„Az evangélium központi üzenete a gyöngédség és az irgalmasság” – fejti ki Ferenc
pápa egy olasz napilapnak adott interjújában
Március 5-én a „Corriere della Sera” c. olasz napilap hosszú interjút tett közzé,
amelyet az újság főszerkesztője, Ferruccio de Bortoli készített a Szentatyával a Szent
Márta-házban. Mai adásunkban folytatjuk az „Egy hétköznapi ember vagyok” c. hosszú
beszélgetés ismertetését. Az újságíró a kormányzás módjáról kérdezte Ferenc pápát.
K: - Számunkra úgy tűnik, hogy Ön a következő módon kormányozza az egyházat:
mindenkit meghallgat, és utána egyedül dönt. Egy kicsit úgy, mint a jezsuiták generálisa.
A pápa egy magányos ember?
V: - Igen is és nem is. Értem, hogy mit akar mondani:
a pápa nincs egyedül munkájában, mert sokan kísérik tanácsaikkal. Magányos lenne,
ha úgy döntene, hogy nem hallgat meg senkit, vagy úgy tenne, mintha nem hallaná a
többieket. De elérkezik egy pillanat, amikor döntenie kell, alá kell írnia valamit,
és aláírásában egyedül van felelősségével.
K: - Ön megújította, bírálta a
klérus egyes magatartásformáit, felrázta a Kúriát. Némi ellenállásba, szembeszegülésbe
ütközött. Az egyház ma már olyan, mint amilyennek egy évvel ezelőtt elképzelte?
V:
- Tavaly márciusban semmiféle tervem nem volt az egyház megváltoztatására. Nem számítottam
arra, hogy áthelyeznek egyik egyházmegyéből a másikba – mondjuk talán így. Úgy kezdtem
el a kormányzást, hogy megpróbáltam a gyakorlatban megvalósítani azt, ami a különböző
(a konklávét megelőző) kongregációk során, a bíborosi megbeszéléseken felszínre került.
Az én stílusomban, várva az Úr sugallatát.
Mondok egy példát. Szóba került
a Kúrián dolgozók spirituális gondozása és elkezdtek lelkigyakorlatokat tartani. Nagyobb
jelentőséget kellett volna tulajdonítani az éves lelkigyakorlatoknak. Mindenkinek
joga van hozzá, hogy öt napot csöndben és elmélkedésben töltsön el, miközben azelőtt
a Kúrián naponta meghallgattak három prédikációt, és egyesek tovább dolgoztak.
K:
- A gyöngédség és az irgalmasság az Ön lelkipásztori üzenetének lényege…
V:
- Az evangéliumé. Az evangélium középpontja. Egyébként nem értjük meg Jézus Krisztust,
az Atya gyöngédségét, aki elküldi Őt, hogy meghallgassuk, hogy meggyógyítson és üdvözítsen
minket.
K: - De megértették az üzenetet? Ön azt mondta, hogy a „Ferencmánia”
nem fog sokáig tartani. Van valami közéleti arculatában, amely nem tetszik Önnek?
V:
- Szeretek az emberek között lenni, együtt a szenvedőkkel, szeretem a plébániákat
látogatni. Nem tetszenek az ideológiai magyarázatok, a Ferenc pápa körül kialakult
egyfajta mitológia. Amikor például, azt mondják, hogy éjszaka kimegy a Vatikánból,
hogy enni adjon a környező utcák (Via Ottaviano) hajléktalanjainak. Soha nem jutott
az eszembe. Ha nem tévedek, Sigmund Freud mondta, hogy minden idealizálás egy agresszió.
Úgy lefesteni a pápát, mint egy szuperment, mint egyfajta sztárt, sértőnek tűnik számomra.
A pápa egy olyan ember, aki nevet, sír, nyugodtan alszik és vannak barátai, mint mindenkinek.
Egy hétköznapi ember.
K: - Érez nosztalgiát Argentína után?
V: - Az
igazság az, hogy nincs nosztalgiám. Szeretném meglátogatni húgomat, aki beteg, ő az
utolsó szülött ötünk közül. Szeretném látni őt, de ez nem igazolna egy argentínai
utazást: felhívom telefonon és ez elég. Nem hiszem, hogy 2016 előtt mennék, mert már
voltam Latin-Amerikában, Rió-ban. Most a Szentföldre kell mennem, Ázsiába, majd Afrikába.
K: - Nemrégen újította meg argentin útlevelét. Ön mégiscsak egy államfő.
V:
- Megújítottam, mert lejárt.
K: - Bántónak érezte azokat a főleg amerikai
kritikákat, amelyek marxizmussal vádolták az „Evangelii gaudium” megjelenése után?
V: - Egyáltalán nem. Soha nem osztoztam a marxista ideológiában, mert nem
tartom helyesnek, de nagyon sok rendes embert ismertem, aki marxistának vallotta magát.