A Pápai Életvédő Akadémia üzenete: az idősek és a fiatalok gondoskodjanak egymásról

Megfelelő gondoskodással és szeretettel kell elkísérni a szenvedő időseket életútjuk utolsó szakaszában. Nemet mondunk az eutanáziára. Ez az üzenete az „Öregedés és mozgáskorlátozottság” címmel rendezett konferenciának, amelyet a Pápai Életvédő Akadémia szervezett Rómában.

Az idősek és a fiatalok közötti kölcsönösség kultúráját kell elősegíteni, hogy gondoskodjanak egymásról szeretettel és tisztelettel, mert csak így válhat az időskori mozgáskorlátozottság erőforrássá és nem csak egy elviselendő teherré. Zygmunt Zimowski érsek, az Egészségügy Pápai Tanácsának elnöke nyilatkozott a vatikáni konferenciáról rádiónknak.

„A családban az egység kultúrájának a megteremtésén kell munkálkodni. Ferenc pápa mondja mindig a fiataloknak, hogy gondoskodjanak az idősekről, mozgáskorlátozottakról és tartsák tiszteletben őket. Tegyünk jót azzal, aki szenved, és adjuk tudatára a betegeknek, időseknek, fogyatékkal élőknek, hogy nagy értékkel rendelkeznek. Felajánlhatják betegségüket másokért, egyesítve szenvedésüket Krisztuséval” – hangsúlyozta Zimowski érsek.

Arra a kérdésre, hogy az egyház hogyan tud a fogyatékkal élők családjai mellett állni, az Egészségügy Pápai Tanácsának elnöke elmondta: „Lengyelországban pl. a plébánosok minden hónap első péntekén meglátogatják a betegeket, megáldoztatják őket, ami nagy vigasz a családtagok számára. Amikor a betegekre gondolunk, azonnal a kórház jut eszünkbe. A mai valóság azonban az, hogy néhány nap múltán a beteg hazatér, de sok idős beteg magára marad otthonában. Ez nagy aggodalomra ad okot. Segíteni kell ezeket a családokat, hogy legyen szolidaritás a családon belül, a szomszédok részéről és a plébánián. Ez nagyon fontos.”

Gyakran sajnos a fogyatékkal élők úgy érzik, hogy magukra hagyják őket, egyedül kell szembe nézniük betegségükkel és az abból fakadó következményekkel. Azzal kapcsolatban, hogy mit kellene tenni ezen a téren, Paolo Marchiori, a Szklerózis olasz szervezet elnöke kiemelte: „Minden a fogyatékosságra vonatkozó ismeretekből és információból indul ki, amely általában hiányzik. Léteznek szabályok, az ENSZ Konvenció. Ha azonban integrálni tudjuk a fogyatékosságot olyan értelemben, hogy egy fogyatékkal élő együtt nevelkedjen nem fogyatékkal élőkkel, akkor egy napon ez a fiatal olyan személlyé válhat, aki normálisnak tekinti, hogy fogyatékkal él. A keresztény ember élete az, hogy mások szolgálatában áll, figyel mások szükségleteire.”

(sv)