Húsvéti előkészület Jézus Krisztussal – P. Szabó Ferenc elmélkedése Nagyböjt 1. vasárnapjára
Hamvazószerdán megkezdődött
a nagyböjti idő, a húsvéti előkészület ideje. Vasárnap Máté evangéliumából a Jézus
böjtje és megkísértése történetét olvassuk. A hármas kísértést – aktualizálva
– így vázolhatjuk Halász Piusz ciszterci atyával: 1. Élvezd az életet! 2. Szomjazd
a dicsőséget! 3. Törj a hatalomra! Jézus győz a kísértésen, és nekünk is példát ad
a hármas kívánság elleni küzdelemre.
A mai fogyasztói és évhajhász társadalomban
a keresztények tudják, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hogy természetfeletti hivatásuk
van. Persze, ha nincs Isten és nincs örök élet, akkor „együnk, igyunk, holnap úgyis
meghalunk!” Az élvhajhász embernek „már csak teste van, lelki nincsen. Vagy ha van
is, csak a testet szolgálja.” (Halász Piusz) De a hívő tudja, mert hiszi: Krisztus
feltámadott, és örök életet ígért a Benne hívőknek, az Őt követőknek.
Jézus
nem tör a dicsőségre, nem fitogtatja csodatevő hatalmát, mert küldetése az, hogy az
Atyát dicsőítse meg halálig menő engedelmességével. Nekünk is példát ad: Először keressük
Isten dicsőségét, szolgájuk az ő országa eljövetelét. Jézus szavait hangoztatta Loyolai
Ignác Párizsban az előkelő gróf Xavéri Ferencnek: „Mit használ, ha az ember az
egész világot megnyeri, de lelkének kárát vallja.” A büszke Ferenc szívébe hatoltak
e szavak, Ignác társa lett és alázatos misszionárius, hithirdető Távol-Keleten, -
Xavéri Szent Ferenc.
A harmadik kívánság a hatalom megszerzése, amire a vagyon,
a pénz segíti a hatalomra törő embereket. A családban, a munkahelyen, a társadalomban
a bír- és hatalomvágy megrészegít sokakat, jobban mint a szerelem vagy az ital. Jézus
sokszor figyelmeztette követőit, apostolait, hogy az ő körükben ne úgy legyen, mint
a „világ fiainál”, akik uralkodni akarnak. Ő maga azért jött, hogy szolgáljon – az
izajási Szenvedő Szolga sorsát teljesítette be (Fil 2), és aki nagyobb akar lenni,
legyen mások szolgája.
Húsvétra készülve szemléljük, és tőlünk telhetően kövessük
a pusztában böjtölő, imádkozó és a kísértés ellen küzdő Jézust, Isten Fiát, aki valóban
emberré lett, vállalta velünk a szolidaritást, még a megkísértés próbatételét is.
A kísértés hozzátartozik az emberi állapothoz: jónak teremtett világban megjelent
a rossz, a bűn, és mindem ember ebbe a világba születik bele, ahol „már ott van” („déjà
là”, Ricoeur) a rossz, és kísérti. A rossz cinkosa a rosszra hajló természet,
amelyet megsebzett az áteredő bűn. Ez az Egyház hivatalos tanítása. A rossz, a
bűn kísértése elleni küzdelemben segítségünkre van a Szentlélek, aki Jézust is a pusztába
vitte, és egész nyilvános működése során az Atya akaratának teljesítésére indította.
A Szentlélek segítségét kérjük a kísértésben. Továbbá szemléljük Jézust, aki Isten
Szavával válaszol a Kísértőnek: a Szentírás is lehet fegyverünk a kísértésben. Mindenképpen
Jézus szeretetére, és a mennyei Atya irgalmára hagyatkozunk, hogy hűségesek maradjuk
Urunkhoz mindhalálig. Halljuk szavát: „Elég neked az én kegyelmem!” (Mt 4, 1-11)