„Jézus nem hagy bennünket magunkra az úton, ha követjük őt, akkor van egy otthonunk: az egyház” – Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája

Február 24-én, hétfőn reggel a Szentatya az evangéliumi szakaszból kiindulva fejtette ki gondolatait (Mk 9,14-29). Egy fiú a földön fetreng és habzik a szája, körülötte tehetetlen tömeg. Apja szinte Jézusba kapaszkodik és könyörög: űzze ki az ördögöt fiából. Az egész zűrzavar, vita egyetlen gesztussal végződik – mondta Ferenc pápa. Jézus lehajol és felveszi a gyermeket. Jézusnak ezek a gesztusai elgondolkodtatnak bennünket. Jézus, amikor gyógyít, amikor az emberek közé megy és meggyógyít egy személyt, soha nem hagyja magára. Nem varázsló, nem sámán, hanem gyógyító, aki mindenkit visszavezet eredeti helyére, nem hagyja sorsára az út szélén. Nagyon szépek az Úrnak ezek a gesztusai.

Jézus mindig arra késztet bennünket, hogy hazatérjünk, soha nem hagy bennünket egyedül az úton. Az evangélium tele van ehhez hasonló gesztusokkal. Lázár feltámasztása, Jairus lánya életének visszaadása, egy özvegyasszony halott fiának életre támasztása. Ehhez kapcsolódik még az akolba visszavezetett elveszett bárány, a drahmáját elveszítő, majd megtaláló asszony.

Jézus ugyanis egy nép Fia, maga az ígéret, amelyet Isten egy népnek tett és önazonossága egyben az ehhez a néphez való tartozás is, amely Ábrahámtól kezdve halad az ígéret felé. Jézusnak ezek a gesztusai azt tanítják, hogy minden gyógyulás, minden megbocsátás visszatérít bennünket népünkhöz, ami az egyház.

Jézus mindig megbocsát és gesztusai forradalmivá, megmagyarázhatatlanokká válnak, amikor bocsánata olyan személyekre vonatkozik, akik túlságosan eltávolodtak, mint Máté, a vámszedő, vagy társa, Zakeus. Jézus, amikor megbocsát, mindig visszavezet bennünket otthonunkba. Ezért nem érthetjük meg Jézust Isten népe nélkül. Abszurd szeretni Jézust, anélkül, hogy szeretnénk az egyházat, Krisztussal érezni, de nem együtt érezni az egyházzal, követni Jézust az egyház peremén – hangsúlyozta Ferenc pápa utalva VI. Pál szavaira. Krisztus és az egyház egységben vannak és minden alkalommal, amikor Krisztus hív egy személyt, elhozza az egyházhoz. Ezért jó, ha egy gyermeket megkeresztelnek az egyházban, az Anyaszentegyházban.

Jézusnak ezek az olyan gyöngéd gesztusai megértetik velünk, hogy Krisztus-követésünk nem egy szüntelen otthon-maradás. Mert amikor lehetőségünk van arra, hogy elmenjünk otthonról egy bűn, egy tévedés miatt, és ezt meg is tesszük, az üdvösséget az jelenti számunkra, ha visszatérünk Jézussal az otthonunkba, az egyházba. Ezek a gyöngédség gesztusai. Az Úr így hív mindnyájunkat egyesével, meghív népébe, családjába, anyánkhoz, az Anyaszentegyházba. Gondoljunk Jézusnak ezekre a gesztusaira – fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(vm)