A Nagyböjt meghívás arra, hogy visszatérjünk Istenhez - Ferenc pápa hamvazószerdai homíliája

A Szentatya hamvazószerdán délután az Örökváros hét dombjának egyikén, az Aventínuszon vezette a bűnbánati körmenetet és mutatott be szentmisét a Santa Sabina őskeresztény bazilikában.

Imára, böjtre, jócselekedetekre van szükségünk, hogy ne uralkodjanak el fölöttünk a felületes dolgok. Az ami valóban számít nem a siker és a felszínesség, hanem az, amit a bensőnkben őrzünk – mondta homíliájában a pápa. Nyíljunk meg Isten és testvéreink előtt ebben a mai világban, amelyben egyre inkább a tennivalók és a hasznosság uralkodik és amelyből anélkül, hogy észrevennénk eltávolítjuk Istent. A Nagyböjt arra hív, hogy ocsúdjunk fel és emlékezzünk arra, hogy teremtmények vagyunk, nem pedig Isten.

„Amikor a hatalmi harcok kicsiny világára nézek ezt gondolom: ezek az emberek a Teremtő Istennel játszadoznak. Nem vették észre, hogy nem ők az Isten. A számtalan sebet látva, amelyektől rosszul vagyunk és amelyek miatt szívünk sziklakeménnyé válhat, arra vagyunk hivatva, hogy vessük magunkat az imádság tengerébe, amely Isten szeretetének végtelen tengere, hogy megízlelhessünk az ő gyöngédségét.”

A böjt szerény életvitelhez vezet, amelyben nem pazarolunk és nem dobunk ki semmit. A böjtölés azt jelenti, hogy szívünket a lényegesre és a megosztásra szoktatjuk, egyfajta öntudara ébredés, felelősségvállalás az igazságtalanságokkal és visszaélésekkel szemben, főként ami a szegényeket és a kisembereket illeti. Ügyeljünk arra - mondta a pápa -, hogy a böjtölés ne formális legyen, amelytől valójában inkább jóllakunk, hiszen megtettük kötelességünket. A böjtnek akkor van igazán értelme, ha kikezdi biztonságérzetünket, ha segít bennünket, hogy az Irgalmas Szamaritánus módjára viselkedjünk, aki lehajol nehézségben lévő felebarátjára és gondját viseli.

Végül az igazi jótékonykodás az, amikor nem várunk cserébe érte semmit. Az alamizsnálkodás segít bennünket, hogy megtapasztaljuk az ajándékozás ingyenességét, amely tehát megszabadít a birtoklás szenvedélyétől és a rettegéstől, hogy elveszítjük azt, amink van, és annak az embernek a szomorúságától, aki nem akarja megosztani másokkal saját gazdagságát.

Miért kell visszatérnünk Istenhez, ahogy arra a Szentírás figyelmeztet Hamvazószerdán? Ferenc pápa erre így válaszolt: van valami, ami nem helyes bennünk, a társadalomban és az egyházban. Ezért szükségünk van változásra és megtérésre. A Nagyböjt emlékeztet, hogy lehetőségünk van arra, hogy megvalósítsunk magunkban és magunk körül valami újat, mert Isten hűséges és kész a megbocsátásra és arra, hogy mi mindent elölről kezdjünk.
(ik)