A Nagyböjt az irgalmasság ideje az egész egyházban – Ferenc pápa fogadta a római egyházmegye papjait

A Szentatya folytatva az elődei által megkezdett hagyományt, Nagyböjt kezdetén találkozott a római papokkal, egyházmegyéje lelkipásztoraival. Agostino Vallini bíboros, aki a pápa római egyházmegyei helynöke köszöntötte mindannyiuk nevében. „Köszönjük ezt az évet, amely átalakított bennünket” – mondta beszédében a bíboros helynök. Ferenc pápa ugyanis alig egy éves pápasága során – mint ismeretes tavaly március 13-a óta ül Péter székében – megváltoztatta a római egyházmegyét. Erről teljesen meg van győződve Vallini bíboros, amint azt a Szentatyát köszöntve mondta. „Köszönetet mondunk az Úr Jézusnak azért a jóért, amit hozott közénk. Biztosítom Önt Szentatya, hogy az Evangelii gaudium apostoli buzdítása megújulást eredményezett, és közelről sem azt, hogy mindjárt megfeledkezzünk róla. A buzdítás közzétételét követően minden lelkipásztori kezdeményezés figyelembe vette az abban foglalt irányelveket és mi mindannyian elköteleztük magunkat közös tanulmányozására.” Agostino Vallini bíboros helynök biztosította még a pápát a római papok hűséges szeretetéről és hálájáról.

„Amikor a bíboros helynökkel el kezdtünk gondolkodni erről a találkozóról, azt mondtam, hogy veletek, papokkal együtt akarok elmélkedni az irgalmasság témájáról, mert az irgalom jót tesz mindenkinek - szögezte le mindjárt a pápa egyházmegyéje papságához intézett beszédében. Az elhangzott szakasz Máté evangéliumából a nép között járó Jézusra irányítja gondolatainkat. Jézus szánalommal tekint az elfáradt emberekre, akik olyanok voltak, mint a pásztor nélkül maradt bárányok. „Úgy néztek ki, mint az a sok ember, akikkel ma a város útjain találkoztok – mondta a pápa a római papoknak. Ha pedig kitágítjuk a horizontot, akkor azt látjuk, hogy nemcsak Róma és Itália városairól és falvairól van szó, hanem a világról. Az elfáradt emberek megannyi ország népei, amelyek még nehezebb körülmények között élnek. Akkor megértjük, hogy mi nem azért vagyunk itt, hogy egy szép lelkigyakorlatot végezzünk Nagyböjt kezdetén. Azért vagyunk itt, hogy hallgassuk a Szentlélek szavát, amely az egész egyháznak szól most, amely valóban az irgalmasság ideje.”

Ferenc pápa elmélkedését három gondolat köré építette: Az egész egyház számára ez az irgalmasság ideje. Mit jelen az irgalmasság a papok számára? Az irgalom (gyónás esetén) ne legyen sem engedékenység, sem pedig túlzott szigor.

Az irgalmasság intuíciója Boldog II. János Pál nevéhez fűződik. Gondoljunk Faustina Kowalska nővért boldoggá és szentté avatásra és az Isteni Irgalmasság ünnepének elrendelésére. A Szentté avatáskor elhangzott homíliájában II. János Pál felidézte, hogy az üzenet, amelyet Jézus adott Kowalska nővérnek időrendben a két világháború közé esik és szorosan kapcsolódik a huszadik század történelméhez. A jövő felé tekintve pedig ezt kérdezte: milyenek lesznek az előttünk lévő évek, milyen lesz emberiség jövője a földön. Mi ezt nem tudhatjuk. Azt tudjuk azonban, hogy a fejlődés mellett sajnos fájdalmas tapasztalatokra is kell számítanunk. Ám az Isteni Irgalmasság világossága, amit az Úr Fausztina nővér kegyelmi adományain keresztül a világnak adott, megvilágítja a harmadik évezred embereinek útját. Ezt kell továbbadni. Manapság sajnos gyorsan elfelejtünk mindent, még az egyház magisztériumát is. Ez részben elkerülhetetlen, de a lényegest, az intuíciókat és az Isten Népének hagyott tanításokat, nem szabad elfelejtenünk. Az Isteni Irgalmasság ezek között szerepel. Nekünk, az egyház szolgáinak kell ébren tartanunk ezt az üzenetet, főként az igehirdetésben, a tettekben, a jelekben, a lelkipásztori döntésekben, amelyek között szerepel az, hogy a kiengesztelődés szentségének elsőbbséget adunk, és azzal azonos időben az irgalmasság cselekedeteinek.

Mit jelent az irgalmasság a papok számára?
Ferenc pápa itt emlékeztetett arra, hogy olyakor érkeznek hozzá levelek és telefonhívások, vagy amikor ő telefonál felteszik ezt a kérdést: „De Atya, miért morgolódik a papok ellen? Azt mondják, hogy én ostorozom a papokat. Most azonban nem akarom ostorozni a papokat” – tette hozzá a Szentatya.

Tegyük fel ezt a kérdést saját magunknak, hogy mit jelent irgalmasnak lenni a pap számára. A Jó Pásztor képmására a pap az irgalmasság és a szánalom embere, közel áll népéhez, főként a kitaszítottakhoz, a bűnösökhöz, a betegekhez és azokhoz, akiknek senki sem viseli a gondját. Akiket az élet bármilyen módon megsebzett figyelemre és meghallgatásra talál a papban. A papok legyenek irgalommal, amikor kiszolgáltatják a kiengesztelődés szentségét. A pap magatartása abból ered, hogy ő milyen kapcsolatban van saját gyónásával. A pap ajándékozza oda a szívét a szolgálatban és legyen képessége arra, hogy meghatódjon. A aszeptikus, laboratóriumi papok nem segítik az egyházat. A Szentatya itt megismételte azt a már ismert elgondolását, hogy az egyház ma olyan, mint egy front-kórház, ahol gyógyítani kell a sebeket. Ma annyi ember van, aki sebeket hordoz, anyagi okok vagy botrányok miatt, amelyek az egyházat sem kímélik meg. Nekünk papoknak ott kell lennünk ezeknek az embereknek a közelében – mondta Ferenc pápa.

Végül a Szentatya a kiengesztelődés szentségével kapcsolatos magatartásról beszélt. Mi papok – mondta – azt halljuk a hívektől, hogy a gyóntatás során vagy túl engedékenyek, vagy pedig túl szigorúak vagyunk. Egyik magatartás sem helyes. Az, hogy a gyóntatók között stílusbeli különbségek vannak normális dolog, de ezek a különbségek nem érinthetik a lényegeset, vagyis a helyes erkölcsi tanítást és az irgalmasságot. Az igazi irgalmas magatartás az, amely felvállalja a személyt, figyelmesen meghallgatja, tisztelettel mellé szegődik és az igazsággal összhangban elkíséri a kiengesztelődés útján. A valóban jó gyóntató pap olyan, mint az Irgalmas szamaritánus. Miért? Mert szíve olyan, mint Jézusé, képes a szánalomra.

Ferenc pápa végül egyfajta tesztként kérdéseket tett fel.
Szoktál-e sírni? Vagy már nincsenek könnyeid.
Sírsz-e népedért. Amikor megbetegszik, vagy meghal egy gyermek.
Harcolsz-e az Úrral híveidért?
Miként fejezed be a napodat? Az Úr Jézussal, vagy pedig a televízió előtt?

Ferenc pápa beszédében végül párhuzamot vont a levita és az Irgalmas Szamaritánus magatartása között. Ez utóbbi konkrét és hatékony módon adott segítséget. Az idők végezetével az szemlélheti Krisztus dicsőséges testi feltámadását, aki nem szégyellte sebekkel borított és kitaszított testvére testét. Biztos vagyok abban – mondta még a Szentatya -, hogy Olaszországban számtalan derék, irgalmas szívű pap van. Ha Olaszország még ma is erős, akkor az nem annyira a püspökök, hanem a derék plébánosok, papok érdeme. Ezt nem azért mondom, hogy tömjénezzek, hanem mert valóban így érzem. Gondoljatok arra a sok papra, akik már az égben vannak és kérjétek az irgalmasság kegyelmét, azt, amelyet ők éreztek híveik iránt.

Ferenc pápa hosszú leírt beszédét még számtalan rögtönzött gondolattal és érdekes epizóddal egészítette ki. Többek között megemlékezett Buenos Aires-i papokról, híres gyóntatókról, akiknek gyóntatószéke előtt mindig hosszú sorokban kígyóztak az emberek. Az egyik papot úgy hívták, hogy Sacramentino. A város szinte minden papja hozzá járt gyónni. II. János Pál pápa is gyónt nála argentínai látogatása során a nunciatúrán. Ferenc pápa végül még egy vallomást is tett. Egy napon meglátogatta ennek a szent papnak a ravatalát a templomban. Lement a kriptába és látta, hogy csupán két idős asszony imádkozik a koporsónál, amelyet egyetlen virág sem díszít. Arra gondolt: "itt van ez az ember, aki az egész Buenos Aires-i papság bűneit megbocsátotta, köztük az enyémeket is, és sehol egy virág..." Ekkor elment egy virágárushoz és vásárolt rózsákat. Amikor meglátta a halott pap kezében lévő szentolvasót, és miközben rendezgette a rózsákat a koporsón, letépte a rózsafüzér keresztjét, amit azóta is magánál hordoz (egy külön kis szövettasakban, mivel a pápai ingen nincs zseb). Akkor ezt kérte a szent paptól: „Add nekem a felét a te irgalmasságodnak”.

(ik)