajolt
és kérte magára az egybegyűlt hatalmas embersereg imáit és áldó közreműködését. Péteri
szolgálata elsőként meghirdetett programja az volt, hogy a püspök és a nép együtt
legyenek. Róma új püspöke úgy képzeli el az egyházat, mint amely „halad, épít és gyóntat”,
amint azt megválasztása másnapján első pápaként bemutatott szentmiséjén megfogalmazta
a Szixtusz-kápolnában.
Az új pápa szegény egyházra gondol. Ezt pedig a VI.
Pál teremben egybegyűlt több ezer újságírónak mondta, amikor felfedte névválasztásának
indítékát. „Ne feledkezzél el a szegényekről” – a konklávén mellette ülő barátja,
Hummes bíboros szavaira emlékezett. „Ez a szó behatolt ide” - mutatott a szívére a
pápa. „A szegényekről pedig mindjárt Assisi Szent Ferenc jutott eszembe. Aztán a háborúkra
gondoltam…és arra, hogy Ferenc a béke embere volt. Ferenc olyan ember, aki szereteti
és védelmezi a teremtést… Mennyire szeretném ha az egyház szegény lenne a szegényekért”
- hangzottak fel az azóta oly jól ismert, világhírűvé vált szavak az új pápa ajkáról.
Ferenc pápa a szegénység mellett tette le voksát, ezt tanúsítja az a mértékletesség
is, amellyel lakhelyét kiválasztotta. Nem akart a szépséges, pompás Apostoli Palotában
lakni, hanem egyszerű kis lakosztályt választott a Vatikánban dolgozó prelátusok házában,
a Szent Márta házban. Néhány nappal megválasztása után a vasárnapi Úrangyala imádság
alkalmával folytatta pápasága terveinek feltárását. A Szent Péter téren, ahol soha
nem látott tömeg gyűlt egybe a mindig megbocsátani kész Isten szeretetére emlékeztetett.
Isten soha nem fárad bele abba, hogy megbocsásson nekünk embereknek, hanem inkább
olykor mi vagyunk azok, akik megunjuk azt, hogy bocsánatot kérjünk.
Március
24-én, Virágvasárnap ezt mondta a fiataloknak: Ne engedjétek meg senkinek, hogy elrabolják
tőletek a reményt, a Jézus által adott reménységet.” Első plébániai látogatásai egyházmegyéjében
a külvárosokba vezetnek. Az evangélium nem maradhat elzárva egy-egy közösségbe. El
kell jutnia a perifériákra, az életek perifériáira, oda, ahol a legnagyobb a szenvedés
– figyelmeztet a Szentatya. Ki kell lépnünk saját magunkból, a hit elfásult, szokványos
megéléséből, meglepetésekre, kreativitásra van szükség. Az új pápa Istene a meglepetések
Istene, Loyolai Szent Ignác tanítása szerint, „Deus semper major”. Végülis XVI. Benedek
pápa lemondása is óriási meglepetés volt egyház számára, amely új lehetőségeket nyitott
meg. A konklávé után sokan aggódva kérdezték: hogyan fog a két pápa egymás mellett
élni, olyan helyzetben, amely totálisan újat hozott az egyház történelmében. A félelmeket
azonban csodálatos módon mindjárt eloszlatta Péter két utódának baráti ölése Castel
Gandolfóban, március 23-án. „Testvérek vagyunk” – suttogták egymásnak mielőtt együtt
letérdeltek imára a kápolna oltára előtt. Ez az egyedülálló kapcsolat Ferenc pápa
első enciklikájával folytatódik. A Lumen Fidei befejezi azt a munkát, amelyet az emeritus
pápa kezdett el lemondása előtt.
Ferenc pápa, akit sokan a gyöngédség apostolának
neveznek, valójában rendkívül határozott tud lenni abban, amit a püspököktől és a
papoktól elvár. Azt kéri tőlük, hogy küzdjenek a gondjaikra bízott népért. Legyenek
„bárány szagú” lelkipásztorok, vigyázzanak a nyájra, hogy egyetlen bárány se tudjon
elveszni. „Ezt kérem tőletek, legyetek bárány szagú pásztorok a nyáj körében, emberhalászok”.
Ferenc pápa egyházában az ajtó mindig nyitva áll az emberek előtt. Nemcsak azért,
hogy bárki beléphessen a templomok és a plébániák kapuin, hanem azért is, hogy Jézus
kiléphessen az emberek közé, az utcára.
Ferenc pápa világos egyszerű, ám mély
tartalmat hordozó szavai, amelyek közvetlenül a mindennapi életből fakadnak, megdobogtatják
milliók szívét és nemcsak a hívők emberekét. Ferenc a találkozás kultúráját gyakorolja.
Megöleli az időseket, a betegeket, nem zárkózik el a fényképező gépek villanásai elől,
kávét iszik a brazíliai barakk negyed lakosaival. Amint az első interjúban mondta
a Civiltà Cattolica jezsuita magazinnak, úgy gondol az egyházra, mint egy front-kórházra,
melynek küldetése, hogy gyógyítsa azokat, akik a mai világ sebeit hordozzák magunkban,
testükben és lelkükben. Ezért utazott Lampedusa szigetére, ahová a föld déli szegény
féltekéjéről érkeznek tömegesen ha közben nem fulladnak a tengerbe a jobb életkörülményeket
kereső szerencsétlen emberek. A tenger áldozataira emlékezve ezt mondja: „Elsiratta-e
valaki ezeknek a testvéreknek a halálát…a fiatal anyukákat gyermekeikkel együtt…Ezeket
a férfiakat, akik valamivel többet akartak, hogy el tudják tartanai családjukat…A
közöny globalizációja elvette tőlünk a sírni tudás képességét.”
2013. szeptember
22-én szardíniai látogatása során a pápa olyan kérdést érintett, amely korunk egyik
legnagyobb tragédiája, a munkalehetőségek hiányát. „Munka, munka, munka. A munka méltóságot
jelent, azt, hogy megkeressük a mindennapi kenyeret, a munka szeretet jelent.”
Brazíliai
útjáról visszatérőben a pápa a repülőgépen interjút adott. Nem zárkózott el semmitől,
a legkényesebb kérdésektől sem. Választ adott az un. „meleg-lobbyval”, az elváltak
és az áldozás, valamint a IOR és az egyház központi kormányzása reformjával kapcsolatos
kérdésekre. Ez utóbbi kihívásra azzal akar válaszolni, hogy az öt földrészt képviselő
8 bíborosból álló tanácsot hozott létre. A reform körébe tartoznak azok a szentmisék
is, amelyeket reggelenként a Szent Márta házban mutat be Ferenc pápa. Az ott elhangzott
gondolatait a Vatikáni Rádió tovább adja az egész világnak. Ezek a homíliák alkotják
Róma püspöke lelkipásztori elgondolásának vezérfonalát, azokkal a beszédekkel együtt,
amelyeket szerdánként az általános kihallgatások alkalmával tart A Nobel Béke-díjra
javasolt pápa imatalálkozót hirdetett meg Szíria békéjéért, amelyhez minden vallás
képviselői csatlakoztak. Az Evangelii Gaudium apostoli buzdítás teljes erővel vallja,
hogy az egyenlőtlenség erőszakot vált ki és hogy a pénznek nem kormányoznia kell,
hanem szolgálnia.
A február végén tartott bíborosi konzisztóriumon így szólította
meg az új bíborosokat: „A bíboros az egyházba lép be, nem pedig uralkodó házba. Segítsük
egymást kölcsönösen és kerüljük el, hogy uralkodóházi szokásokat vegyünk fel, mint
rivalizálás, fecsegés, csoportokra szakadás, előnyök keresése. A mi nyelvezetünk legyen
az, ami az evangéliumé: igen, igen, nem, nem. Magatartásunk mértéke pedig legyen a
nyolc boldogság, utunk az életszentség.”
Ferenc pápa szolgálatának első 12
hónapját világszerte a mérhetetlen népszerűség jellemezte olyan környezetben is, amely
távol áll az egyháztól. A pápa mindenki elé az irgalmas szamaritánus alakját állította
és ő az első aki ezen az úton jár. Isten neve az irgalmasság – üzeni minden embernek
Ferenc pápa, akit pontosan egy évvel ezelőtt választottak meg Péter utódának. Ma az
egész világ hallgathatja ezt a szót Ferenc pápa ajkáról. (ik)